A külszíni bányászattal foglalkozó bányavállalkozások napi működése során gyakran felmerülő probléma, hogy a már meglévő bányaüzem területén a műre való ásványi nyersanyagvagyon kimerült és a bányaüzem bővítése csak a Földforgalmi törvény hatálya alá tartozó mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld (továbbiakban: termőföld) igénybevételével lehetséges.

A termőföld igénybevétele szempontjából nem mindegy azonban, hogy milyen minőségű termőföldön kívánja a bányavállalkozó megvalósítani a más célú hasznosítást.

A Termőföld védelméről szóló törvény az általános rendelkezések körében úgy rendelkezik, hogy a más célú (bányászati) hasznosítás elsősorban gyengébb minőségű termőföldön lehetséges. Ez alól kivételt képeznek az ún. helyhez kötött beruházások. A törvény ugyan nem tartalmaz taxatív felsorolást abban a tekintetben, hogy mi minősül helyhez kötött beruházásnak, ugyanakkor legalább két olyan kategóriát nevesít a példálódzó felsorolásban, amely szóba jöhet az engedélyeztetés során. Nevezetesen a meglévő létesítmény bővítését és a bányaüzemet.

Mindkét kategória esetében lényeges leszögeznünk, hogy azok a korábban az ingatlanügyi hatóság, mint szakhatóság közreműködésével lefektetett bányatelek területén található létesítmények. Okfejtésünk szempontjából a bányaüzemet is létesítménynek tekintjük, megjegyzendő ugyanakkor, hogy jogi szempontból legalábbis vitatható, hogy az létesítménynek minősül-e.

A már meglévő bányatelek területén, bányaüzem bővítése céljából, a törvény rendelkezése szerint nincs tehát akadálya annak, hogy akár jobb minőségű termőföldön is megvalósulhasson a beruházás.

2013 novemberében módosításra került a Termőföld védelméről szóló törvény, nevezetesen a cél-kitermelő és anyagnyerő helyek létesítésére és a külszíni bányászati tevékenység végzésére vonatkozó különös szabályok kerültek megfogalmazásra a jogalkotó által (15/B. §).

A hivatkozott jogszabályhely hatályba lépése óta sajnos számos félreértésre adott már okot a hatósági jogalkalmazás körében.

Ennek egyik legtipikusabb példája a más célú hasznosításra vonatkozó, speciális rendelkezés értelmezése.

A hivatkozott jogszabályhely szerint cél-kitermelőhely létesítése kizárólag gyengébb minőségű termőföld igénybevételével lehetséges.

A jogszabályhely konkrét értelmezést megelőzően tisztázandó, hogy a 15/B. § szempontjából a törvény úgy rendelkezik, hogy egységesen a cél-kitermelőhely fogalmat használja, az alatt tehát minden esetben értendőek az anyagnyerő helyek és a külszíni (agyag, homok, kavics) bányászat is.

A félreértés oka abban keresendő, hogy egyes megyei kormányhivatalok félreértelmezik a 15/B. § vonatkozó rendelkezését nem csak a bányatelek létesítése, illetve bővítése, hanem a már meglévő bányatelek határain belül található bányaüzem területének a bővítése során is ezt rendelik alkalmazni.

Ez a jogértelmezés azonban egyértelműen hibás. A jogszabályhely nyelvtani értelmezéséből is egyértelműen levezethető, hogy csak a létesítés során irányadó a speciális szabály, egyébként nyilván nem tartalmazná ezt az egyértelmű szűkítő feltételt a jogszabályhely. Ezzel összhangban a vonatkozó jogszabály-módosítás nem hivatalos indokolása is azt tartalmazza, hogy a módosítással elérni kívánt cél az ásványi nyersanyagvagyon indokolatlanul gyors ütemű kiaknázása az átlagosnál jobb minőségű termőföld vagyon terhére. Ez azonban a már megállapított bányatelkekre nyilvánvalóan nem igaz, hiszen azok tekintetében termőföldvédelmi szempontból a bányatelek fektetés során a hatóság és a szakhatóság már kinyilvánították azon akaratukat, hogy ott lehetővé kívánják tenni a bányászati tevékenység végzését. Ezt a jóhiszeműen szerzett jogot a bányavállalkozó a Bt. keretein belül pedig szabadon gyakorolhatja.

További cáfolata a hibás jogalkalmazásnak, hogy egy jogszabályon belül nyilvánvalóan nem lehet két, egymásnak ellentmondó rendelkezése ugyanannak a jogszabálynak.

A nyilvánvaló elhatárolás az, hogy a már meglévő bányatelek határain belül történő más célú hasznosítás esetén az általános szabályok (már meglévő, helyhez kötött beruházás, illetve bányaüzem), míg bányatelek létesítés, illetve bővítés esetén a speciális, 15/B. § szerinti rendelkezések irányadóak.

Mindezt még legalább egy indok alátámasztja. A termőföld védelméről szóló törvény és a Bt. összevetéséből az is megállapítható, hogy még a meglévő bányatelek területén, bányaüzem bővítése esetén sem lehetséges a termőföld igénybevételéhez szükséges kitermelési műszaki üzemi terv jóváhagyása a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó előzetes engedély nélkül.

Ha követnénk az egyes hatóságok hibás jogértelmezését, ebből az következne, hogy átlagosnál jobb minőségű termőföldön elméletben és gyakorlatban egyaránt lehetetlen volna a bányászati tevékenység végzése egy már a hatóság jóváhagyásával lefektetett bányatelek területén belül.

Ez pedig már az Alaptörvény szerinti magántulajdon védelmére vonatkozó alapvető kérdéseket vetne fel.

Tekintve, hogy a probléma a külfejtéses bányászati tevékenységet végző teljes szektort érinti, kifejezetten várnánk azokat az észrevételeket, illetve pozitív precedenseket, amelyek ilyen típusú ügyekkel kapcsolatban merültek fel, illetve születtek, tekintve, hogy folyamatban lévő, precedens értékű ügyben azok segítséget nyújthatnak Irodánk számára.