EU Bírósági ítélet az elektromos autók töltésével kapcsolatos áfa kérdésekről
Az Európai Bíróság 2023. április 20-án publikálta legutóbbi ítéletét az elektromos autók töltéséhez kapcsolódó szolgáltatásokról.
Az elektromos tankolás (már evidenciaként kezelve) termékértékesítésként kezelendő (a magyar áfa törvény is egyértelmű ebben a tekintetben: a dolog módjára hasznosítható természeti erők értékesítése termékértékesítésként kezelendő – 9. § (2) bekezdés a) pont). Viszont kérdésként merült fel, hogy hogyan kell kezelni az alábbi ügyleteket, amelyeket egy lengyel társaság (P. w. W.) végez. (A társaság tevékenysége elektromos járművek nyilvános töltőállomásainak beszerelésére és üzemeltetése).
Az egyes töltések alkalmával nyújtott szolgáltatások az érintett felhasználó igényeitől függően főszabály szerint a következő műveleteket foglalhatják magukban:
- a töltésre szolgáló interfészek biztosítása, beleértve a töltőnek a jármű vezérlőrendszerével való összekapcsolását;
- a villamosenergia‑ellátás e jármű akkumulátorának megfelelően kidolgozott paraméterekkel történő biztosítását;
- a szükséges műszaki támogatás biztosítását. Ezeken felül a társaság még tervez olyan szolgáltatást bevezetni, amely lehetővé teszi valamely csatlakozó lefoglalását, a korábbi tranzakciók megtekintését, valamint e‑pénztárcában gyűjthető, az érintett elektromos jármű töltésére felhasználható kreditek vásárlását lehetővé tevő informatikai alkalmazások rendelkezésre bocsátását.
A Bíróság részére feltett kérdés gyakorlatilag az volt, hogy a fenti ügyletek egységes ügyletként kezelendők-e, és azok szolgáltatásként, vagy termékértékesítésként kezelendők?
A Bíróság ítéletében ismét részletesen elemezte azon szempontokat, amelyek alapján egy komplex, több részelemből álló ügyletet forgalmi adózási szempontból egységesként kell kezelni: „általában valamennyi ügyletet elkülönültnek és függetlennek kell tekinteni, a gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatásból álló ügyletet a héarendszer működőképességének megőrzése miatt nem szabad mesterségesen elemekre bontani. E tekintetben meg kell állapítani, hogy egyetlen egységet képező ügylet áll fenn, amennyiben az adóalany két vagy több, az ügyfél részére teljesített művelete, illetve cselekménye annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azok objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása mesterséges lenne.” Egységesként kell kezelni az adott (alakilag különálló) ügyleteket, ha „egy vagy több elem egyetlen főszolgáltatást alkot, míg a többi elemet úgy kell tekinteni, mint amelyek egy vagy több, a főszolgáltatás adójogi sorsát osztó járulékos szolgáltatást képeznek. Valamely szolgáltatást különösen akkor kell járulékosnak tekinteni a főszolgáltatáshoz képest, ha nem önálló célként jelenik meg az ügyfelek számára, hanem arra szolgál, hogy a főszolgáltatást a lehető legjobb feltételek mellett tudják igénybe venni”.
A kérdéssel kapcsolatban a Bíróság kifejtette, hogy egy „termék forgalomba hozatala mindig valamilyen minimális szolgáltatásnyújtással jár együtt, a kizárólag e termék forgalomba hozatalával szükségszerűen együtt járó szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásokat lehet annak megítélésénél figyelembe venni, hogy a szolgáltatásnyújtás a termékértékesítést is magában foglaló összetett ügylet egészéhez képest milyen jelentőséggel bír”. Ezen szempontok figyelembe vételével az adott kérdéssel kapcsolatban a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses rész-szolgáltatások a villamosenergia‑átruházás egyetlen egységet képező ügylet jellemző és domináns elemét képezik, így termékértékesítésként kezelendők.
A teljes ítélet az alábbi linken olvasható: