A munkaviszony megszüntetésének sarkalatos pontja a ki nem adott éves szabadságok megváltása, amelyet bonyolít, ha az „egyenleg” már évek óta halmozódik. A Kúria közelmúltban publikált, BH2026.175. szám alatti eseti határozatának egyes megállapításai segítségül szolgálhatnak a szabadság kiadása körében a munkavállaló számára hátrányos munkáltatói gyakorlatok felszámolásához.
A fizetett szabadság a munkavállaló munkaviszonyból származó jogosultsága, amelyet a munkáltató kötelezettsége a tárgyévben kiadni és csak törvényben meghatározott, kivételes esetekben „vihető át” a tárgyévet követő évre. De mi történik munkajogi szempontból azokkal a szabadságokkal, amelyek nem kerülnek kiadásra és az évek során gyűlnek tovább?
Ezek a felhalmozott szabadságok jellemzően pontosan nyomon követhetők a munkáltató bérszámfejtési tájékoztatóin, ugyanakkor a munkaviszony megszűnésekor a munkavállalók gyakran szembesülnek azzal, hogy az ott feltüntetett szabadságoknak csak egy részét hajlandóak a munkáltatók pénzben megváltani. Ennek elsődleges indokaként a 3 éves munkajogi elévülési idő lejártát szokás megjelölni, amely minden munkajogi követelésre, így a szabadság kiadására vonatkozó munkavállalói igényre is irányadó. Míg ugyanis a régi Mt. még kifejezett rendelkezésével kizárta a munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására vonatkozó igénye elévülését, addig a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve már nem tartalmaz ilyen szabályt, amely arra az értelmezésre hívja a munkáltatókat, hogy a tárgyévet követő 3 év elteltével a ki nem adott szabadságok elévülnek, azokra ezt követően sem természetben, sem pénzben nem formálhat igényt a munkavállaló.
Pénzmosás elleni törvény TUDÁSTÁR
Minden, amit a Pénzmosás elleni törvényről tudnia kell
ÚJ KÉZIKÖNYV!!!
Szerzők: Dr. Crespo Zsuzsanna, Osváth Judit
Formátum, terjedelem: A/4-es formátum, 150 oldal
Megjelenés: 2025. november 1.
Kedvezményes ár 2026. június 18-ig:
22.900 Ft + áfa helyett 19.900 Ft + áfa
Megrendelés ITT>>
A bevezetőben említett friss kúriai határozat ugyan rögzítette, hogy a munkajogi elévülés szabályait valóban alkalmazni kell a munkavállaló szabadság kiadására vonatkozó igényére is, ugyanakkor lényeges megállapításokat rögzített az elévülés nyugvása szempontjából erre az esetre: „amennyiben ugyanis a munkavállaló valamilyen menthető okból, önhibáján kívül nem tudja igénybe venni az adott tárgyévben őt megillető teljes szabadságot, úgy e követelésének elévülése mindaddig nyugszik, amíg ezen akadály meg nem szűnt.”
A Kúria határozata az Európai Unió Bírósága több precedensére hivatkozással megállapította, hogy akkor minősül a munkavállaló önhibájából elmulasztottnak a szabadság kiadására vonatkozó igény érvényesítése, ha a munkáltató bizonyítani tudja, aktívan közreműködött abban, hogy a munkavállaló éljen ezzel a jogával. Az EUB C–684/16. számú határozatából kiemelve a Kúria rögzítette: „A munkáltatónak a szabadság kivételére kell ösztönözni a munkavállalót, pontosan és időben kell tájékoztatni őt arról, hogy amennyiben nem veszi ki a szabadságot, azt a jogát az érintett időszak végén elveszíti, és az már nem helyettesíthető pénzbeli juttatással.” Magyarán nem érdemes a munkáltatónak kivárásra játszani és a 3 éves elévülési idő lejártáig „visszatartani” a ki nem vett szabadságokat, ugyanis a felhalmozott szabadságok kiadására vonatkozó konkrét munkáltatói intézkedés hiányában a szabadság kiadásához való munkavállalói jog elévülése nyugszik.
Ugyancsak rendszeresen vitás kérdés, hogy az Mt. 125. §-a szerint a munkaviszony megszűnésekor a ki nem adott szabadságok pénzbeli megváltása – tehát az egyetlen esetben, amikor jogszerű pénzre váltani a természetben ki nem adott szabadságot – a tárgyévben, azaz a munkaviszony megszűnésének évében ki nem adott szabadságokra vonatkozik, vagy a fenti elévülés nyugvási szabálynak köszönhetően évekre visszamenőleg, valamennyi „bennragadt” szabadságra is kiterjed?
Korábbi precedensképes határozataira visszautalva a Kúria rögzítette, hogy a munkaviszony megszűnésekor a munkavállalónak elvész a szabadság természetben történő kiadására vonatkozó joga, emiatt ugyanakkor a szabadság pénzbeli megváltására vonatkozó munkavállalói jog nem csupán a tárgyévben felhalmozott, hanem valamennyi bennmaradó szabadságra kiterjed.
Költséges „számla” vár tehát a munkáltatóra a munkaviszony végén, ha az évek során felhalmozódó szabadságok kiadására nem biztosít lehetőséget a munkavállaló számára és helyette az elévülés bekövetkeztében bízik. Ráadásul a pénzbeli megváltási igény 3 éves elévülési ideje a munkaviszony megszűnésétől számítandó, ezért bőven tarthat még izgalmat a munkáltató számára, ha a munkavállaló megtérítési igényét nem teljesíti a munkaviszony végén. Bármilyen módon is történjen a munkaviszony megszüntetése, munkáltatóként kiemelt figyelmet kell fordítani a szabadság egyenleg állapotára, hiszen amint a fentiek világosan kirajzolják: a ki nem adott szabadság „nem vész el, csak átalakul”!
The post Vezinfó hirdetés appeared first on Jogadó Blog.