Közcélú beruházások áfája

Az Európai Unió Bírósága a 2020. szeptember 16-án, a C-528/19. számú ügyben hozott ítéletében a közműberuházásokkal kapcsolatos forgalmi adózási kérdésekben hozott rendkívül előremutató döntést. A Bíróság által vizsgált jogkérdésben egy adóalany annak érdekében, hogy egy mészkőfejtőt (aóköteles tevékenysége érdekében) üzemeltetni tudjon, köteles volt az adott területen fekvő önkormányzati tulajdonban álló közutat is szélesíteni. Kérdés volt, hogy az út fejlesztésével kapcsolatosan felmerült forgalmi adót hogyan kezelheti az adóalany.

A hazai gyakorlat alapján amennyiben egy adóalany saját vállalkozásában megvalósított beruházását (pl. bekötőutak, körforgalom, közművek stb.) ellenérték nélkül átadta az önkormányzat vagy állam tulajdonába:

1. alapesetben nem helyezhette levonásba a közcélú átadás tárgyául szolgáló eszköz építéséhez kapcsolódó adót, ha már a beruházás során egyértelműen elkülöníthető volt az adott eszközhöz kapcsolódó adó összege (ez esetben a közmű átadásával már nem keletkeztetett áfafizetési kötelezettség);
2. vagy ha a beruházáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított adót levonásba helyezhette, akkor a közmű más tulajdonába ingyenesen történő átadása az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alapján adóköteles termékértékesítésnek minősült.

Az Európai Bíróság C-528/19. számú ügyben feltett első kérdés arra irányult, hogy „úgy kell‑e értelmezni a hatodik irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontját, hogy egy adóalany jogosult egy önkormányzati útnak az önkormányzat javára végzett kiszélesítésére irányuló építési munkák után előzetesen felszámított héa levonására.”

„(2) Amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat adóköteles tevékenységéhez használta fel, az adóalany jogosult az általa fizetendő adóból levonni a következő összegeket:

a) az olyan termékek és szolgáltatások után fizetendő, illetve megfizetett [héa], amelyet részére egy másik adóalany [helyesen: értékesített] vagy fog szállítani [helyesen: értékesíteni], illetve teljesített vagy teljesíteni fog.”

Az ítélet felhívja rá a figyelmet, hogy „a hatodik irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy amennyiben az adóalany – a beszerzéskor e minőségében eljárva – az eszközt vagy a szolgáltatást az adóztatott tevékenységeihez használja, jogosult az ilyen eszközre vagy az ilyen szolgáltatásra vonatkozóan fizetendő vagy megfizetett héa levonására […]”.

Az ítélet alapján, tekintettel arra, hogy a kőfejtő üzemeltetésére az út kiszélesítése nélkül nem kerülhetett volna sor (sem gyakorlati, sem jogi szempontból), vagyis ezen munkák elvégzése nélkülözhetetlen volt a gazdasági tevékenység folytatásához (a kőfejtő üzemeltetési tervének megvalósításához), továbbá, hogy a kiszélesítéshez kapcsolódó költségek később az utólag teljesített ügyletek költségelemeinek részét képezték, elmondható, hogy közvetlen és azonnali kapcsolat volt megfigyelhető a kiszélesítésre irányuló építési munkák és a kőfejtő üzemeltetése során végzett gazdasági tevékenységek között. Ezen megállapítást az ítélet szerint nem befolyásolja az sem, hogy az önkormányzati utat egyébként bárki (a nyilvánosság) ingyenesen használhatja.

Ez alapján tehát, amennyiben a (kiszélesítésre irányuló építési) munkák nem haladták meg az említett adóalany gazdasági tevékenysége végzésének lehetővé tételéhez szükséges mértéket, és ha ezen építési munkák költségét tartalmazta az ugyanezen adóalany által utólag teljesített ügyletek ára, akkor az adóalany jogosult az építési munkákat terhelő előzetesen felszámított adó levonására.

Emellett a Bíróság ítéletében a harmadik kérdéssel összefüggésben arra kereste a választ, hogy a hatodik irányelv 5. cikkének (6) bekezdését hogyan kell értelmezni, amennyiben egy adóalany által, valamely önkormányzat javára ingyenesen végzett építési munkákra kerül sor, melyek eredményeképpen olyan eszköz (út) jön létre, melyet a nyilvánosság használ.

„(6) Az ellenérték fejében történő teljesítéssel egy tekintet alá tartozik, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, vagy ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei után az előzetesen felszámított [héát] teljesen vagy részben levonták. Az üzleti célú termékmintákra vagy kis értékű ajándékokra azonban ez nem vonatkozik.”

A kérdéssel összefüggésben a Bíróság ítéletében azon álláspontját fejtette ki, miszerint a leírt munkálatok – melyek eredményeképpen egy, a nyilvánosság által használt (az adóalany által ingyenesen átadott) önkormányzati tulajdonba kerülő út kiszélesítésére kerül sor – nem minősülnek ellenérték fejében történő termékértékesítésnek, figyelemmel az önkormányzati út tényleges végső felhasználására (összhangban az első kérdésre adott válasszal, mely alapján a munkálatok az adóalany gazdasági tevékenységének végzéséhez elengedhetetlenek voltak, továbbá hogy a munkálatok költségei az adóalany később teljesített ügyletei költségeinek részét képzik).

Úgy tűnik tehát, hogy az ítélet az eddigi gyakorlattól eltérő módon kezeli a közműátadások kérdését, így mindenképpen számíthatunk arra, hogy az ítéletre alapozva a hazai jogalkalmazási gyakorlat is megpróbálja felülvizsgáltatni a jelenlegi (a beruházók szempontjából rendkívül kedvezőtlen) hatósági jogértelmezést, és a korábban kialakult gyakorlatot.