Korábbi cikkemet eredetileg nem kívántam folytatni, azonban az abban foglalt egyik jogi aspektus kapcsán kaptam több megkeresést, kérdést, így ezt a kérdéskört valamivel jobban körbejárom ebben a mostani kiegészítésben. Ez a jogi értékelést kívánó rész pedig az ingyenesség kérdése.
Ismétlésül: a Ptk. fedezetelvonásra vonatkozó rendelkezése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL
Benne kiemelt témánk: Duplájára emelkedett az apaszabadság időtartama
További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.
Utaltam rá a korábbi cikkben, hogy az „ingyenes előny” fogalomkörét egy bírósági döntés némileg másképp értelmezte, mint jómagam, ugyanakkor valóban fontos kérdés a későbbi joggyakorlat kialakítása során (mivel nincs széles körű és jelentős jogirodalma/döntvényhalmaza a fedezetelvonás – bizalmi vagyonkezelés témakörnek) ennek a jogi aspektusnak a megfelelő értékelése.
Az egyik – általam képviselt – álláspont szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződés ab ovo, önmagában ingyenes előnyt jelentő jogügylet – rögtön hozzátehetjük azt a fontos mondatrészt, miszerint fedezetelvonási szempontból, ebből a szempontból legalábbis biztosan.
A másik értelmezés szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződés önmagában nem jelent ingyenes előnyt, hanem a szerződéses jogok és kötelezettségek, a valóban és ténylegesen teljesítendő szolgáltatások és ellenszolgáltatások esetenkénti elemzésével, avagy a szerződési dinamika alapján állapítható meg az ingyenes előny fennállta, vagy éppen annak hiánya.
Gyakorlati oldalról megközelítve a kérdést, nyilván nagyon nem mindegy egy igényérvényesítő szempontjából, hogy felperesként mindösszesen annyit kell bizonyítania (ez viszonylag egyszerű), hogy a fedezetelvonó ügylet egy bizalmi vagyonkezelés, a szerződés létrejött az alap követelés felmerültét követően és tulajdonképpen ez önmagában elegendő a marasztaló ítélethez. Vagy, részletes és széles körű bizonyítás szükséges a fentebb vázolt elvek mentén, ahol is az ellenérdekű félnek óhatatlanul számos védekezési pontja nyílik meg egy perben.
Miért képviselem az első értelmezést?
ADÓELJÁRÁSI JOGSZABÁLYOK (Art., Air., Avt.) MAGYARÁZATA
Art., Air., Avt. szabályainak gyakorlati értelmezése paragrafusról paragrafusra
ÚJ KÉZIKÖNYV!!!
Szerző: Dr. Kovács Ferenc
Formátum, terjedelem: B/5-ös formátum, 456 oldal
Megjelenés: 2024. április vége
Kedvezményes ár 2024. november 30-ig
22.900 Ft + áfa helyett 19.900 Ft + áfa
Megrendelés ITT>>
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához álláspontom szerint segítségül kell hívni az Alaptörvényt, helytálló módon kell alkalmazni a jogértelmezés eszközeit (interpretatio grammatica, systematica, logica) a Ptk. releváns jogszabályhelyei tekintetében és fontos alapvetés a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 1/2011. (VI. 15.) PK véleménye a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről.
Ami az Alaptörvényt illeti, tudom, hogy némileg elcsépelt, de véleményem szerint annál fontosabb hivatkozási szempont a 28. cikk: „A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
Józan ész és közjó. Tudva lévő, hogy a fedezetelvonásra vonatkozó szabályok már a régi Ptk.-ban is szerepeltek, a régi Ptk. hatályba lépésétől kezdve. 1960-ról beszélünk, azaz nem éppen egy tegnapi jogintézményről. A bizalmi vagyonkezelési szerződés az új Ptk.-val került be a hazai jogrendszerbe, azaz egy körülbelül 10 éves jogintézményről van szó, amelyhez képest a másik több, mint 50 éve létezett és az új Ptk.-ba minimális eltérés mellett majdnem hogy szövegszerűen a régi Ptk. rendelkezéseinek megfelelően került bele/át.
A fedezetelvonás alapjának lényege a megalkotása óta az, hogy ha valaki a tulajdonában lévő dolgot anélkül ruházza át valakire, hogy ezért ekvivalens ellenértéket kapna, akkor ez a jogcselekménye a hitelező kielégítési alapját részben vagy egészben elvonja. Hiszen, feltételezve, hogy a Ptk. rendelkezéseit betartva senki nem köt feltűnően értékaránytalan szerződést, egy ellenérték mellett kötött szerződés esetében logikus, hogy a hitelező legrosszabb esetben nem az elidegenített vagyonból, hanem az annak helyébe lépett értékből fog tudni kielégítést keresni. Tehát ha pl. eladja valaki az ingatlanát, akkor a hitelező rendelkezésére kell álljon – elméletileg – annak vételára. Így hitelezői szempontból mindegy, avagy másként nézve, „nem gond” az ingatlan adósi portfólióból való kiesése, hiszen van valami más érték, amelyre ugyanúgy lehet adott esetben végrehajtást vezetni. Ennek megfelelően, ha ilyen, a tulajdonjog átruházásáért cserébe kapott ellenérték egy ügyletben nincs, akkor megborul az a fajta joglogika, amely az alaptörvényi rendelkezések értelmében a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt jelenti.
