A leltározás és a selejtezés a vállalkozás vagyonának értékeléséhez szükségszerű gazdasági események, amelyek amellett, hogy ronthatják a vállalkozás eredményét, adózási következményekkel is járhatnak.

Tapasztalataink szerint a vállalkozások gyakran összemossák a fenti fogalmakat, nem különböztetik meg a selejtezést és a leltárhiányt, több esetben a hiányzó eszközöket selejtezésként bizonylatolják, azonban a fenti gyakorlat számviteli és adózási szempontból helytelen, tekintettel arra, hogy a nyilvántartások nem támasztják alá a valódi gazdasági eseményt, ez viszont adózási szempontból is kockázattal járhat.  Az alábbiakban bemutatjuk a leltárhiányhoz, illetve selejtezéshez kapcsolódó számviteli elszámolást és potenciális adózási következményeket. 

1.1.Leltárkülönbözet számviteli elszámolása

Leltárkülönbözet leltárfelvétel során, tételes mennyiségi felvételnél, illetve egyeztetésnél alakulhat ki Bár a leltár fogalmát a Számviteli tv. nem tartalmazza, a leltárkészítési kötelezettségre vonatkozóan tartalmaz előírást, melynek megfelelően az eszközöket és kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel) ellenőrizni és egyedenként értékelni kell. A Számviteli tv. 69. § (1) bekezdésének előírása alapján a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és a törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. A számviteli törvény 69. §-a (3) bekezdésének előírása alapján, ha a vállalkozó folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, a leltárba bekerülő adatok valódiságáról - a leltár összeállítását megelőzően - leltározással köteles meggyőződni, azzal, hogy a leltározást az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente köteles mennyiségi felvétellel elvégezni.

A tárgyi eszközök leltárkülönbözetéről minden esetben jegyzőkönyvet indokolt felvenni, és abban rögzíteni kell az eltérés okát. A készletek leltárkülönbözetének a leltározással megállapított mennyiség és a könyvviteli nyilvántartás szerinti mennyiség közötti eltérés nyilvántartási áron számított értéke tekintendő. A Számviteli tv. 14. § (5) bekezdésének a) pontja szerint a számviteli politika keretében el kell készíteni az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát. Leltárkülönbözet esetén minden esetben vizsgálandó annak oka a helyes számviteli elszámolás megállapítása érdekében.

Amennyiben a leltáreltérés legfőbb oka adminisztrációs, illetve elszámolási hiba, a leltárkülönbözeteket jellemzően nem az egyéb ráfordítások, illetve egyéb bevételek között kell elszámolni, hanem azok összegével a készletértéket és ezzel ellenkező előjellel az elszámolt költséget (áruknál az eladott áruk beszerzési értékét), ráfordítást, illetve bevételt kell módosítani. Az adminisztrációs, illetve elszámolási hibából adódó leltárkülönbözetek az alábbi okok következtében merülhetnek fel: pl. azonosítási hibák, készletmozgás bizonylatolásának elmulasztása vagy kétszeres bizonylatolás, hibás összegben történő állományba vétel vagy kivezetés, kompenzálható tételek (pl. a megközelítően hasonló minőségű, értékű, rendeltetésű készletek összecserélhetősége miatt ugyanazon leltárfelvételi egységben az egyik készletféleség mennyiségében hiány, a másik készletféleség mennyiségében többlet van), normalizált hiány (pl. káló, forgalmazási veszteség). A normalizált hiány mértékét eszközféleségenként szükséges a leltárkészítési szabályzatban rögzíteni.

A gyakorlatban az adminisztrációs hibák feltárása és korrekciója után fennmaradó hiányt tekintjük leltárhiánynak. A nem adminisztrációs hibára visszavezethető leltáreltérés esetén a hiányt a Számviteli tv. 81. § (3) bekezdés e) pontja szerint egyéb ráfordításként kell elszámolni.

1.2.Társasági adó következmények

Leltárhiány esetén vizsgálandó, hogy az elszámolt ráfordítás társasági adó szempontból elismert ráfordításnak minősül-e.

