A közbeszerzési eljárások kapcsán szabályozott jogorvoslati határidők értelmezése nem egyszerű feladat, hiszen nem elég, hogy a közbeszerzési törvény 148. §-a szubjektív (a jogsértés tudomásra jutásától számított) és objektív (a jogsértés megtörténtétől számítandó) határidőket is szabályoz, de mindkettő tekintetében számos vélelmet is rögzít.

Márpedig a határidők számítása mind ajánlatkérői, mind ajánlattevői szempontból rendkívül lényeges kérdés: addig, amíg az ajánlatkérő döntésével elégedetlen ajánlattevő számára a sikeresen elindított jogorvoslat a közbeszerzés elnyerésének ismételt esélyét nyújtja, az ajánlatkérő számára egy-egy lekésett határidő jelentheti az egérutat egy egyébként nem (teljesen) szabályos döntés esetén. Persze a jogorvoslatot elbíráló szervek szempontjából is kiemelten fontos a kérdés értelmezése, hiszen ennek alapján dől el az, hogy kell-e érdemben foglalkozniuk a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal, vagy érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatják azt vagy adott esetben megszüntethetik a jogorvoslati eljárást.

Jelen posztunk apropóját a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.343/2016/30. számú ítélete adja, amely új alapokra látszik helyezni az elmúlt években közbeszerzési körökben elhíresült tételt, miszerint minden jogsértésről csak egyszer lehet tudomást szerezni (lásd a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.051/2013/8. számú ítéletét).

A megállapítást egy olyan közbeszerzési ügy kapcsán tette még 2013-ban a bíróság, ahol a kérelmező ajánlattevő először iratbetekintést kért, majd előzetes vitarendezési eljárást kezdeményezett; a közbeszerzési törvény mindkét eljárási cselekményre külön vélelmet szabályoz a tudomásra jutás tekintetében, amelyektől a 10, illetve 15 napos jogorvoslati határidőt számítani kell. A bíróság - a Közbeszerzési Döntőbizottság döntésével szemben - arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a közbeszerzési törvény az iratbetekintésre és az előzetes vitarendezési eljárásra felállított vélelmeket illetően időbeliségi sorrendet nem állított fel, "így nincs jogszabályi előírás arra, mit kell a tudomásra jutás időpontjának tekinteni abban az esetben, ha az eljárást lezáró döntéssel szemben benyújtott jogorvoslati kérelmet megelőzően iratbetekintés és előzetes vitarendezés iránti kérelem is volt. (...)

Ha a kérelmező az iratbetekintés lehetőségével élt, majd előzetes vitarendezés iránt is kérelmet terjesztett elő, és erre az ajánlatkérői választ megkapta, tudomásra jutásnak azt az időpontot kell tekinteni, amikor először szembesült az általa vélelmezett jogsértéssel. Ha az iratbetekintés volt előbb, ezt az időpontot kell a tudomásra jutás időpontjának tekinteni. Nem eredményezheti a jogorvoslati határidők meghosszabbítását, hogy a kérelmező két, időben eltérő tudomásra jutást eredményező jogszabályi feltételnek is megfelelhet. Adott jogsértésről csak egy alkalommal lehet tudomást szerezni, ha az az iratbetekintés során történt, akkor a jogorvoslati kérelem benyújtására a Kbt. 323. § (4) bekezdésének b) pontját [a hatályos Kbt.148. § (7) bekezdés c) pontját], ha az eredménytelen előzetes vitarendezés során történt, akkor a Kbt. 323. § (4) bekezdésének c) pontját [a hatályos Kbt. 148. § (7) bekezdés d) pontját], kell alkalmazni a határidő számításánál."

Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy bíróság szakítson az egyébként - álláspontunk szerint - abszolút hibás gyakorlattal; a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság fentebb hivatkozott döntésében rámutatott arra, hogy

• egyfelől az iratbetekintés és az előzetes vitarendezési eljárás esetére szabályozott vélelmek egymástól különböző, különálló esetek,
• másfelől, hogy az előzetes vitarendezési eljárás alapvető rendeltetésével (amely a felek közötti jogvita hatóságok bevonása nélküli "békés" rendezése, illetőleg a jogorvoslatokat elbíráló hatóságok tehermentesítése, a hivatalos jogorvoslati út elkerülése) éppen ellentétes eredményre vezetne az, ha az az ajánlattevőknek - azért, hogy a jogorvoslati határidőt el ne mulasszák - már az alternatív jogorvoslati útnak szánt előzetes vitarendezési eljárás eredményének bevárását megelőzően be kellene nyújtaniuk jogorvoslati kérelmüket:"A bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a Kbt. egyetlen előírása sem zárja ki vagy tiltja meg azt, hogy ha az érintett ajánlattevő (...) előzetes vitarendezést kezdeményez az iratbetekintés alapján észlelt jogszabálysértés tekintetében, akkor elveszíti azt a jogát, hogy ilyen esetben, ha az előzetes vitarendezés nem vezet eredményre, akkor az alpereshez (azaz a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz) fordulhasson jogorvoslat végett, sőt éppen ellenkezőleg, pont azt teszi lehetővé a (...)szabályozással, hogy az érintett ajánlattevő a jogorvoslat végett az alpereshez való fordulás jogát ne veszítse el abban az esetben sem, ha előzetes vitarendezést kezdeményez az ajánlatkérőnél, amely azonban nem vezet eredményre, illetve sikerre.

A bíróság rámutat arra, hogy ha nem ez a jogértelmezés lenne a helyes, akkor abban az esetben az előzetes vitarendezés, mint jogintézmény célját, funkcióját (...) veszítené el (...). Ez a fajta (egyszerre kettő) eljárás, előzetes vitarendezés és alperesi jogorvoslati eljárás egyidejű indításának kötelezettsége ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint, nem hogy nem felel meg a Kbt. előbbi előírásainak, hanem egyben irracionális is lenne, mert így az alperes jogorvoslati eljárása és az előzetes vitarendezés egyidejűleg párhuzamosan folyna és így az előzetes vitarendezés célja - vagyis az alperes eljárásának az elkerülése - nem érvényesülne (...)."

• végezetül, hogy a korábbi jogértelmezéssel szemben a szubjektív jogorvoslati határidő tekintetében szabályozott vélelmek nem tekinthetők megdönthető vélelemnek: "A bíróság ezzel kapcsolatban rámutat arra is, hogy a bíróság álláspontja szerint itt nincsen szó megdönthető vélelmekről, tekintettel arra is, hogy egyébként a Kbt. nem szabályos semmilyen vélelem megdöntésre irányuló eljárást sem."

Fentieket összegezve a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy bár - válaszolva a bejegyzésünk címében feltett kérdésre - "kétségtelen tény, hogy egy adott jogszabálysértésről egyszer lehet csak tudomást szerezni, azonban kétségtelen tény az is, hogy" a Kbt. iratbetekintésre és előzetes vitarendezési eljárásra vélelmeket rögzítő előírásai "egymástól különböző cselekvési lehetőségeket biztosítanak az ajánlattevők részére, a speciális határidő számítási időpont pedig ahhoz igazodik, hogy az ajánlattevő mely cselekvési lehetőséget választotta."

Bízunk benne, hogy a jövőben az újabb bírósági jogértelmezés válik kizárólagossá, biztosítva azt, hogy az előzetes vitarendezési eljárás kezdeményezése semmilyen körülmények között ne fossza meg az ajánlattevőket jogorvoslati joguk érvényesítése lehetőségétől.