Egy ajánlati biztosítékkal összefüggő érdekes jogértelmezési kérdésben foglalt állást a Közbeszerzési Döntőbizottság a D.268/20/2021. iktatószámú jogorvoslati eljárásban. Az ajánlati biztosítékkal összefüggő szabályozás már többször feladat elé állította a közbeszerzési jogviták elbírálására hivatott szerveket, de ez a jogeset ismét rávilágít arra, hogy a közelmúltban pontosításra került előírások továbbra is felvethetnek nyitott kérdéseket.

A Kbt. 54. § (1) bekezdése kimondja, hogy „az ajánlatkérő az eljárásban való részvételt ajánlati biztosíték adásához kötheti, amit az ajánlattevőnek az ajánlati kötöttség beálltáig a felhívásban meghatározott mértékben kell az ajánlatkérő rendelkezésére bocsátania.” A Kbt. 54. § (7) bekezdése pedig a következőket rögzíti: „… Az ajánlatukat fenntartó ajánlattevőket az ajánlatkérő az ajánlat további fenntartására vonatkozó felkérésben felhívja az ajánlati kötöttség meghosszabbított idejére az addig érvényes biztosítékkal megegyező biztosíték fenntartására. …”.

A határozat alapjául szolgáló közbeszerzési eljárásban a kérelmező az ajánlati biztosítékot biztosítási szerződés alapján kiállított - készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvény formájában bocsátotta az ajánlatkérő rendelkezésére. A kötelezvény szerint a biztosító kezesi kötelezettségvállalásának vége későbbi időpont volt (2021. április 15. napja), mint az eljárásban irányadó eredeti ajánlati kötöttség lejártának időpontja (2021. március 16.). Az ajánlatkérő 2021. március hó 10. napján felhívta az ajánlattevőket ajánlatuk további hatvan napra, 2021. május 17. napjáig történő fenntartására.

A kérelmező a Kbt. 70. § (2) bekezdés szerinti felhívás alapján az ajánlati biztosíték fenntartását igazoló dokumentumot az ajánlati kötöttség meghosszabbított határidejére az előírt határidőig – 2021. március 16. napján 18:00 óráig – nem nyújtotta be, így az ajánlatkérő az ajánlattevő ajánlatát a Kbt. 73. § (6) bekezdés b) pontjára tekintettel a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelenné nyilvánította.  

A hivatkozott határozat szerint kérelmező jogorvoslati kérelmében kifejtette, hogy „az ajánlati felhívásban előírt 2.000.000.-Ft összegű ajánlati biztosítékot biztosítási szerződés alapján kiállított kezesi kötelezvénnyel teljesítette, melynek kezdő ideje 2021. február hó 04. napján 00:00 óra és vége 2021. április hó 15. napja 24:00 óra volt. Kétséget kizáróan és tényszerűen igazolható tehát, hogy a kérelmező eleget tett az ajánlatkérő 2021. március hó 10. napján kelt ajánlatkérői felhívásának, amely szerint az ajánlati kötöttség lejártának új időpontja 2021. május hó 17. napja és erre tekintettel a Kbt. 54. § (7) bekezdése alapján kérték az ajánlatukat fenntartó ajánlattevőket az ajánlati kötöttség meghosszabbított idejére az addig érvényes ajánlati biztosítékkal megegyező biztosíték fenntartására. Az ajánlati kötöttség meghosszabbítására való felkérés-, illetve az arra történő válaszadás időpontjában hatályos és érvényes ajánlati biztosítékkal rendelkezett. A kérelmező határozott álláspontja alapján nem érheti joghátrány őt arra figyelemmel, hogy az ajánlati kötöttségre való felhívás időbeli ütemezéséről eltérően ugyan, de kétséget kizáróan az ajánlati kötöttség teljes időtartama alatt megfelelően biztosította az ajánlati biztosítékot. A kérelmező rögzítette, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 54. § (7) bekezdése alapján kérte az ajánlatukat fenntartó ajánlattevőket az ajánlati kötöttség meghosszabbított idejére az addig érvényes ajánlati biztosítékkal megegyező biztosíték fenntartására, így ezen megfogalmazásból nem következik egyértelműen az, hogy az ajánlatkérő által megadott határidőig kellett volna benyújtani az ajánlati kötöttség meghosszabbításának igazolását.”

