Szállodai szobafoglalástól történő elállás, távolmaradás áfa-kezelése

Szeptemberben jelent meg a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Adóhatóság közös szakmai véleményét tartalmazó 2025/7. Adózási kérdés, amely a szálláshely szolgáltatásokhoz kapcsolódóan fizetett előlegek áfa-kezeléséhez kapcsolódóan egyértelműsíti a korábban az Európai Bíróság ítéletei alapján (pl. C-277-05. sz. ügy és C-250/14. sz. ügyek) kialakult gyakorlatot.

Az Adózási kérdés értelmében az alábbiak szerint, amennyiben nem kerül sor a szálláshely szolgáltatások nyújtására, a vendég által fizetett előlegek esetén különbözőképpen kell kezelni az alábbi eseteket:

• a szolgáltatást igénybevevő (vendég) kifejezetten jelzi, hogy eláll a szerződéstől
• az elállás jelzése nélküli, puszta távolmaradás.

1. A szolgáltatást igénybevevő (vendég) kifejezetten jelzi, hogy eláll a szerződéstől

Az első esetben, amennyiben a korábbi foglalást a vendég lemondja, az általa korábban foglalóként fizetett összeg, illetve a lemondás esetén a felek megállapodása szerint utólag fizetendő összeg áfa szempontból nem minősül szolgáltatásnyújtás ellenértékének. A fenti esetben az előlegről, foglalóról korábban kiállított bizonylatot érvényteleníteni szükséges. A fenti áfa-kezelés alkalmazandó abban az esetben is, ha a szállásadó a foglalóként fizetett összeg teljes értékét vagy csak egy részét tartja meg.

Az Adózási kérdés a fenti esethez kapcsolódóan kiemeli, hogy amennyiben a szállásadó a vendég által korábban fizetett foglalót megtartja ugyan a foglalás lemondását követően, de ezzel egyidejűleg a fizetett foglalónak megfelelő összegre szóló, későbbi szolgáltatás igénybevételére jogosító utalványt biztosít a vendég számára, ezt az esetet áfa szempontból úgy kell kezelni, hogy a szállásadó a vendég által fizetett, előlegnek minősülő összeget a vendég részére visszatérítette, a vendég pedig a visszatérített összegből utalványt vásárolt. Ennek megfelelően a vendég által korábban fizetett előleg után áfakötelezettség ebben az esetben sem keletkezik, az utalvány áfakezelése pedig annak függvénye, hogy az az Áfa tv. 259. § 24/A. pontja szerinti egycélú (az áfa fizetési kötelezettség az utalvány kibocsátásakor keletkezik) vagy többcélú utalványnak (az áfa fizetési kötelezettség az utalvány beváltásakor, az utalvánnyal igénybevett szolgáltatás nyújtásakor keletkezik) minősül-e.

2. Az elállás kifejezett jelzése nélküli, puszta távolmaradás

Amennyiben a vendég előzetesen nem jelzi a szálláshely szolgáltatástól való elállásra irányuló szándékát, hanem pusztán távolmarad, akkor az általa, a kérdéses szolgáltatás igénybevételével összefüggésben korábban foglaló/előleg címén fizetett összeg adóköteles, 5%-os áfa kulcs alá tartozó szálláshely szolgáltatás ellenértékét képezi, abban az esetben, ha a szállásadó a távolmaradása ellenére is biztosítja számára azt a jogot, hogy a szolgáltatását igénybe vehesse.

Ez utóbbi feltételhez kapcsolódóan (szoba szálláshelyadó által történő fenntartása) vizsgálandó, hogy a szálloda szabályzata hogyan rendelkezik. Ha az igénybevevő úgy marad távol, hogy a szolgáltatásnyújtónak az ÁSZF alapján nem kell továbbra is biztosítania számára a szolgáltatás igénybevételének lehetőségét, akkor a szálláshely szolgáltató által megtartott összeg nem minősül szolgáltatás ellenértékének, lévén, hogy nem azonosítható olyan szolgáltatás, amelynek a kérdéses összeg az ellenértékét képezhetné. Az Adózási kérdés ilyen példaként az alábbi eseteket említi:

1. amikor a szállásadó az ÁSZF-ben például akként rendelkezik, hogy ha a vendég a lefoglalt intervallum első napján 20 óráig nem érkezik meg, akkor ezt lemondásnak tekinti és kiadhatja másnak a szobát, vagy,
2. amennyiben a vendég távolmaradása esetén a szállásadó megkeresésére a távolmaradó vendég azt nyilatkozza, hogy nem kívánja a szállást igénybe venni (ennek megfelelően dokumentáltnak kell lennie).

3. Külön díj fizetése ellenében történő kedvezőbb elállási lehetőség

Amennyiben a vendég az elállás jogát nem az általános szabályok (pl. ÁSZF) szerinti elállási jog alapján gyakorolja, hanem külön díj ellenében vásárol olyan jogot, amely szélesebb keretek között, az általános szabályoknál kedvezőbb feltételek között teszi lehetővé számára az elállást, a vendég által a fenti jogért fizetett összeg szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül, feltéve, hogy az mindenképpen fizetendő (független a szolgáltatásnyújtás tényleges igénybevételétől, az elállási jog gyakorlásától vagy hiányától, esetleges távolmaradástól), nem jár vissza, illetve nem számít bele az alapügylet (szálláshely szolgáltatás) ellenértékébe.

Ilyen eset például, ha a szállás ellenértékén felül a vendég további díjat fizet azért, hogy a szállás lemondására ne csak az érkezés előtt legalább 1 héttel nyíljon lehetősége, hanem azt a szállás igénybevételét megelőző napig megtehesse.