A törvényen alapuló házastársi tartás általános előfeltételeit a Ptk. a hatályos joggal egyezően rendezi. Ezek a jogosult oldalán azt követelik meg, hogy ő a tartásra önhibáján kívül legyen rászorult (és ne legyen arra érdemtelen), a kötelezett oldalán pedig azt, hogy ő a tartás nyújtására saját megélhetésére és az őt mások irányában terhelő tartási kötelezettségre figyelemmel is képes legyen. A Ptk. a tartásra való jogosultság köréből az önhibán kívüli rászorultság kérdésével, az életközösség megszűnése után keletkező rászorultsággal, valamint a rövidebb ideig fennálló házasság speciális tartási következményeivel foglalkozik.
A különélő vagy volt házastársak a tartást rendezhetik megállapodással, ha pedig a házasság felbontását a felek közös megegyezéssel kérik, a házastársi tartás kérdésében (is) meg kell állapodniuk. A házastársaknak akkor kell a házastársi tartás kérdését megállapodással rendezniük, ha bármelyiküknek erre irányuló igénye van. Ha közöttük megállapodás nincs, de valamelyikük tartást igényel, érvényesülnek a Ptk. erre irányadó követelményei.
Az önhibán kívüli rászorultságot a korábbi családjog törvény (Csjt.) is alapfeltételként szabályozta, és ahogyan ezeknek a fogalmaknak a meghatározását a Csjt. sem rögzítette, úgy a Ptk. sem ad közelebbi támpontot ahhoz, hogy mit kell érteni rászorultság, illetve az önhiba hiánya alatt. Az alábbiakban részletezett ítélkezési gyakorlat mindazonáltal kialakította azt a szempontrendszert, amelynek figyelembevétele mellett ezen követelményeket az egyes esetekben értékelik.
A rászorultság alatt azt értjük, hogy a tartást igénylő (volt) házastársnak nincs olyan jövedelme, keresete, egyéb vagyoni lehetősége, amelyekből saját megélhetését teljesen vagy részben biztosíthatná, és ennek megállapításához valamennyi körülményt értékelni kell, így a jogosult egészségi állapotát, munkaképességét, vagyoni, jövedelmi viszonyait. A jövedelem hiánya gyakran a teljes vagy részleges munkaképtelenség következménye, nemegyszer a jogosult előrehaladottabb életkorával, egészségi állapotának romlásával, betegségével jár együtt. Fiatalabb életkorban a jövedelem hiányát értékelhetően a közös gyermek otthonban történő ellátása, illetve a tanulmányok befejezésének szükségessége indokolja. A hiányzó jövedelem sem eredményez rászorultságot, ha a jogosultnak megfelelő vagyon áll rendelkezésére.
Ahogyan az önmaga eltartására való képtelenséget nem definiálja a Ptk., úgy az önhiba fogalmát sem, az ítélkezési gyakorlat azonban kimunkálta azt, hogy ennek meglétét miként kell vizsgálni. Abban is következetes a jogalkalmazás, hogy az önhiba fogalma a családjogban mást takar, mint a polgári jogi felelősség körében; a jogosult magatartásának értékelését foglalja magában a létfenntartásához szükséges anyagi eszközök megteremtését illetően. A házastársi tartás körében az önhiba jelenti azt például, hogy bár az érintettnek lehetősége lenne adott esetben munkaviszonyt létesíteni, ezt nem teszi meg.
Pénzmosás elleni törvény TUDÁSTÁR
Minden, amit a Pénzmosás elleni törvényről tudnia kell
ÚJ KÉZIKÖNYV!!!
Szerzők: Dr. Crespo Zsuzsanna, Osváth Judit
Formátum, terjedelem: A/4-es formátum, 150 oldal
Megjelenés: 2025. november 1.
Kedvezményes ár 2026. február 10-ig:
22.900 Ft + áfa helyett 19.900 Ft + áfa
Megrendelés ITT>>
A rászorultságnak, illetve az önhiba hiányának definiálhatatlanságát jól jelzik a gyakorlatban előforduló ügyek specialitásai. Ezért jelentősége lehet annak, hogy a házastárs akkor ajándékoz jelentősebb összeget, amikor rászorultsága a tartásra munkaképesség-csökkenése folytán már fennáll; de annak is, ha jövedelemszerző tevékenységre irányuló erőfeszítéseinek eredménytelensége miatt nem képes magát eltartani. Ugyanakkor nem állapítható meg a tartásra való rászorultság, és nem tarthat alappal igényt a tartásdíjra az a volt házastárs, aki felsőfokú végzettség megszerzését követően folytatja nappali tagozatos posztgraduális tanulmányait.
The post Vezinfó hirdetés appeared first on Jogadó Blog.