Közérthetően az egészségügyi szolgálati jogviszonyról

A múlt hét során, 2020. október 6-án elfogadásra került az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló T/13174. számú törvényjavaslat, amelyben nem csak a hálapénz kivezetésére irányuló rendelkezések kaptak helyet, hanem egy átstrukturált egészségügy képét festette az egészségügyben dolgozó társadalmi réteg elé.
Munkajogi szempontból a törvényjavaslattal összefüggésben egyes szakszervezetek álláspontja és az egészségügyi szakma szakértői szerint a törvényjavaslat több rendelkezésével is aránytalan korlátozást vezet(ne) be az egészségügyben foglalkoztatottakat érintően, valamint jelentősen és az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) egyezményeibe ütközően korlátozza a helyi és ágazati szakszervezetek jogosítványait.

Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL
Benne kiemelt témánk: Milyen díjazásban állapodjunk meg ügyvédünkkel és mire figyeljünk a megbízási szerződés megkötésekor?
További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.

A törvényjavaslat számos kérdést vet fel, jelen cikkünkben a törvényjavaslat jelenlegi formáját, annak csak egyes, munkajogi szempontból tisztázandó, valamint vitákat generáló rendelkezéseit elemezzük.
A foglalkoztatási jogviszony tartalmáról, jellegéről röviden – kit érint?
A törvényjavaslat bevezeti az egészségügyi szolgálati jogviszonyt a jogrendszerbe, a törvény pedig ennek tartalmát határozza meg. Háttérjogszabálya továbbra is az Mt. lesz, így egy egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy jogviszonyára a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényt („Mt.”) a törvényjavaslatban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
A törvényjavaslat alapján az állami vagy önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatónál csak egészségügyi szolgálati jogviszony keretében lehet egészségügyi tevékenységet és az egészségügyi szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítására irányuló tevékenységet végezni. Az állami vagy önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatónál egészségügyi dolgozó, egészségügyben dolgozó és egyéb jogszabályban meghatározott esetekben a rezidens egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatható, így rájuk terjedne ki a törvény hatálya.
Maga a jogviszony egészségügyi szolgálati munkaszerződéssel jön létre, ettől eltérni nem lehet. A jogviszony létesítésének klasszikus, a közszférában „megszokott” kizáró feltételein túl (a büntetett előélet egyes esetei), a Kormány rendeletében további feltételeket állapíthat meg. Amennyiben Kormányrendelet további feltételt állít az ilyen jellegű jogviszony létesítéséhez, úgy annak alkalmazása alól felmentés nem adható, attól a felek nem térhetnek el.
Összeférhetetlenség: állami és/vagy magánpraxis?
A törvényjavaslat legvitatottabb pontjainak egyike a törvény hatálya alá tartozókat érintő összeférhetetlenségre és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra irányuló rendelkezések.
A törvényjavaslat a jelen cikk írásakor még nem került aláírásra, azonban számos szakszervezet, többek közt a Magyar Orvosok Szakszervezete, a Liga Szakszervezetek és a Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége is éppen ezen pontokra hivatkozva kérte a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a törvényjavaslatot, és a szakmai szervek bevonásával kerüljön sor ezen rendelkezések módosítására.
A rendelkezések alapján az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató székhelyén vagy telephelyén nem végezhet olyan egészségügyi tevékenységet, amire az egészségügyi szolgálati jogviszonya nem terjed ki.
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is (egyes más jogviszonynál is alkalmazott kivételekkel, mint például a tudományos, oktatói munka) csak a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet. Ezen engedély akkor is kell, ha ugyan a tevékenység gyakorolható, de a munkavégzés időtartama részben azonos az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy munkaidejével, és ezt a tevékenységet nem másik a javaslat hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál végzi.
A javaslat értelmében az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy az egészségügyi szolgálati jogviszonya keretében nem láthat el olyan beteget, akinek más (nem az egészségügyi szolgálati) jogviszonyában már ugyanazon betegség tekintetében egészségügyi szolgáltatást nyújtott, tehát főszabály szerint egy orvos ugyanazon beteget magán- és állami ellátás keretein belül „váltva” már nem láthat el. Ezen szabály alól az indokolás szerint majd a komplex területek kapcsán külön kormányrendelet teremthet kivételt (példaként említik a sürgősségi ellátást és a szülész-nőgyógyászati ellátást).
Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás – kirendelés/áthelyezés?
A szakszervezetek munkajogi szempontból lényegesen aggályosnak tartják továbbá a javaslat 11. § rendelkezésében foglalt szabályokat, amelyek a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást szabályozzák.
Nem véletlenül vonatkoznak egyes szektorokra specifikus jogszabályok, így nem összehasonlításképpen, hanem irányjelzőként; a „klasszikus módon”, Mt. szerint foglalkozatott munkavállalók esetén a munkáltató egyoldalú döntése alapján munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkavállaló naptári évenként 44 beosztás szerinti munkanapra vagy 352 órára „helyezhető át” átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörbe, munkahelyre vagy más munkáltatóhoz. Ezen felül a felek megállapodása alapján lehet a munkaszerződésétől eltérően foglalkoztatni a munkavállalót.
A javaslat alapján a munkáltató egyoldalú döntése alapján az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy határozott időre kirendelhető másik egészségügyi szolgáltatóhoz, akként, hogy a kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet, azzal, hogy ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható [1+1 év] a kirendelés.

