Cicero nyomán tudjuk, hogy a változatosság gyönyörködtet. Nézzük tehát, hogy milyen fordulatokat tartogatnak számunkra a Közbeszerzési Döntőbizottság jogorvoslati határidők számítását érintő aktuális határozatai.

A Közbeszerzési Döntőbizottság 2023. január 10. napján hozott D.421/20/2022. számú határozatának alapjául szolgáló ügyben az ajánlatkérő eljárási kifogással élt, miszerint a kérelmező a jogorvoslati kérelmet a Kbt. 148. § (5) bekezdésében rögzített jogvesztő határidő lejártát követően nyújtotta be, ugyanis az nem érkezett meg az ajánlattételi határidő lejárta előtti ötödik napig, hanem csak az ötödik napon. Az ajánlatkérő álláspontja szerint a jogorvoslati kérelmet határidőben legkésőbb az ajánlattételi határidőt megelőző hatodik napon lehetett volna benyújtani annak érdekében, hogy az az ajánlattételi határidőt megelőző ötödik napig benyújtásra kerüljön, ezért a jogorvoslati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani tekintettel arra, hogy az elkésetten került benyújtásra.

A Döntőbizottság a határozatában rögzítette, hogy az ajánlati felhívás VI.2.2) pontja alapján az ajánlatok benyújtásának határideje 2022. november 7-én (hétfő) 11 óra volt. A Kbt. 148. § (5) bekezdése értelmében a jogorvoslati kérelem benyújtására 2022. november 1-jén (kedd) 24 óráig volt lehetőség (számoljunk csak! – 5 nap van a két dátum között, ha sem a november 7-ét, sem a november 1-jét nem vesszük figyelembe). A Döntőbizottság kifejtette, hogy mivel 2022. november 1-je munkaszüneti nap volt, ezért az Ákr. 52. (4) bekezdése alapján a jogorvoslati határidő a következő munkanapon, azaz 2022. november 2-án járt le. Erre tekintettel a Döntőbizottság álláspontja szerint a kérelmező 2022. november 2-án benyújtott jogorvoslati kérelme a jogorvoslati határidőn belül került benyújtásra.

Nézzünk egy másik határozatot, ami nemcsak a számítás tekintetében helyezkedett eltérő álláspontra, hanem a munkaszüneti napra eső határidő kezelését illetően is. A Döntőbizottság 2023. augusztus 18. napján hozott – egyébként keresettel támadott - D.255/17/2023. számú határozatában – kisebb technikai kiegészítésekkel - az alábbiakat rögzítette: A jogorvoslati kérelmet tehát az ajánlattételi határidőt, azaz 2023. július 6. (csütörtök) napját megelőző 5. napig, azaz 2023. július 1-jéig (szombat) (számoljunk csak! – 4 nap van a két dátum között, ha sem a július 6-át, sem a július 1-jét nem vesszük figyelembe)  lehetett benyújtani. A kérelmező ellenben a jogorvoslati kérelmét a bontástól számított 4. napon, 2023. július 2-án, vasárnap nyújtotta be. A Döntőbizottság rögzíti, hogy a jogorvoslati határidő utolsó napja, 2023. július 1-jére, szombati napra, azaz munkaszüneti napra esett. A Döntőbizottság ezen határozatban rögzített álláspontja szerint azonban nem alkalmazható az Ákr. 52. § (4) bekezdésének előírása, figyelemmel a Kbt. 145. § (1) bekezdésében rögzített azon szabályra, miszerint az Ákr. rendelkezéseit a Kbt. és a Kbt. felhatalmazása alapján alkotott végrehajtási rendelet kiegészítő vagy eltérő rendelkezéseinek figyelembevételével kell alkalmazni. A Döntőbizottság kifejtette, hogy  Kbt. 148. § (5) bekezdése konkrét határnapot szabott, ennélfogva a jogorvoslati határidő nem terjeszthető ki az Ákr. általános szabályai alapján a bontást megelőző 4., netán 3. napon. Ettől való eltérés kizárólag a Kbt. szabályai szerint lett volna megengedett. A Kbt. 148. § (5) bekezdése tehát az Ákr. általános előírásaitól eltérő rendelkezést tartalmaz, ennélfogva nem tartotta határidőben beérkezettnek a jogorvoslati kérelmet.

A két döntőbizottsági határozat tehát nemcsak a tekintetben tartalmaz eltérő álláspontot, hogy a jogorvoslati kérelmet az  ajánlattételi határidő lejártát megelőző 5. nap megkezdéséig vagy az 5. nap végéig, azaz a teljes 5. napon be lehet-e nyújtani, hanem a munkaszüneti napra eső határidő helyes számítása tekintetében is. Az egyik határozat szerint az Ákr. 52. (4) bekezdése irányadó, a másik határozat szerint nem.