Közösségen belüli beszerzésekhez kapcsolódó adólevonási jog gyakorlása

2026. márciusban az Európai Bíróság magyar ügyben hozott ítéletet a Közösségen belüli beszerzésekhez kapcsolódó adólevonási jog gyakorlásával kapcsolatban.

Az Európai Bíróság C-521/24. Aptiv Services Hungary Kft. ügyben hozott ítélete

Az Európai Bíróság 2026. márciusban magyar ügyben hozott ítéletet, amelynek tárgya a Közösségen belüli beszerzésekhez kapcsolódó adólevonási jog megtagadása volt az érintett társaság adólevonási jogának az Áfa tv. 153/A. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérő helytelen gyakorlására vonatkozott.

A C- 521/24. sz. ügyben az Aptiv Services Hungary Kft.  2021 júliusa és szeptembere közötti időszakra vonatkozó héabevallásaiban levonásba helyezte a 2016 és 2018 között teljesített Közösségen belüli termékbeszerzésekre vonatkozó áfát. A fenti ügyben a Társaság a Közösségen belüli beszerzésekhez kapcsolódóan megfizette a fizetendő áfát, azonban adólevonási jogát nem gyakorolta, tekintettel arra, hogy az értékesítők késedelmesen bocsátották rendelkezésre a Közösségen belüli beszerzéshez kapcsolódó számlákat, ezért az adólevonási jog Áfa tv. 127. § (1) bekezdésének ba) pontja szerinti tárgyi feltétel nem teljesült.

Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés során adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére és kötelezte ennek megfizetésére - egyéb jogkövetkezmény alkalmazása (adóbírság, késedelmi pótlék) nélkül. A másodfokú adóhatóság, amelyhez az említett igazgatóság határozatával szemben fellebbezést nyújtottak be, helybenhagyta e határozatot, lényegében megállapítva, hogy az Aptiv a 2016 és 2018 között teljesített Közösségen belüli termékbeszerzéseket illetően csak az ezen évekre vonatkozóan benyújtott bevallások önellenőrzésével gyakorolhatta volna héalevonási jogát.

Az adóhatóság a fenti megállapítását az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdés a) pontjára alapozta, amely szerint a Közösségen belüli beszerzésekhez kapcsolódó adólevonási jog az adófizetési kötelezettség keletkezésének időszakában gyakorolható:

„153/A. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti ​ ​

a) a 120. § b) pontja, c) pont cb) alpontja szerinti, az ugyanezen adómegállapítási időszakban keletkezett levonható előzetesen felszámított adó,”

A fenti ügyben a 2016. év, illetve a 2017. év egy része vonatkozásában a megállapítást követően önellenőrzésre már nem kerülhetett sor, mivel az önellenőrzés elvégzésére előírt határidő lejárt. Tekintettel arra, hogy önellenőrzésre nem volt lehetőség, az Aptiv Áfa tv. 257/J. §‑a alapján különös héa‑visszatérítési eljárást indított, amelyet az Adóhatóság elutasított.

A fenti ügyben az Európai Bíróság azt vizsgálta, hogy a Héa Irányelv rendelkezései szerint az adósemlegesség, az arányosság és a tényleges érvényesülés elvével ellentétes-e az a tagállami gyakorlat, amely szerint a Közösségen belüli termékbeszerzésekre vonatkozó héa levonását azzal az indokkal tagadják meg, hogy az adóalany abban az adómegállapítási időszakban gyakorolta adólevonási jogát, amelynek során ténylegesen megkapta az e jog gyakorlásához szükségesszámlákat, és amely későbbi volt, mint az az időszak, amelynek során e beszerzéseket teljesítették, jóllehet ezen adóalany e jogát jóhiszeműen és az említett jog érvényesítésére a nemzeti szabályozásban előírt elévülési időn belül gyakorolta.

A Bíróság megállapítása szerint az Aptiv a fenti ügyben jóhiszeműen járt el, a másodfokú adóhatóság nem állapította meg adócsalás fennállását, és a jelen ügyben az állami költségvetést nem érte sérelem az Aptiv magatartása miatt.

A fenti ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy „a héasemlegesség elve megköveteli, hogy az előzetesen felszámított héa levonása lehetséges legyen, ha az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még ha egyes alaki követelményeknek nem is tesznek eleget az adóalanyok.” Továbbá, a Bíróság megállapítása szerint „az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a jóhiszeműen és az elévülési időn belül eljáró adóalany számára, hogy a héalevonási jogát abban az adómegállapítási időszakban gyakorolja, amelyben ténylegesen megkapta az e jog gyakorlásához szükséges számlákat, gyakorlatilag lehetetlenné vagy legalábbis rendkívül nehézzé teszi e jog gyakorlását, így sérül a tényleges érvényesülés elve.” A Bíróság hangsúlyozta, hogy az Aptiv jóhiszeműen járt el, és a másodfokú adóhatóság nem állapította meg adócsalás fennállását.

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bíróság ítélete szerint a héairányelv 168. cikkének c) pontját, 178. cikkének c) pontját, valamint 179., 180. és 182. cikkét az adósemlegesség, az arányosság és a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, valamint közigazgatási gyakorlat, amelyek értelmében a Közösségen belüli termékbeszerzésekre vonatkozó héa levonását azzal az indokkal tagadják meg, hogy az adóalany abban az adómegállapítási időszakban gyakorolta adólevonási jogát, amelynek során ténylegesen megkapta az e jog gyakorlásához szükséges számlákat, és amely későbbi volt, mint az az időszak, amelynek során e beszerzéseket teljesítették, jóllehet ezen adóalany e jogát jóhiszeműen és az elévülési időn belül gyakorolta.”

A fenti ítélet során a Bíróság hivatkozott a korábbi C-81/17. sz. (Zabrus Siret SRL.) ügyben hozott ítéletére, amelynek során a román társaság adóellenőrzéssel lezárt időszakok tekintetében kívánta gyakorolni adólevonási jogát, azonban azt a román adóhatóság megtagadta. A fenti ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy a tényleges érvényesülés, az adósemlegesség és az arányosság elvével „ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás, amely a héabevallások helyesbítése tekintetében a nemzeti jog általmegállapított ötéves elévülési időtől eltérve az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között kizárólag azzal az indokkal gátolja meg azt, hogy az adóalanyok a levonási joguk érvényesítése érdekében ilyen helyesbítéssel éljenek, hogy ez a helyesbítés olyan időszakra vonatkozik, amely már ellenőrzés tárgyát képezte”.

A fenti ítéletek alapján kérdéses, hogy az adólevonási joghoz kapcsolódó magyar gyakorlat, illetve az Áfa tv. adólevonási jog gyakorlására vonatkozó rendelkezései minden esetben összhangban állnak-e a Héa Irányelv rendelkezéseivel. Különösen olyan esetekben merülhet fel ez a kérdés, ha az adólevonási jog Áfa tv. által előírt adómegállapítási időszakban történő gyakorlása önellenőrzés útján nem lehetséges, pl. adóellenőrzéssel lezárt időszakok esetén vagy amennyiben az adózó az adólevonási jogot az anyagi jogi feltételek teljesülése esetén az Áfa tv. előírásaitól eltérő adómegállapítási időszakban gyakorolta, azonban ennek feltárásakor az elévülés szabályai miatt már nincs lehetőség az adólevonási jog Áfa tv. szerinti adómegállapítási időszakban történő gyakorlására.