Gyakornoki tapasztalatok – Végh Zsófia véleménycikke

Egy éve indítottuk el az ECOVIS gyakornoki programját. Egy ilyen döntés mindig magával vonz bizonyos strukturális átalakításokat. Csatlakozott irodánkhoz egy szakmai tanulása és fejlődése közepén lévő ifjú joghallgató, aki mindezt az első pillanattól ellensúlyozta mérhetetlen lelkesedésével és tudásvágyával, és igazi színfoltja lett a csapatnak.

Egy új kolléga esetén mindig mérlegre tesszük, hogy szakmailag és emberileg mivel és mennyiben járul hozzá a szervezet működéséhez. Végh Zsófia példája kiválóan mutatja, hogy mindent meg lehet tanulni, és sikerre lehet vinni, ha az ember hozzáállása megfelelő. Megértette irodánk és a munkacsoportok működését, és annak ellenére, hogy egy új rutint kellett kialakítani a napi működésben és munkában, Zsófia nagyon ügyesen fejlődött és tette ehhez hozzá a saját részét. Megismerkedett a kollégákkal, felismerte, hogy vannak különbségek munkamódszerekben, információáramlásban – ami egy nagyon értékes tudás lesz, amikor majd ügyfelekkel foglalkozik, hiszen mind emberek vagyunk és mind egy picit másképp működünk.

Saját elmondása szerint a tanulásban és napi szintű ügyintézésben is hasznosítani tudta megszerzett tapasztalatait, tehát nem csak munkatapasztalatot, hanem élettapasztalatot is gyűjtött nálunk, aminek nagyon örülünk. De meséljen inkább ő saját maga arról, hogy mit tapasztalt ez alatt az egy év alatt, mi lenne a legfontosabb üzenete azok számára, akik azon gondolkodnak, érdemes-e gyakornoki állást keresniük.

Végh Zsófia (ELTE ÁJK) véleménycikke:

Miért lettem harmadéves joghallgatóként már gyakornok? Az egyetemi tanulmányaim ideje alatt releváns gyakorlati tudást is el akartam sajátítani, hogy a diploma megszerzése után már egy kicsit tisztább képpel rendelkezve kezdhessem el a jogászi karrieremet. Fontos szempont volt az is, hogy a tanulás monotonitása így megtörhető, és a sok áttanult napnak és éjszakának szemmel látható az eredménye, hiszen ez a tudás nap mint nap hasznosul. Az egyetem falai között viszonylag nehéz eldönteni, mivel szeretnénk majd foglalkozni, nincs idő arra az oktatás során, hogy minden részterületet tüzetesebben tanulmányozzunk, ezért is előnyös gyakornokként elhelyezkedni még a diákévek alatt.

Ilyen indíttatásokkal kerestem kicsit több mint 1 éve gyakornoki álláslehetőséget, végül egészen véletlenül, egy ismerősön keresztül került képbe az Ecovis ügyvédi iroda, és nem sokkal az állásinterjú után már el is kezdtük a közös munkát.

Az Ecovisnál különösen vonzott az, hogy több számomra érdekes jogterülettel megismerkedhetek. Sokrétű céljaim közt szerepelt, hogy szerettem volna látni, a gyakorlatban milyen formában kerül alkalmazásra az a hatalmas tudásanyag, amit az egyetemen elsajátítok; fel tudjam használni mindazt, amit eddig tanultam; nem utolsó sorban pedig, hogy kiderüljön számomra, egyáltalán ez-e az a szakmai út, amit majd szeretnék folytatni diplomával a kezemben.

Azt hiszem, ez utóbbi felvetésre választ ad az, hogy már 1 éve folyik a közös munka, amit a magam részéről folytatni szeretnék. Ez idő alatt rengeteg, a jövőben is hasznosítható tudással lettem gazdagabb. Az ügyvédi iroda szakmai munkáját a hivatali ügyintézés támogatásával, különböző dokumentumok és beadványok szerkesztésével, illetve kutatási feladatok ellátásával segítem. Kezdetben inkább egyszerűbb, kevésbé összetett feladataim voltak, az idő előrehaladtával pedig egyre bonyolultabbak, ezáltal érdekesebbek lettek a nekem kiadott munkák.

Az itt megszerzett tapasztalat későbbi karrierem során egész biztosan nagy hasznomra lesz, hiszen például a különböző hivatalos eljárások menetét nem, vagy nem olyan mélységben tanítják meg az egyetemen, a gyakorló jogászok mindennapi életében azonban ezeket nem kerülhetjük meg. Azoknak a feladatoknak köszönhetően, amikor jogszabályokban és különböző egyéb anyagokban kellett kutatnom, elsajátítottam azt a képességet, hogy egy nagyobb információhalmazból hogyan válasszam ki a lényeget, ez pedig a további tanulmányaim szempontjából is hasznos lesz. Ez jól mutatja azt, hogy nemhogy nem válik a tanulás hátrányára az egyetem melletti részidős munka, hanem egyenesen előnyt jelent. Ezt az állítást támasztja alá az is, hogy például egy valódi keresetlevél megírása után sokkal egyszerűbb volt elsajátítanom a tananyag erről szóló részét az adott egyetemi vizsgára, mint amilyen akkor lett volna, ha a gyakorlatban még soha nem láttam volna ilyesmit.

Az elmúlt évben így rendszeresen beigazolódott, hogy egyetemistaként dolgozni több szempontból valós előnyt jelent már azonnal. Egyrészt új megvilágításba kerül az addig megszerzett tudás, másrészt megadja azt a képességet, hogy a jövőben elsajátítandó tananyagból kiszűrjük azt, ami lényeges, ezáltal hatékonyabban lehet tanulni.

Ezek után mit is üzenhetek azoknak a diáktársaimnak, akik most gondolkodnak gyakornoki munkán?

Vágjatok bele! Ha esetleg már a tanulás során megtetszik egy konkrét részterület, érdemes lehet először ennek megfelelően elhelyezkedni, azonban nyitottnak és rugalmasnak kell lenni annyiban, hogy ha nem az elképzeléseknek megfelelő ez a munka, akkor nyissunk más területek felé is. A nyitottság olyan szempontból is előny, hogy az elsőre monotonnak tűnő feladatokhoz is úgy álljunk hozzá, hogy a szakmai fejlődésünk szempontjából mennyi pluszt jelenthetnek. Fontos meglátni azt is, hogy azáltal, hogy elkezdünk dolgozni, teljesen új élethelyzetbe kerülünk, így könnyen előfordulhat, hogy nem megy egyből tökéletesen minden. Ez azonban nem szabad, hogy eltántorítson bárkit is, a maximumot kell nyújtani, de hagyni kell időt arra, hogy ehhez az új szituációhoz hozzászokjunk. A legfontosabb tulajdonságok, melyek birtokában nem érheti baj a gyakornokot ebben az új helyzetben a nyitottság, a határozottság és a jó problémamegoldó képesség.

Összességében minden velem hasonló helyzetben lévőnek csak ajánlani tudom a gyakornokként való elhelyezkedést, hiszen a későbbi karrier szempontjából egyértelmű előnyt jelenthet, de a fentebb kifejtettek alapján a jövőbeli lehetőségeken túl a jelenlegi, egyetemista élethelyzetben is hasznunkra válik a megszerzett gyakorlati tudás.