Ajánlatkérő észrevételeiben előadta, hogy „2021. március 10. napán az ajánlati kötöttség 2021. május 17. napjáig történő meghosszabbításáról tájékoztatta az ajánlattevőket. Ugyanezen felhívásban az ajánlatkérő a Kbt. 54. § (7) bekezdése alapján kérte az ajánlatukat fenntartó ajánlattevőket az ajánlati kötöttség meghosszabbított idejére az addig érvényes ajánlati biztosítékkal megegyező biztosíték fenntartására. Az ajánlati kötöttség meghosszabbított határideje tehát 2021. május 17. napja volt. A biztosíték meghosszabbítását a kérelmező csak 2021. március 30-án, azaz az ajánlati kötöttség és ajánlati biztosíték fenntartására előírt nyilatkozattételi határidőn túl igazolta. Hiába vonatkozott a kérelmező ajánlatban benyújtott ajánlati biztosítéka az eredeti ajánlati kötöttség 30 napját (2021. március 16.) meghaladóan, 2021. április 15. napjáig, a meghosszabbított ajánlati kötöttség kezdeti időpontjában nem volt igazolt az ajánlati biztosíték fenntartása az ajánlati kötöttség teljes meghosszabbított idejére.”

„Az ajánlatkérő rámutatott, hogy az ajánlati biztosítéknak a teljes ajánlati kötöttség idejére történő fenntartása és annak igazolása nem csak az alap ajánlati kötöttség 30 napjának igazolására vonatkozik, hanem a meghosszabbított ajánlati kötöttség (további 60 nap) idejére is, azt az ajánlati kötöttség kezdetekor az ajánlatkérő által előírt időpontban kell igazolni, a teljes meghosszabbított kötöttség időtartamára vonatkozóan. A kérelmező az ajánlati biztosíték fenntartását igazoló dokumentumot az ajánlati kötöttség meghosszabbított határidejére az előírt határidőig – 2021. március 16. napján 18:00 óráig – nem nyújtotta be, így az ajánlattevő ajánlata a Kbt. 73. § (6) bekezdés b) pontjára tekintettel a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelen.”

A Döntőbizottság a jogvita tárgyát akként foglalta össze, hogy a felek között a jogvita azon a jogértelmezési ellentéten nyugszik, hogy meddig kellett volna a kérelmezőnek nyilatkoznia arra, hogy az ajánlati biztosítékkal megegyező biztosítékukat fenntartják.

„A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő felhívásában azt kérte, hogy amennyiben nem kívánják az ajánlatukat fenntartani a kért határidőig, akkor azt írásban jelezzék részükre 2021. március 16. nap 18.00 óráig. Amennyiben nem vonják vissza az ajánlatukat, úgy az ajánlatkérő úgy tekinti, hogy azt a kért határidőig fenntartják, de erre az esetre kérte, hogy az ehhez kapcsolódó ajánlati biztosíték határidejét hosszabbítsák meg az ajánlati kötöttség lejártának idejéig.”

„Az ajánlatkérő elsősorban arra hivatkozott, hogy a kérelmező az előírt határidőig, azaz 2021. március 16. nap 18.00 óráig nem vonta vissza ajánlatát, így az ajánlati kötöttsége meghosszabbodott 2021. május 17. napjáig, azonban 2021. március 16. nap 18.00 óráig az ajánlati biztosítékát nem hosszabbította meg 2021. május 17-ig, így az lejárt volna 2021. április 15. napján. Mivel az ajánlati kötöttség meghosszabbodása beálltának idején a kérelmezőnek nem volt a teljes időszakra érvényes ajánlati biztosítéka, az ajánlata érvénytelenné vált.” A Döntőbizottság rögzítette, „hogy a kérelmező jogi érvelése alapján ajánlata érvényes, mivel az eredetileg – 2021. április 15. napig – fennálló ajánlati biztosítékát 2021. március 30-án 2021. július 15. napjáig meghosszabbította. Így az ajánlati biztosíték az eredeti és a meghosszabbított ajánlati kötöttség alatt is fennállt.”