A Tao tv.  3. sz. melléklet A) fejezet 5. pontja szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen a hiányzó eszköz könyv szerinti értéke (immateriális jószág, tárgyi eszköz számított nyilvántartási értéke), ha

• egyértelműen megállapítható, hogy a hiány (különös tekintettel az eszköz fizikai jellemzőire, értékére, a tárolás fizikai körülményeire és szerződéses feltételeire, a tevékenység iparági sajátosságaira) megfelelő gondosság mellett nem merült volna fel, és
• az adózó az ésszerű gazdálkodás követelményeit figyelembe véve (különös tekintettel a hiányból eredő veszteség megtérülésére, a felmerülés ismétlődésére) nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére.

A megfelelő gondosság a kár megelőzése érdekében a belső eljárások bemutatásával támasztható alá. Ilyen belső eljárások pl. a bevezetett vagyonvédelmi intézkedések, be- és kiléptető rendszer, őrzésvédelmi rendszer, illetve dolgozók ellenőrzésére vonatkozó eljárások pl. az üzlet, raktár elhagyásakor, stb..

A fenti rendelkezés 2015. január 1-től hatályos szövegezése szerint a hiányzó eszközhöz kapcsolódóan az adóalap növelése csak abban az esetben merül fel, ha a nem megfelelő gondosság és a mérséklésre való törekvés elégtelensége együttesen áll fenn. A fenti feltételeknek megfelelően a hiány elismert ráfordításként történő elszámolása érdekében az adóalanynak vagy azt kell bizonyítani, hogy a hiány megfelelő gondosság mellett merült fel, vagy azt, hogy mindent megtett a hiányból eredő veszteség mérséklésére az ésszerű gazdálkodás követelményeit figyelembe véve (különös tekintettel a hiányból eredő veszteség megtérülésére, a felmerülés ismétlődésére).

A hiányból eredő veszteség mérsékléséhez kapcsolódóan az adóhatósági ellenőrzések során gyakran kifogásolásra kerül, amennyiben a hiányt a vizsgált társaság nem térítteti meg a dolgozókkal (akinek munkaköri leírásában, munkaszerződésében a felelősség szabályai megállapításra kerültek), illetve nem tesz rendőrségi feljelentést.

A fentieknek megfelelően, amennyiben a megfelelő gondosság bizonyítható, abban az esetben a hiányból eredő veszteség társasági adó szempontból elismert ráfordításnak minősül abban az esetben is, amennyiben nem állapítható meg, hogy a társaság a hiányból eredő veszteségek mérséklése érdekében mindent megtett (így pl. nem történt rendőrségi feljelentés, illetve a hiány nem került megtéríttetésre a dolgozókkal).

Amennyiben már a megfelelő gondosság is megkérdőjelezhető (pl. biztonsági őrök alkalmazása, vagyonvédelmi intézkedések, dolgozók ellenőrzésére vonatkozó eljárások megléte és betartása) és a hiányból eredő veszteségek mérséklésére irányuló intézkedések sem történtek, abban az esetben a lopással okozott kárhoz, leltárhiányhoz kapcsolódóan elszámolt ráfordítással a Tao tv. 8. § (1) bekezdésének d) pontja szerint meg kell növelni a társasági adóalapot.

1.3.Áfa következmények

Leltárhiány esetén vizsgálandó, hogy a hiányzó termékekhez kapcsolódóan felmerül-e a korábban gyakorolt adólevonási jog utólagos módosításának kötelezettsége, illetve a termékek vállalkozási tevékenység köréből történő kivonása keletkeztet-e adófizetési kötelezettséget.

1.3.1.Levonási joghoz kapcsolódó utólagos korrekciós kötelezettség

Elsőként az vizsgálandó, hogy a hiányzó termékekhez kapcsolódóan a korábban levonásba helyezett áfához kapcsolódóan keletkezik-e utólagos korrekciós kötelezettség.

Az adólevonás utólagos korrekciójához kapcsolódóan az Áfa Irányelv 185. cikke az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

„185. cikk

(1)   Korrekcióra különösen akkor kerül sor, ha az adólevonás összegének meghatározásakor figyelembe vett tényezők a HÉA-bevallás benyújtása után módosultak, többek között meghiúsult beszerzések vagy kapott árengedmények esetén.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve nem kerülhet sor korrekcióra részben vagy egészben kifizetetlen ügyletek esetében, a termék megfelelően bizonyított vagy igazolt megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetében, valamint a 16. cikkben említett kis értékű ajándékok és minták céljára felhasznált termék esetében.

