Kiskereskedelmi különadó szabályozás

A 2020. április 28-án benyújtott T/10315. számú törvényjavaslat (Törvényjavaslat) elfogadása esetén a 109/2020. (IV. 14.) Korm. rendelettel (Rendelet) bevezetett „régi-új” kiskereskedelmi adó nem csupán a veszélyhelyzet ideje alatt terheli majd az adóalanyokat, hanem azt követően is fennmarad, újra az adórendszerünk részévé válik. A Törvényjavaslat a Rendelethez képest pontosítja a kiskereskedelmi tevékenység fogalmát, részletes szabályokat tartalmaz az adóelőleg megállapítására és bevallására, illetve külön is rendelkezik arról, hogy a törvény hatálybalépésének napját magában foglaló, ún. első adóévben az adókötelezettségeiket az adóalanyoknak miként kell teljesíteniük. Habár egyelőre még csak javaslatról beszélünk, a Rendelet alapján az érintett adóalanyoknak már a Törvényjavaslat hatályba lépését megelőzően felmerülhetnek a kiskereskedelmi adót érintő kötelezettségeik.

1. Az adókötelezettség, az adó alanya

Adóköteles a kiskereskedelmi tevékenység, valamint a külföldi illetőségű személy vagy szervezet által kiskereskedelmi tevékenység keretében a vevője részére belföldön átadott termék nem fióktelep útján való értékesítése. Azzal, hogy az értelmező rendelkezések alapján a kiskereskedelmi tevékenység alatt a 2020. január 1-jén hatályos TEÁOR ’ 08 szerinti:

• 45.1 ágazatba – ide nem értve a gépjármű, pótkocsi nagykereskedelmét –,
• 45.32 ágazatba,
• 45.40 ágazatba – ide nem értve a motorkerékpár javítását, nagykereskedelmét –, továbbá
• 47.1-47.9 ágazatokba

sorolt azon tevékenységeket kell érteni, melyek folytatása esetén a vevő magánszemély is lehet. A tervezethez fűzött indokolás szerint a tényleges bolti kiskereskedelem mellett ide tartozik a piaci kiskereskedelem, valamint a csomagküldő és internetes kiskereskedelem is, illetőleg az indokolás általánosságban fogalmazza meg azt, miszerint „azon kereskedelmi egységek tevékenysége tartozik ide, amelyek jellegüket tekintve elsősorban, de nem kizárólag a lakosság számára hozzáférhetőek, azaz közforgalmú – mindenki számára hozzáférhető – értékesítést bonyolítanak”.

Adóalanynak az előbbiek szerinti tevékenységet üzletszerűen végző kül- vagy belföldi illetőségű személy vagy szervezet minősül, azaz a kiskereskedelmi adó hatálya a Magyarországon fiókteleppel nem rendelkező külföldi illetőségű személyre vagy szervezetre is kiterjed, amennyiben az értékesített áru kiskereskedelmi tevékenység keretében történő átadására belföldön kerül sor.

2. Az adó alapja

Az adó alapja három tételből áll. Egyrészt ide értendő az adóévben kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevétel. Emellett az adóalapba beleszámít a szállító számára az áru értékesítésével összefüggésben nyújtott szolgáltatásból származó árbevétel(„pl.: boltban végzett marketing-szolgáltatás, reklámszolgáltatás, az áru vevő számára való feltűnőbb helyen való elhelyezés, internetes értékesítésnél az áru kiemelése”), továbbá a beszállító által a kiskereskedő adóalanynak adott engedmény összege is, függetlenül az engedmény számviteli elszámolási módjától. Bár a tervezet értelmében az adóteher (a nevéből adódóan is) a kiskereskedelmi tevékenységet sújtja, az adó alapjának meghatározása mégsem teljesen egyértelmű, miután az indokolás szerint „az érintett értékesítési helyek és csatornák esetében a vevő személyétől függetlenül az értékesítésből származó teljes árbevétel adóalapot képez, nincs jelentősége annak sem, hogy adott esetben egy gazdálkodó szervezet, gazdasági társaság áll vásárlói pozícióban”.   

3. Az adó mértéke

A Rendeletben meghatározott, sávosan progresszív adómértékek a Törvényjavaslat szerint nem változnának:

• 500 millió forint adóalapig 0 %,
• 500 millió forint felett, de 30 milliárd forint adóalapig 0,1%,
• 30 milliárd forint felett, de 100 milliárd forint adóalapig 0,4%,
• 100 milliárd forint feletti adóalap után 2,5%. 

4. Az adóalap összeszámítása kapcsolt vállalkozások esetén

A kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó adóalap-összeszámítási kötelezettség a Törvényjavaslat szerint is fennmarad. A kapcsolt vállalkozásoknak, ha a Rendelet kihirdetését (2020. április 14.) követően szétválással, kiválással jöttek létre, illetve, ha a kiskereskedelmi tevékenységet végző jogalany az eszközeit a Rendelet kihirdetését követően más kapcsolt vállalkozás gazdálkodó szervezet számára adta át vagy adta használatba, összegezniük kell az adóköteles nettó árbevételüket és erre az összegre kell vetíteni a sávosan progresszív adómértéket, majd az így kiszámított adót az egyes adóalanyok az adóköteles nettó árbevételeik összes adóköteles nettó árbevételben képviselt arányában osztják meg. A szabályozás ugyanakkor nem egyértelmű abból a szempontból, hogy az összeszámítás során szerepet játszik-e az áru értékesítéssel összefüggésben szállítónak nyújtott szolgáltatásból származó árbevétel illetve a szállító által nyújtott engedmény is, vagy a kapcsolt vállalkozásoknak ténylegesen csak az adóköteles nettó árbevételeiket kell összeadniuk.A kapcsolt vállalkozások e szabály alkalmazása alól kimenthetik magukat, ha bizonyítják, hogy a szétválásra, eszközátadásra kizárólag gazdasági racionalitásból, és nem a kiskereskedelmi adó rendelkezéseinek megkerülése céljából került sor.