A Döntőbizottság megállapította, „hogy az ajánlatkérő az ajánlati kötöttség fenntartásáról szóló tájékoztatójában/felhívásában nem határozott meg határidőt arra vonatkozóan, hogy az ajánlattevőknek, akik fenntartják az ajánlati kötöttségüket, milyen legkésőbbi határidőben kell az ajánlati biztosítékukat meghosszabbítaniuk. Mivel konkrét jogvesztő határidő erre nem volt megadva, így az ajánlattevők jogosan gondolhatták úgy, hogy legkésőbb az eredeti ajánlati biztosíték lejártát megelőzően kell azt teljesíteniük.”

A Döntőbizottság rámutatott, „hogy a kérelmező esetében a fentiekben kifejtettek alapján az ajánlati biztosíték eredeti határideje 2021. április 15. napjáig fennállt, ezért az ajánlatkérői felhívás idején rendelkezett vele. Erre tekintettel 2021. március 30-án meghosszabbította azt 2021. július 15. napjáig, így nem volt olyan időszak, amely alatt nem rendelkezett volna érvényes ajánlati biztosítékkal.”

A Döntőbizottság rámutatott továbbá, „hogy az ajánlatkérő abban az esetben tehette volna meg jogszerűen a kérelmező ajánlatának érvénytelenítését, amennyiben konkrét, jogvesztő határidőt állapít meg az ajánlati biztosíték fenntartása határidejére vonatkozóan, vagy ha a kérelmező ajánlati biztosítéka lejárt volna.”

A Döntőbizottság határozata felveti a kérdést, miszerint, ha az ajánlati biztosítéknak eredetileg az ajánlati kötöttség beálltáig (ajánlattételi határidő lejártáig) az eredeti ajánlati kötöttség (30 vagy 60 naptári nap) teljes időtartamára rendelkezésre kell állnia, akkor miért nem érvényesül ezen szigorú követelmény a meghosszabbítás kezdő időpontjára és annak teljes időtartamára is? Ezen megközelítés szerint az eredeti ajánlati kötöttség esetében is elegendő lenne olyan biztosítékot rendelkezésre bocsátania az ajánlattevőknek, ami csak az ajánlati kötöttség egy részére áll fenn, amennyiben ez még határidőben meghosszabbításra kerül a lejárat előtt?

Különösen érdekesek ezek a kérdések a Kbt. 2021. február 01. napja óta hatályos 71. § (3a) bekezdése kapcsán, hiszen az ajánlati biztosítékkal kapcsolatban megengedett hiánypótlások (önkéntes hiánypótlások) között nem került felsorolásra az az esetkör, miszerint hiánypótlással orvosolható, ha az ajánlati biztosíték nem fedi le az ajánlati kötöttség teljes eredeti vagy meghosszabbított időtartamát.

Az ajánlati biztosíték célja az ajánlati kötöttség megtartása, de ha az ajánlatevő egy jóval hosszabb időre tartja fenn az ajánlatát, mint ami a fenntartás időpontjában biztosítékkal „védett”, akkor beteljesíti -e a biztosíték a célját, vagy ajánlatkérő viseli annak kockázatát, hogy egy olyan ajánlattevő ajánlatának bírálatát folytatja, aki adott esetben ajánlatának érvénytelenségét eredményezve nem bocsátja rendelkezésre a biztosítékot és egyúttal szabadul a biztosíték esetleges érvényesíthetőségének terhe alól?

Az eset mindenesetre jól példázza, hogy a jogalkalmazó gyakorlat egységesítése érdekében az ajánlati biztosítékra vonatkozó szabályok további pontosítása válhat szükségessé.