Nyilvánvaló, hogy a fedezetelvonási szabályok alkalmazása esetén – mint említettem, a széles körű judikatúra hiánya is erre utal – nem éppen a bizalmi vagyonkezelési szerződés a legtipikusabb tényállási elem, mint ilyen, a fedezetelvonási szabályok megalkotása során sem lehetett erre a szerződéstípusra alapozni, mint tipikus életszituációra. De nem is kellett. Értelemszerűen sokkal szélesebb körben fordulnak elő kétes adásvételek, ajándékozások, nagymértékű terhelések, jelzálogjogok, haszonélvezeti jog alapítás, stb. mint fedezetelvonó ügyletek. De csak azért, mert egy szerződéstípus nem az adott jogintézmény legtipikusabb ténybeli és jogi alapját jelenti, nem jelentheti azt, hogy az évtizedes jogalkotói célt, a jogintézmény lényegét másképpen alkalmazzuk, ha egyébként annak jogilag releváns elemei azonosak.
Ezt az értelmezést nemhogy erősíti, mintsem épphogy csak nem szó szerint ekként tartalmazza a PK vélemény is: „Ha az ingyenes előnyszerzés megállapítható, a szerző fél jó-, vagy rosszhiszeműségének vizsgálata már nem szükséges, mert az ingyenesség ténye elegendő a fedezetelvonás megállapításához feltéve, hogy az egyéb törvényi feltételek is teljesülnek. A visszterhesen szerződő szerző fél a megszerzett vagyontárggyal egyenértékű ellenszolgáltatást nyújtott, ami a kötelezett vagyonába került, így a jogosult követelésének fedezete formálisan a kötelezett vagyonában rendelkezésre áll.”
Hol találunk ilyet bizalmi vagyonkezelés esetében? A vagyonrendelő vagyona a tulajdonjog átruházásakor csak csökken, semmiféle azonos, avagy ekvivalens és egyenértékű „ellen-vagyonnövekmény” nem történik. És ez még akkor is így van, ha a bizalmi vagyonkezelési szerződés egy egységes egész szerződés, amelyben, jogdogmatikai elemzés alapján többféle jogintézmény tipikus elemei vegyülnek. Mint pl. egy franchise szerződésben, ami már az új Ptk.-ba való nevesített bekerülését megelőzően is legalább 3-4 féle jogterület önálló típusjegyeit hordozta. Ugyanilyen komplex kontraktus a bizalmi vagyonkezelés is. Hiába van a szerződésben a vagyonkezelésért kikötött ellenérték, hiába van adott esetben a vagyonkezelő által ellátandó feladategyüttes, a tulajdonjog ellenérték nélküli átruházására, mint jogilag önálló mozzanatra igenis értelmezhetők, ezáltal az egész szerződésre további szempontok vizsgálata nélkül alkalmazhatók a fedezetelvonás szabályai. Értelmezésem szerint legalábbis biztosan. Ha ez nem így lenne, akkor ez lenne az N szerződéstípus közül az egyetlen, ahol kielégítést biztosító ellenérték nélkül valaki el tudja vonni a vagyonát a végrehajtás alól. Valóban ez lehetett az Alaptörvény szerinti és tételesjogi jogalkotói cél? Vagy ez esetleg csak jogalkalmazói cél…?
A korrektség úgy kívánja, hogy röviden ismertessem azt a jogi álláspontot is, amely szerint a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötése és a vagyontárgy(ak) tulajdonjogának e körben való átruházása önmagában nem jelent ingyenes előnyt. Ahogy korábban írtam, ebben az esetben a szerződéses jogok és kötelezettségek összessége alapján lehet arra következtetésre jutni, hogy a szerződés ingyenes előnyt biztosít vagy sem. Valahol értem ezt a logikát is („értem” alatt persze nem egyetértést fejezek ki, mintsem annak fontosságát, hogy ez valóban egy releváns szempont), de a fenti kérdésre nem válaszol ez a logika sem és mint ilyen, önmagában ez sem egy szükséges, egyben elégséges jogvita eldöntési módozat: hol van az az ellenérték, amit a vagyonrendelő kapott a vagyonkezelőtől és ennek megfelelően a vagyon helyébe lépett? És legrosszabb esetben nem a korábbi vagyonra, hanem akkor erre az ellenértékre lehet majd végrehajtást vezetni? Hol van a „vagyoncsere”? Ugye, sehol.
A fent leírtakat tehát azért fejtettem ki bővebben, mert ezen két jogi álláspontot a korábbi cikkben csak érintettem, de valóban fontos igényérvényesítési szempontot jelentenek ilyen tényállású ügyben.
The post Vezinfó hirdetés appeared first on Jogadó Blog.