5. Az adó és az adóelőleg megállapítása, bevallása, és megfizetése

A Törvényjavaslat értelmében az adóalanyok a kiskereskedelmi adót az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig állapítják meg, vallják be, és ugyanekkor esedékes az adó megfizetése is. Az adófizetésre nem kötelezett adóalanynak adó- és adóelőlegbevallás benyújtási kötelezettsége sem lesz. Kérdéses lehet ugyanakkor az, hogy miként kell eljárniuk azon külföldi illetőségű személyeknek, szervezeteknek az adó- illetve adóelőleg-kötelezettség teljesítése során, akik belföldön átadott termék nem fióktelep útján való értékesítése tevékenységet végeznek, de csak nagykereskedelmi tevékenység keretén belül. A Törvényjavaslat ugyan rendezi azt, hogy a külföldi illetőségű személy belföldön átadott termék nem fióktelep útján való értékesítése tevékenysége akkor adóköteles, ha azt kiskereskedelmi tevékenység keretén belül végzi, ugyanakkor a jelenleg hatályos Rendelet ezen előbbi kitételt még nem tartalmazza. Az adott külföldi illetőségű személy tehát az említett tevékenysége kapcsán a Rendelet értelmében az adó alanyának minősülhet, a Törvényjavaslat értelmében viszont úgy tűnik, hogy mégsem lesz az.   

Míg a Rendelet szerint az adófizetésre kötelezett adóalanyoknak egyszer, 2020. május 31-i határidővel kell egyhavi adóelőleget bevallaniuk, és az adóelőleget havonta, a naptári hónap utolsó napjáig kötelesek megfizetni (minden olyan hónapban, amikor a veszélyhelyzet legalább egy napig fennáll), a Törvényjavaslat a jövőre nézve a Rendelettől eltérő részletes szabályokat tartalmaz az adóelőleg megállapítására és bevallására.  A Törvényjavaslat szerint az adóelőleget – főszabály szerint – az előző év adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevétel alapján kell megállapítani. Azoknak az adóalanyoknak, akiknek az adóévet megelőző adóévük 12 hónapnál rövidebb volt, az előző adóévi, adóköteles tevékenységből származó nettó árbevételt 12 hónapra kell átszámítaniuk, és az alkalmazandó adómértékkel kiszámított adó alapulvételével kell megállapítani az adóelőleget. Az adóköteles tevékenységet adóévben kezdő vállalkozó esetén az adóévi várható adó összegével egyezik meg az éves adóelőleg összege. Az átalakulással létrejött adózó esetén az adóelőleget a jogelőd adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevétel-adatból kell számítani, mégpedig arányosan, az átalakulás során megszerzett vagyon arányában. Az adóelőleg bevallás határideje az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napja, kezdő vagy átalakulással létrejött vállalkozó esetében pedig az adóköteles tevékenység megkezdését követő 15. nap lesz. A bevallott adóelőleget két egyenlő részletben, az adóév hetedik hónapjának 20., illetve tizedik hónapjának 20. napjáig, kezdő és átalakulással létrejött vállalkozó esetében pedig a bejelentkezéssel egyidejűleg és az adóév utolsó napjáig kell megfizetni. Amennyiben az adóévre megfizetett adóelőleg összege több, mint az adóévre bevallott adóösszeg, a túlfizetést az adóalany az adóévi adóról szóló bevallás benyújtásának napjától igényelheti vissza.

6. Speciális szabályok az első adóévre

Az első adóévben (a törvény hatálybalépését magába foglaló adóév) speciális szabályok alkalmazandók. Az adó alapja a teljes első adóévi adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétele, de az adó összegét arányosítani kell a hatálybalépéstől az első adóév végéig számított naptári napok első adóév naptári napjaiban képviselt arányának megfelelően. Az első adóévben az előleg összege a Rendelet szerinti egyhavi előleg és a törvény hatálybalépését magába foglaló hónapot követő hónaptól az első adóév végéig terjedő időszak naptári hónapjainak szorzata (ha nem kellett előleget vallani a Rendelet szerint, akkor az előleg az első adóévre várható adó összege – ilyen esetben az előleget a törvény hatálybalépésének napját magába foglaló hónapot követő második hónap 20. napjáig kell megállapítani és bevallani). Nem kell ugyanakkor előleget vallani az első adóévben, ha az adóalany a Rendelet szerint már vallott be előleget.

Az adóelőleg két egyenlő részletben fizetendő: a törvény hatálybalépésének napját magába foglaló hónapot követő második hónap 20. napjáig, illetve a törvény hatálybalépésének napját magában foglaló hónapot követő negyedik hónap huszadik napjáig (ha az így meghatározott második előlegfizetés napja nem esik az első adóévbe, akkor a teljes előleget az első előlegfizetés határidejekor meg kell fizetni; ha az így meghatározott előlegfizetési időpontok egyike sem esik az első adóévbe, akkor az előleget az első adóév utolsó napján kell megfizetni).