Részben vagy egészben kifizetetlen ügyletek és lopás esetében azonban a tagállamok megkövetelhetik a korrekciót.”

A fenti rendelkezés szerint tehát főszabály szerint nem keletkezik utólagos korrekciós kötelezettség a termékek megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetén, ennek azonban feltétele, hogy az megfelelően bizonyított, igazolt legyen. Az Áfa Irányelv fenti rendelkezése lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy a fentiektől eltérően lopás esetén korrekciós kötelezettséget írjanak elő.

Az Áfa Irányelv fenti rendelkezését a magyar Áfa tv. 153/D. § (1) bekezdésének c) és d) pontja az alábbiak szerint implementálta:

153/D. § (1) Nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának: […]

c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;

d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható;

Az Áfa tv. fenti rendelkezése szerint leltárhiány esetén nem keletkezik utólagos korrekciós kötelezettség, azonban ennek feltétele, hogy az adózó bizonyítsa (pl. belső szabályzatok, vagyonvédelmi intézkedések bemutatásával), hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Elháríthatatlan ok által előidézett kár (pl. természeti katasztrófa) esetén elegendő ezen elháríthatatlan ok fennállását bizonyítani. A fentiek bizonyítása esetén a korábban levonásba helyezett adót nem kell korrigálni.

1.3.2.A termék vállalkozásból történő kivonásához kapcsolódó adófizetési kötelezettség

A levonási joghoz kapcsolódó utólagos kiigazítási kötelezettség keletkezésén felül vizsgálandó, hogy a leltárhiányhoz kapcsolódóan keletkezik-e adófizetési kötelezettség a termék vállalkozásból történő kivonására, illetve más tulajdonába történő ingyenes, ellenérték nélkül történő átadására tekintettel, amennyiben az adóalany a termékek beszerzéséhez kapcsolódóan adólevonási joggal rendelkezett.

Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése a termékek vállalkozásból történő kivonását, illetve más tulajdonába ingyenesen történő átengedését minősíti ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek:

„11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.”

A lopáshoz kapcsolódóan az Európai Bíróság C-435/03. számú (British American Tobacco International Ltd.) ügyben vizsgálta, hogy az áruk eltulajdonítása ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek minősülhet-e. A Bíróság ítéletében a korábbi, C-16/19. sz. Tolsma- ügyre hivatkozva rámutatott, hogy az áruk eltulajdonításából semmilyen pénzbeli ellenérték nem keletkezik az áldozat számára. Ezért a lopást önmagában nem lehet az irányelv 2. cikke szerinti „ellenszolgáltatás fejében” teljesített termékértékesítésnek tekinteni. A fentiekkel összefüggésben a Bíróság vizsgálta, hogy megvalósul-e a termékértékesítés áfa szerinti tényállása, azaz birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. A fenti feltétel vizsgálata során a Bíróság megállapította, hogy az áruk eltulajdonításával az elkövető pusztán birtokossá válik. A lopás nem jogosítja fel az elkövetőt arra, hogy a tulajdonossal azonos feltételek mellett rendelkezzen az áruval. A lopás tehát nem valósíthatja meg a lopás áldozata és a jogsértés elkövetője között a termékértékesítés Áfa Irányelv szerinti tényállását. A fentiek miatt a Bíróság ítélete szerint az áruk eltulajdonítása nem minősül ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek”, és így önmagában nem tartozhat a hozzáadottérték-adó hatálya alá.

A magyar bírósági joggyakorlat a fenti európai bírósági ítélettel összhangban nem tekinti termékértékesítésnek az áruk eltulajdonítását, azonban a fenti adókezelés feltétele, hogy az adózó magatartása ne legyen felróható, illetve a hiány okára a vállalkozásnak ne legyen ráhatása.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.042/2009/5. számú ítélete szerint „Az áru eltulajdonítása nem minősül ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek, így önmagában nem tartozhat az általános forgalmi adó hatálya alá. Ugyanakkor ha a leltárhiányt a vállalkozás saját felróható magatartása vagy mulasztása okozta, illetőleg az árukészletben bekövetkezett hiányt nem a vállalkozás akaratán kívül bekövetkezett események, hanem a működésén belüli olyan körülmények, tényezők okozták, amelyekről a vállalkozásnak tudomása, azokra ráhatása volt, azt úgy kell tekinteni, mint amikor a terméket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, amely - a törvényi feltételek teljesülése esetén – már adófizetési kötelezettséget keletkeztet.”

