Mikor nem eredményezi a hiánypótlás az ajánlat vagy annak lényeges elemei megváltozását?

Viszonylag ritka BH-k megjelenése a közbeszerzési szabályok tekintetében, így mindenképpen érdemes hírt adni arról, ha ilyenre kerül sor. Kevésbé örömteli a BH tartalma az árazatlan költségvetés javíthatóságát, illetve általánosabban megközelítve a hiánypótlás alkalmazhatóságának kereteit illetően.

A BH2017.2.74. szerint hiánypótlásnak nincs helye, ha az az ajánlat módosításával járna. Bár a BH még a korábbi közbeszerzési törvény, a 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: korábbi Kbt.) 67. § (7) és (8) bekezdése tekintetében tartalmaz megállapításokat, mivel annak rendelkezései az ítéletben citált szabályokat illetően jelentős mértékben megegyeznek a hatályos közbeszerzési törvény (a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény; a továbbiakban: Kbt.) 71. § (8) bekezdés b) pontjában foglaltakkal, így a BH az új Kbt. tekintetében is irányadónak tűnik. [Különbséget az jelent, hogy míg a korábbi Kbt. 67. § (7) bekezdése a hiánypótlás korlátjának általánosságban az ajánlati kötöttség megsértését, azaz a szakmai ajánlat módosítását tekintette, a hatályos Kbt. 71. § (8) bekezdés b) pontja már nem a szakmai ajánlat módosításának lehetőségét tiltja hiánypótlás keretében, csak a beszerzés tárgyának jellemzőire, az ajánlattevő szerződéses kötelezettsége végrehajtásának módjára vagy a szerződés más feltételeire vonatkozó dokumentum módosítását. Feltételezhető ugyanakkor, hogy az átalánydíjas szerződés árazott költségvetésében jelentkező hibák javítására vonatkozó részletszabályok ellenére, az árazott költségvetés a Kbt. 71. § (8) bekezdés b)pontja szerinti körbe tartozó dokumentumnak tekinthető/tekintendő.]

A BH a közbeszerzési szabályozásnak a hiánypótlási korlátok körében található azon - rendkívül talányos - előírását veszi górcső alá, hogy vajon mi tekinthető olyan nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hibának, amelynek kijavítása vagy hiánypótoltatása a teljes ajánlati árat vagy annak értékelés alá eső részösszegét és az ajánlattevők között az értékeléskor kialakuló sorrendet nem befolyásolja, és arra a következtetésre jut, hogy az árazatlan költségvetésben rossz tételsoron szerepeltetett két darab sarokszelep helyes tételsorra történő átcsoportosítása nem tekinthető ilyen nem jelentős módosításnak, mivel az ajánlati kötöttség beálltából, és az ajánlatkérő erre vonatkozó engedélye hiányából következően a két tétel árát nem lehetne a rossz tételsorról törölni, és - a teljes ajánlati ár változatlanságának biztosításával - a helyes sorra átcsoportosítani.

A Kúria ítélete felrója az ajánlattevőnek, hogy nem kért kiegészítő tájékoztatást a sarokszerepek árazatlan költségvetésben történő szerepeltetése tekintetében, azaz - ahogy az ügy felperese is hivatkozott rá - egy ajánlatkérői hiba következményeit telepíti az ajánlattevő oldalára: "A dokumentáció a két sarokszelep anyagárát kifejezetten nem szerepeltette egyik tételsoron sem, ezért annak, kiegészítő tájékoztatáskérés nélküli szerepeltetése a dokumentációtól való eltérést jelentett. Mivel nem volt konkrét előírás a két darab sarokszelepre, az ajánlati kötöttség beálltát követően a két sarokszelep anyagárának rossz tételsoron való szerepeltetése nem járhat azzal, hogy ez a tétel hiánypótlás keretében más tételsorra beszámítással javításra kerülhessen, hanem a hiánypótlás csak azt eredményezhette volna, hogy hiánypótlás keretében a rossz tételsoron szereplő összeg törlésre kerül, de az más tételsorra - mivel nem volt rá előírás - már nem helyezhető át, ezért helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a hiánypótlás a teljes ajánlati ár megváltozását eredményezte volna". Előzőek okán állapította meg a Kúria azt, hogy hiánypótlásnak a régi Kbt. alapján nem lett volna helye. (Kúria, Kfv.II.38.031/2015/12.)

Abszurdnak tűnik, hogy a BH értelmében az árazott költségvetés ilyen kis hibáját is olyan súlyúnak ítélték meg a bíróságok, amelyek javítása nem lehetséges hiánypótlás keretében. Egyértelmű, hogy a jogszabály-előkészítő szándéka a kisebb hibák javíthatóságának biztosítására, és ezáltal - az érvényes ajánlatok számának növelése révén - a közbeszerzési eljárásokban érvényesülő verseny fokozására irányult. Az is megállapítható ugyanakkor, hogy a célt biztosítani kívánó rendelkezések megfogalmazása ismét nem állta ki a bíróságok jogértelmezésének próbáját (mint a hiánypótlás szabályozásának történelmében már oly sokszor), így csak bízhatunk abban, hogy a Kbt. soron következő módosítása során lehetőség nyílik majd a rendelkezések pontosítására, és a joggyakorlat ezen irányának megváltoztatására. Mindenesetre addig is ajánlattevők jól teszik, ha a költségvetés hibáinak saját hatáskörben való megoldása helyett minden esetben az ajánlatkérőkhöz fordulnak kiegészítő tájékoztatás-kéréssel a feltárt hiányosságok jelzése érdekében.