INGATLANÜGYEK JOGI GYAKORLATA E-learning
Ingatlanközvetítés, Ingatlantranzakciók adó- és illetékvonzatai, Termőföld tulajdonjogának megszerzése és a földhasználat, Társasházi tetőtér beépítések jogi problematikája
Videókonferencia (Videók hossza: 556 perc)

Oktatók: Dr. Jean Kornél, Dr. Kálmán Kinga, Dr. Zalavári György
ÜGYVÉDEK: 8 kreditpont!!!
Ár: 21.900 Ft + áfa helyett 17.900 Ft + áfa

Részletek, jelentkezés >

„Kikerülés” a Kjt. hatálya alól
Tekintve, hogy az érintettek jogviszonyának egy részét, ezen szektorban a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény („Kjt.”) szabályoz(t)a, a törvényjavaslat közalkalmazotti jogviszony hatálya alól történő „kikerülés” módjáról és idejéről is rendelkezik. Az egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyára 2020. december 31. napjáig változatlanul a Kjt. rendelkezéseit kell alkalmazni, a munkavállaló jogviszonya 2021. január 1. napján egészségügyi szolgálati jogviszonnyá alakulna át. Megjegyzendő azonban, hogy álláspontunk szerint az alkalmazás dátumával összefüggésben a törvényjavaslathoz fűzött részletes indokolás ezen ponton tartalmaz ellentmondást.
A Kjt. hatály alól való kikerülés során a más szektoroknál is alkalmazott (pl. szakképzésben dolgozó oktatók, pedagógusok és egyéb munkavállalók) lépcsőzetesség és jogviszony átalakulási forma valósulna meg, így a munkavállalókat időben és írásban tájékoztatni kell majd a jogviszony átalakulásáról, az egészségügyi szolgálati munkaszerződés tervezett tartalmáról, és a szerződéskötés elmaradásának jogkövetkezményeiről is.
A korábban a Kjt. hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni. Ezen rendelkezés a végkielégítés, kedvezmények, nyugdíj megállapítása szempontjából lényeges.
A jelen cikk a javaslat egyes részeivel foglalkozott, azonban a fentiekben kifejtetteken túl további alkalmazási kérdések merülhetnek fel (még a gyakorlati alkalmazása előtt).
The post INGATLANÜGYEK JOGI GYAKORLATA E-learning appeared first on Jogadó Blog.