A Legfelsőbb Bíróság fenti ítélete és a Kúria Kfv. 35.659/2015/4. számú ítélete szerint leltárhiány esetén az adózót terheli a bizonyítási kötelezettség, hogy a készleteit kellő gondossággal kezelte, továbbá mindent megtett a hiányból eredő veszteség mérséklésére. A kellő gondosság körében vizsgálandó, hogy az adózó megfelelő nyilvántartási rendszerrel rendelkezik-e, illetve megfelelő vagyonvédelmi intézkedéseket vezetett-e be, kiépített-e őrzés-védelmi rendszert, illetve egyéb eljárásokat (pl. a dolgozók ellenőrzésére vonatkozó eljárások) a készlet megőrzése, kár megelőzése érdekében. A hiányból eredő veszteség mérsékléséhez kapcsolódóan vizsgálandó, hogy megtörtént-e a felelősök azonosítása, illetve a feljelentés megtétele.

A fent hivatkozott ügyekben, bár a leltárhiány ténye nem volt vitatott, a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria megállapítása szerint az adózók nem bizonyították, hogy a leltárhiány lopás miatt következett be, az idegenkezűség bizonyítása, illetve a gazdasági tevékenységhez történő felhasználás hiányában ezért az ítéletek szerint megvalósult a hiányzó termékek gazdasági tevékenység köréből történő kivonása, amely az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerint adófizetési kötelezettséget eredményezett. A fenti ítéletek során a levonási jog utólagos kiigazításának kötelezettsége nem merült fel.

2.1.Számviteli elszámolás

A Számviteli törvény a selejtezés fogalmát sem határozza meg, a gyakorlatban selejtezés alatt a tárgyi eszközök, immateriális javak és készletek feleslegessé válás, megrongálódás, elavulás, illetve megsemmisülés miatti értékcsökkentését, illetve értékvesztését és ehhez kapcsolódóan az eszközök kivezetését értjük, tekintettel arra, hogy az eszközök már nem tudják betölteni eredeti funkciójukat vagy nem szolgálják tovább a vállalkozás gazdasági tevékenységét, célját.

Tárgyi eszközök, illetve immateriális javak esetén a Számviteli tv. 53. § (1) bekezdése szerint kerülhet sor a terven felüli értékcsökkenés elszámolására, amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) értéke tartósan lecsökken, mert az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ideértve a beruházást is) a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, vagy a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető vagy a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik, illetve az eredménytelen lesz. A fenti rendelkezés (2) bekezdése szerint a terven felüli értékcsökkenést olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül - a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után - ki kell vezetni. Az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a Számviteli tv. 81. § (4) bekezdésének megfelelően egyéb ráfordításként kell elszámolni a kivezetés időpontjában

A vásárolt és saját termelésű készletek értékvesztésének elszámolására a Számviteli tv. 56. § (2) bekezdése szerint akkor kerülhet sor, ha a vásárolt készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, vagy ha feleslegessé vált. A fenti feltételek teljesülése esetén a készletek könyv szerinti értékének a selejtezés miatti kivezetését a Számviteli tv.  81. § (3) bekezdés e) pontja szerint egyéb ráfordításként kell elszámolni.

A selejtezéshez kapcsolódó eljárást a vállalkozás által készített selejtezési szabályzatban kell rögzíteni, amelyet minden esetben a szabályzat szerinti dokumentummal, selejtezési jegyzőkönyvvel kell kísérni, amely tartalmazza a selejtezés fenti jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő okát.

