2021. január hónap folyamán került sor a Bt. egyes végrehajtási rendeleteinek SZTFH elnöki rendeleti formába történő adaptálására. Az intézkedéssorozat hátterében a kormányhivatali rendszertől elkülönült, önálló bányafelügyeleti igazgatási rendszer kialakítása áll.

A Bt. végrehajtását szolgáló egyes rendeletek adaptációjakor sor kerül néhány új szabály bevezetésére is. Ezek közül egy, a véleményünk szerint különös jelentőséggel bíró, új rendelkezést szeretnénk kiemelni.

A Bt. 2022. február 1-től hatályos rendelkezése szerint azon építőipari nyers- és alapanyagra megállapított bányatelkek esetében, amelyek legalább 5 000 000 m³ kitermelhető ásványvagyonnal rendelkeznek, a kitermelési műszaki üzemi tervben évenkénti ütemezésben meg kell határozni a bányavállalkozó által minimálisan kitermelésre kerülő ásványi nyersanyag mennyiséget.

A fenti rendelkezés alkalmazása szempontjából egy bányateleknek minősülnek az egymással határos, azonos ásványi nyersanyagra megállapított olyan bányatelkek,

a) amelyekre vonatkozóan a bányászati jog jogosultja azonos bányavállalkozó,

b) amelyek közül legalább egy esetében a bányászati jog jogosultja a bányavállalkozó, a további bányatelkek tekintetében pedig a bányavállalkozónak a kapcsolt vállalkozása, vagy

c) amelyek tekintetében a bányászati joggal olyan bányavállalkozók rendelkeznek, amelyekben ugyanazon természetes személy bír többségi befolyással.

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásának egyes szabályairól szóló 20/2022. (I. 31.) SZTFH rendelet a Bt. fenti 27. § (2a) bekezdéséhez kapcsolódóan úgy rendelkezik, hogy a műszaki üzemi tervet jóváhagyó határozat egyik kötelező tartalmi eleme a Bt. 27. § (2a) bekezdése szerinti bányatelek esetén évenkénti ütemezésben a bányavállalkozó által minimálisan kitermelendő haszonanyag mennyisége.

A Bt. és a SZTFH elnöki rendelet megfogalmazása között a lényeges különbség abban áll, hogy a bányavállalkozó által meghatározott mennyiséget az elnöki rendelet már kötelezően kitermelendő mennyiségként kezeli.

Az előírások megszegésével kapcsolatos, lehetséges jogkövetkezmények köréből csak példálódzó jelleggel kiemelve, a Bt. 6. § (5) bekezdése alapján például a bányászati jog átruházása esetén a hatósági hozzájárulás keretében külön vizsgálandó szempont a jogszerző tevékenységével kapcsolatban az, hogy a korábbi bányafelügyeleti engedélyei alapján tevékenységét milyen hatékonysággal és felelősséggel végezte.

Ami azonban ennél sokkal jelentősebb az az, hogy a Bt. 41. §-a szerint aki a bányafelügyelet engedélyétől eltérően folytatja a bányászati tevékenységet, az kimeríti a szabálytalan bányászati tevékenység törvényi tényállását, amely esetben a (2) bekezdés szerinti jogkövetkezmények válnak alkalmazhatóvá, azaz a hatástalan figyelmeztetést követően a bányafelügyelet a bányavállalkozót bírsággal sújthatja, a tevékenység folytatását megtilthatja, az engedélyt visszavonhatja és elrendelheti az eredeti állapot helyreállítását, vagy ha ez nem lehetséges, a tájrendezést, vagy a bányavállalkozó bányászati jogát törölheti, amely esetben a 26/A. § (6)-(7) bekezdését is alkalmazni kell.

Az alkalmazott szankciók a fokozatos alkalmazás érdekében bejegyzésre kerülnek a Közigazgatási Szankciók Nyilvántartásába, ahonnan 3 év után kerülhetnek törlésre.