Folytassuk a téma tárgyalását a Munka Törvénykönyve azon rendelkezésének mélyebb elemzésével, amely megalapozza a munkáltató felelősségét: az Mt. 166. § (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Mivel a kártérítési felelősség feltételezi a munkavállaló ilyen tárgyú igényét, célszerű áttekintenünk, milyen feltételek fennállása nyitja meg a lehetőséget a munkavállaló számára, hogy a munkáltatóval szemben egyáltalán ilyen igényt formáljon.
A feltételrendszer összefoglalásában segítségünkre lesz a Kúria 1/2018. KMK véleménye, amelyben rögzítette: „A munkáltató kártérítési felelőssége objektív, kockázatviselési jellegű, a munkavállaló e körben fokozott védelmet élvez. A munkáltató felelőssége megállapításához alapvetően három konjunktív feltétel együttes fennállta szükséges: a kár keletkezése, a munkaviszony fennállása, továbbá a munkaviszony és a kár közötti összefüggés fennállta, míg további feltétel az, hogy a munkáltató ne tudja kimenteni magát.” A KMK vélemény kiemeli továbbá, hogy ezen három feltétel együttes teljesülésének bizonyítása a munkavállalót terheli, tehát csak azt követően merülhet fel a munkáltató helytállása a munkaviszonnyal összefüggésben okozott károkért, amennyiben ezen bizonyítási terhét a munkavállaló teljesíteni tudja.
A feltételek közül ideális esetben a legkevesebb kérdést a munkaviszony fennálltának bizonyítása veti fel, kivételt képezhet ez alól, ha leplezett munkaviszony áll fenn a felek között. A munkaviszony létesítésének bejelentési kötelezettségéből fakadóan ezt a bizonyítási terhet a munkavállaló még abban az esetben is relatíve könnyen teljesítheti, ha a munkáltató netán nem tett volna eleget a munkaszerződés írásba foglalási kötelezettségének, vagy abból a munkavállaló (már) nem rendelkezik saját példánnyal.
Pénzmosás elleni törvény TUDÁSTÁR
Minden, amit a Pénzmosás elleni törvényről tudnia kell
ÚJ KÉZIKÖNYV!!!
Szerzők: Dr. Crespo Zsuzsanna, Osváth Judit
Formátum, terjedelem: A/4-es formátum, 150 oldal
Megjelenés: 2025. november 1.
Kedvezményes ár 2026. június 18-ig:
22.900 Ft + áfa helyett 19.900 Ft + áfa
Megrendelés ITT>>
A kár keletkezésének és különösen összegszerűségének alátámasztása összetett, túlnyomórészt szakértői kompetenciát igénylő kérdéskör, amelyet az érvényesíthető kárigények kapcsán a cikksorozat külön írásában fogom kibontani.
Ebben a cikkben a hangsúlyt a kár bekövetkezése és a munkaviszony közötti okozati összefüggés bizonyítására helyezem, ugyanis a legtöbb vitával járó problémakört a károkozó esemény bekövetkezésének helyszíne és időpontja jelenti. Bár a munkajogi és munkavédelmi szabályok ezen körülmények későbbi bizonyítását különböző adminisztratív kötelezettségek munkáltatói előírásával törekednek elősegíteni – így különösen a munkabaleset jegyzőkönyvezésére, illetve a naprakész munkaidő nyilvántartásra gondolhatunk –, számtalan olyan körülmény előfordulhat, amikor sem jegyzőkönyv, sem tanú, sem egyéb bizonyítási eszköz nem áll a munkavállaló rendelkezésére a saját szaván kívül.
Ide kapcsolódóan fontos azt is kiemelnünk, hogy a munkabaleset jegyzőkönyvezési kötelezettsége nem jelenti azt, hogy a munkavállaló által előadottakat a munkáltatónak valósnak kell elfogadnia, és természetesen ugyanez igaz egy munkáltatói kártérítési perben előadott munkavállalói állításokra is. Célszerű a jegyzőkönyvben külön rögzíteni a munkavállaló állításait, az azok alátámasztásaként hivatkozott bizonyítékokat, illetve külön a munkáltatói ezekkel kapcsolatos álláspontját. Mivel a baleseti jegyzőkönyv jellemzően a munkabaleset keletkezési körülményeit illetően az egyetlen később rendelkezésre álló okirati bizonyíték, kulcsfontosságú lehet, hogy abban mely állításokat adtak elő egyezően és melyeket eltérően a későbbi perben álló felek.
A szemléltetés végett lássunk néhány példát a Kúria gyakorlatából, ahol a munkavállalónak nem sikerült bizonyítani a kára és a munkaviszony közötti okozati összefüggést. A Mfv. 10.110/2024/5. alatt közzétett határozat tényállása szerint a COVID járvány alatt a vírussal fertőzöttek osztályán dolgozó egészségügyi alkalmazott nem tudta bizonyítani, hogy a COVID-dal való megfertőződése a munkavégzésével összefüggésben következett be, ezt a körülményt pedig a munkáltató a rendelkezésre bocsátott védőruházat és az egyéb egészségvédelmi előírások betartása miatt kifejezetten vitatta. A konjunktív feltételek bizonyítása hiányában a munkavállaló kártérítési igénye elutasításra került.
A Kúria BH2022. 160. szám alatti határozat tényállása szerint a gondnok munkakörben foglalkoztatott munkavállaló külsős kivitelező által ellátott felújítás munkák ellenőrzése során, az építési területen megbotlott és kezét törte. A mentő kihívására és a munkavállaló ellátására viszont a munkavállaló által a baleset időpontjaként megjelölthöz képest órákkal később, a munkaidőt követően került sor, ezt a vitás helyzetet pedig a munkavállaló a perben nem volt képes ítéleti bizonyosság szintjét elérően feloldani, bizonyítékkal alátámasztani.
Láthatjuk tehát, hogy a munkáltató kártérítési felelősségét megalapozó feltételek nem mindig magától értetődően bizonyítottak, sőt a szigorú kimentési szabályok miatt sokszor ezeknek a feltételeknek a „kikezdése” okozhatja a munkavállaló igényérvényesítésének az akadályát. A cikksorozat következő részében megkezdjük azoknak a kimentési lehetőségeknek a bemutatását, amelyekhez akkor nyúlhat a munkáltató, ha a fenti konjunktív feltételeket a munkavállaló eredményesen bizonyítani tudta.
The post Vezinfó hirdetés appeared first on Jogadó Blog.