2.2.Társasági adó következmények

A készletek értékvesztéséhez, selejtezéséhez kapcsolódóan a Tao tv. nem tartalmaz külön előírást, megfelelően dokumentált, indokolt selejtezés esetén a készletek selejtezés miatti kivezetéséhez kapcsolódóan elszámolt ráfordítás elismert ráfordítás a társasági adóalap megállapítása során. A Tao tv. 3. számú melléklete a nem a vállalkozás érdekében felmerült költségek és ráfordítások példálózó jellegű felsorolását tartalmazza. A felsorolásban nem nevesített ráfordítások esetén is vizsgálandó, hogy azok mennyiben szolgálják a Társaság vállalkozási tevékenységét, illetve keletkezik-e adóalap növelési kötelezettség a Tao tv. 8. § (1) bekezdésének d) pontja szerint, arra tekintettel, hogy az elszámolt ráfordítás nincs összefüggésben a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel. A nem megfelelően dokumentált selejtezés esetén nem igazolható a vállalkozási tevékenység érdekében történő felhasználás, ennek megfelelően a társasági adóalap növelésének kötelezettsége.

A tárgyi eszközökhöz, immateriális javakhoz kapcsolódóan elszámolt terven felüli értékcsökkenés a Tao tv. 8. § (1) bekezdésének b) pontja szerint növeli az adóalapot. Az eszköz kivezetéséhez kapcsolódóan továbbá az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó részét is adóalap növelő tételként kell elszámolni, míg a kivezetéshez kapcsolódóan adóalap csökkentő tétel az eszköz számított nyilvántartási értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része. Amennyiben a számviteli törvény szerinti értékcsökkenés eltér a Tao tv. szerinti értékcsökkenéstől, a könyv szerinti érték és a számított nyilvántartási érték különbözetéből adódóan a kivezetés érinti a társasági adóalapot.

A fentieken felül a Tao tv. 8. § (1) bekezdésének d) pontja szerint is keletkezhet adóalap növelési kötelezettség az eszközök kivezetéséhez kapcsolódóan, tekintettel arra, hogy a Tao tv. 3. sz. melléklet A) fejezet 6. pontja szerint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül „az értékkel nyilvántartott tárgyi eszköz selejtezésekor az eszköz könyv szerinti értéke, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal megfelelően alátámasztva”.

A fenti rendelkezésnek megfelelően a selejtezést minden esetben, a selejtezés okának feltüntetésével dokumentálni szükséges (selejtezési jegyzőkönyvvel, illetve a selejtezési szabályzat szerinti egyéb dokumentumokkal), hogy az elszámolt ráfordítás társasági adó szempontból elismert ráfordításnak minősüljön.

2.3.Áfa következmények

A szokásos gazdasági tevékenység keretében használhatatlanná vált termékek selejtezésével és hulladékként történő értékesítésével kapcsolatban az Európai Bíróság a C-127/22. sz. ügyben (Balgarska telekomunikatsionna kompania EAD) vizsgálta, hogy keletkezik-e utólagos korrekciós kötelezettség a levonható adóhoz kapcsolódóan, ennek megfelelően az olyan termék leírása és mérlegből történő kivezetése, amelyről az adóalany úgy ítélte meg, hogy szokásos gazdasági tevékenységei keretében használhatatlanná vált, majd e termék hulladékként történő értékesítése, amely a hozzáadottérték adó (héa) hatálya alá tartozott, az Áfa Irányelv 185. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, „az adólevonás összegének meghatározásakor figyelembe vett tényezők […] módosulásának” minősül‑e. A fenti ügyben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a termékbeszerzésekhez kapcsolódóan a termék vagy a szolgáltatások felhasználása, vagy tervezett felhasználása határozza meg azon eredeti levonás mértékét, amelyre az adóalany jogosult. A beszerzést követően abban az esetben keletkezhet a héa levonására vonatkozó utólagos korrekciós kötelezettség, amennyiben az adólevonás összegének meghatározásakor figyelembe vett tényezők a (termékbeszerzést tartalmazó) héa bevallás benyújtása után módosultak. Tekintettel arra, hogy a Balgarska telekomunikatsionna kompania EAD a szokásos gazdasági tevékenysége keretében használhatatlanná vált termékeket adóköteles ügyletei keretében értékesítette, a termékek hulladékként történő adóköteles értékesítése az ítélet szerint nem minősül az adólevonás összegének meghatározásakor figyelembe vett tényezők utólagos módosulásának, amely az adólevonási jog utólagos korrekcióját szükségessé tenné. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a hulladék értékesítése nem tartozik az ilyen értékesítést végző adóalany szokásos gazdasági tevékenységei közé, vagy hogy az érintett termékek értéke az eredeti értékükhöz képest csökken, mivel azokat hulladékként értékesítik, vagy ugyanezen okból azok eredeti jellege megváltozott.

