A Közbeszerzési Döntőbizottság közelmúltban született határozatai megerősítik, hogy közbeszerzési kötelezettség alól való mentesülés lehetőségével kecsegtető, a teljes ábécén átívelő kivételi szabályok alkalmazása különös körültekintést igényel az ajánlatkérők részéről. A Döntőbizottság D.364/6/2019. és D.365/6/2019. számú határozataiban megállapította, hogy az információbiztonság és a kibervédelem nem tartoznak az önkormányzat és a polgármesteri hivatal alapfeladatai körébe, nem képezik az említettek alaptevékenységének részét, így az ezekhez kapcsolódó tanácsadói tevékenység nem élvez mentességet a közbeszerzési kötelezettség alól.

A Kbt. 111. § g) pontja szerint az ún. nemzeti kivételek körébe tartoznak azok a szolgáltatás megrendelések, amelyek becsült értéke nem éri az irányadó uniós közbeszerzési értékhatárt (68.655.860 Ft) és amelyek az ajánlatkérő alaptevékenysége ellátásához szükséges tanácsadói tevékenység végzésére irányulnak. A Közbeszerzési Döntőbizottság nem osztotta Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának és Polgármesteri Hivatalának azon álláspontját, hogy az informatikai rendszer működtetése Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény (Mötv.) 114. § (1)-(4) bekezdésében meghatározott, kötelezően ellátandó alapfeladat, ezért a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt, továbbá az érintett szerződéséke érvénytelenségének jogkövetkezményeként is bírsággal sújtotta az említett ajánlatkérőket. 

Ajánlatkérők eredménytelenül érveltek azzal, hogy a cél - eszköz rendszertani megközelítése szempontjából a nemzeti vagyon védelme érdekében igénybe vett információbiztonsági tanácsadás az igazgatási feladatok ellátása körében beszerzett tanácsadásnak minősül és mint ilyen nem eszköznek, hanem magának a célnak tekintendő. A Döntőbizottság - a Közbeszerzési Hatóság Elnökének, mint közérdekű bejelentés alapján hivatalbóli eljárást kezdeményezőnek a jogorvoslati kérelmében foglaltakkal egyetértve – azt állapította meg, hogy az információbiztonságra vonatkozó szakértői és tanácsadási tevékenység nem tartozik az Mötv.-ben előírt alaptevékenységek közé és éppen az ajánlatkérő érvelésével ellentétesen rögzítette, hogy ezen szolgáltatások beszerzése a jellemzően informatikai háttérrel ellátott igazgatási alaptevékenységnek az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló törvény szerinti, problémamentes biztosításának eszközéül szolgál.

A hivatalbóli kezdeményező álláspontja szerint az ajánlatkérőknek a Kbt. 17. § (3) bekezdés b) pontja alapján kellett volna az érintett, határozatlan időtartamra kötött vállalkozói keretszerződések becsült értékét megállapítaniuk, mivel azokban sem keretösszeg, sem keretmennyiség nem került meghatározásra. Az ajánlatkérők ezzel szemben előadták, hogy a vizsgált szerződések ugyan keretmegállapodás formáját öltik, de az okiratokat tartalmuk szerint kell megítélni, és tekintettel arra, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás mennyiségére és értékére a felek semmilyen adatot nem rögzítettek, ezért polgári jogi értelemben a megállapodás nem valósít meg a kötelmi különös részben szabályozott szerződéstípust, hanem az így csak együttműködési megállapodás. Ennek megfelelően az a kalkuláció, amely a becsült érték meghatározása során a Kbt. 17. § (3) bekezdés b) pontjában rögzített 48 hónapos szabályt hívja fel, nem állja meg a helyét. Hangsúlyozták az ajánlatkérők, hogy polgári jogi megközelítésben a keretszerződés alapján kötött eseti megállapodás keletkeztetett kötelmet, ami nevesítve egy határozott időtartamot és egy meghatározott összeget rögzített, így a ténylegesen megkötött eseti megállapodás alapján kell a becsült értéket meghatározni. A Döntőbizottság a hivatalbóli kezdeményezővel egyezően foglalt állást és a havi ellenszolgáltatás összegének negyvennyolcszorosában állapította meg a vállalkozói keretszerződések becsült értékét.

Bár maguk az ajánlatkérők – a hivatalbóli kezdeményező álláspontjával lényegében egyezően – is elismerték az egybeszámítási kötelezettség lehetőségét az önkormányzat által a nemzeti adatvagyon védelme körében beszerzett informatikai szakértői tanácsadói tevékenység és a polgármesteri hivatal által beszerzett kibervédelmi szakértői tevékenység esetében, azonban a Döntőbizottság nem találta megállapíthatónak a nevezett beszerzések műszaki- gazdasági funkcionális egységét. A Közbeszerzési Döntőbizottság – nem vitatva a szerződésekben rögzített célok azonosságát - akként foglalt állást, hogy a két keretszerződés értékét a becsült érték meghatározásakor nem kellett együttesen figyelembe venni, mivel a szóban forgó beszerzési igények külön- külön jelentkezetek két elkülönült jogi személyiségű, eltérő feladat- és határkörrel rendelkező ajánlatkérőnél.

A polgármesteri közleménynek megfelelően az ajánlatkérők bírósági felülvizsgálatot kezdeményeztek a Döntőbizottság nevezett határozataival szemben. A magunk részéről kíváncsian várjuk a törvényszék álláspontját, mivel az ítélet fontos iránymutatásul szolgálhat a jogalkalmazás részére az érintett kivételi szabály alkalmazása, a becsült érték megállapítása, valamint adott esetben a részekre bontás tilalmával kapcsolatban is. Az persze érdekes kérdés, hogy a hivatalbóli kezdeményezések során a Közbeszerzési Hatóság mennyire osztja majd a jövőben a Közbeszerzési Döntőbizottság álláspontját a részekre bontás tilalmával kapcsolatos most közzétett okfejtés tekintetében.

Ha közbeszerzéssel kapcsolatos kérdése, problémája merülne fel, forduljon az Ecovis Hungary Legal szakértőihez bizalommal.