A selejtezéshez kapcsolódóan a hazai hatósági álláspont szerint áfa fizetési kötelezettség jellemzően nem merül fel (a selejtezett áru, hulladék értékesítését vagy más tulajdonába történő ingyenes átadását kivéve), tekintettel arra, hogy a hivatalos értelmezés szerint nem valósul meg az eszköz adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység köréből történő kivonása, hanem a gazdasági tevékenység folytatása során történő elhasználódásról van szó. A fenti adókezelés alátámasztása érdekében a selejtezést minden esetben a selejtezés indokának megjelölésével dokumentálni szükséges (selejtezési jegyzőkönyvvel), illetve annak valósnak és indokoltnak kell lennie. Amennyiben a selejtezés tényét, indokát az adózó nem tudja bizonyítani, a termékek gazdasági tevékenység köréből történő kivonása miatt az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerint adófizetési kötelezettsége keletkezhet. A fenti értelmezést a Kúria Kfv.III.35.437/2015/6. számú ítélete is megerősíti, amely szerint: „Termékértékesítésnek minősül a termék vállalkozásból történő végleges kivonása és a vállalkozás céljától idegen célra történő felhasználása  feltéve, ha az adóalanyt a termék szerzéséhez kapcsolódóan adólevonási jog illette meg. Az adófizetési kötelezettség megállapításához elegendő annak bizonyítása, hogy az adózó dokumentált készletselejtezést nem hajtott végre, a terméket a vállalkozás érdekében nem hasznosította, a felhasználás körében a vállalkozástól idegen cél feltárása nem szükséges.”

A selejtezett termék, illetve a hulladék anyagok, haszonanyagok értékesítése, más tulajdonába történő ingyenes átadása az áfa rendszerében adóköteles tényállást keletkeztet. Adófizetési kötelezettség abban az esetben is felmerülhet, amennyiben az értékesített, illetve más tulajdonába ingyenesen átadott termék könyv szerinti értéke nulla. Az adó alapja az ügylet során alkalmazott ellenérték, ingyenes átadás esetén a termék teljesítéskor megállapított beszerzési ára (piaci ár), ilyen ár hiányában a teljesítéskor megállapított előállítási értéke. Amennyiben a selejtezés során visszanyert hulladék megfelel az Áfa tv. 6. számú mellékletében foglalt termékkörnek, az Áfa tv. 142. § (3) bekezdése szerinti személyi feltételek teljesülése esetén a hulladék értékesítésére a fordított adózás szabályai szerint kerülhet sor. A hulladék más tulajdonába történő ingyenes átengedése esetén a fordított adózás nem alkalmazható (a Kúria Kfv. I.35.012/2015/6. számú ítéletének megfelelően), tekintettel arra, hogy az ingyenes átadáshoz kapcsolódó, Áfa tv. 11. § szerinti adófizetési kötelezettség célja a korábban levont előzetesen felszámított áfa korrekciója.

A leltározás, illetve selejtezés nem feltétlenül jár kedvezőtlen adózási következményekkel a vállalkozások számára. Ehhez azonban elengedhetetlenül fontos, hogy a fenti gazdasági események hitelesen, a valódi gazdasági eseménynek megfelelően kerüljenek dokumentálásra. A megfelelően dokumentált, indokolt selejtezés során elszámolt ráfordítás a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő, elismert ráfordítás, melyhez kapcsolódóan áfa fizetési kötelezettség sem merül fel (a selejtezett áru, hulladék értékesítését vagy más tulajdonába történő ingyenes átadását kivéve). Leltárhiány esetén a társasági adóalapot növelő tétel, illetve a potenciális áfa következmények elkerülése érdekében a leltárhiány okának feltárása és dokumentálása mellett fontos a vállalkozás megfelelő gondosságát alátámasztó belső eljárások, illetve a hiányból eredő veszteség mérséklése, a kár megtérülése érdekében tett intézkedések kidolgozása.