A VIDA csomag

A VAT in the Digital Age („Áfa a digitális korban”, a továbbiakban: VIDA) című jogalkotási csomagot 2025. március 11-én fogadta el az Európai Parlament. A csomagot alkotó 2025/516. sz. Irányelv, a 2015/517. Rendelet, valamint a 2025/518. Végrehajtási Rendelet 2025. március 25-én került kihirdetésreaz Európai Unió hivatalos lapjában és 2025. április 13-án lépett hatályba, azonban az abban foglalt szabályok több üzemben, 2032. július 1-jéig kerülnek bevezetésre.

Az alábbiakban összefoglaljuk a VIDA csomag Közösségi áfa rendszert érintő főbb módosításait.

A VIDA csomag az alábbi 3 fő pillér mentén vezet be módosításokat:

1.pillér – digitális adatszolgáltatás és ehhez kapcsolódóan a számlázásra vonatkozó rendelkezések módosítása

A digitális adatszolgáltatás bevezetése az elektronikus számlázásra épül, ezért első lépésben az elektronikus számlázásra vonatkozó szabályok lépnek életbe.

Számlázás, kötelező elektronikus számla

A VIDA csomag fő célkitűzése, hogy az elektronikus számlázás váljon a számlakibocsátás alapértelmezett rendszerévé, amely megteremti a számlaszintű, valós idejű digitális adatszolgáltatás feltételeit.

Tekintettel a valós idejű adatszolgáltatás bevezetéséhez kapcsolódóan az IT fejlesztések által az adóalanyokra és adóhatóságokra nehezedő adminisztratív terhekre, a digitális adatszolgáltatás és kapcsolódó elektronikus számlázási rendelkezések bevezetése 2030. július 1-éig elhalasztásra került. Mindamellett a csomag biztosítja, hogy a kötelező elektronikus számlázást bevezetni tervező tagállamok már korábban is élhessenek ezen lehetőséggel. Emiatt a VIDA csomag hatálybalépésével (2025. április 13-án) életbe lépett módosítás szerint a tagállamok már a kihirdetést követően előírhatják a területükön letelepedett adóalanyok számára az elektronikus számla kötelező alkalmazását (a Közösségen belüli, határon átnyúló B2B ügyletek kivételével). A HÉA Irányelv jelenleg hatályos rendelkezései szerint az elektronikus számla alkalmazásához a számlabefogadó beleegyezése szükséges. Ehhez kapcsolódóan is fontos módosítás lépett életbe a jogszabály hatálybalépésétől, mely szerint a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem szükséges az elektronikus számla területükön letelepedett számlabefogadó által történő elfogadása.

A VIDA csomag 2030. július 1-től hatályos módosítása szerint főszabály szerint az elektronikus számla olyan számla, amelyet strukturált formában bocsátottak ki, továbbítottak és fogadtak be, amely lehetővé teszi annak automatikus és elektronikus feldolgozását. A strukturált formátum a digitális adatszolgáltatási követelmények bevezetése miatt szükséges.  A strukturált formátum használatára vonatkozó kötelezettségnek legalább a szolgáltatandó adatokra kell kiterjednie, az adatszolgáltatási kötelezettség alá nem tartozó adatok nem strukturáltan is szerepelhetnek a számlán (ún. hibrid számlák).

Az elektronikus számláknak meg kell felelniük az elektronikus számlázásra vonatkozó európai szabványnak és a 2014/55/EU irányelv szerintiszintaxislistának. A tagállamok ettől eltérő szabványok alkalmazását is engedélyezhetik a Közösségen belüli, határon átnyúló B2B ügyletek kivételével.  A szintaxtislistát az (EU) 2017/1870 bizottsági végrehajtási határozata az alábbiak szerint határozza meg:

1. UN/CEFACT ágazatközi számlázási (Cross Industry Invoice) XML üzenet a 16B XML sémákban meghatározottak szerint (SCRDM – CII) 
2. Az univerzális üzleti leírónyelven (Universal Business Language, UBL) készült számlák az ISO/IEC 19845:2015 (2) által meghatározottak szerint

2030. július 1-től az európai szabványnak és a fenti szintaxtislistának megfelelő elektronikus számla esetén főszabály szerint nem szükséges az adóalany vagy nem adóalany jogi személy számlabefogadó általi elfogadás, míg más szabványnak megfelelő elektronikus számlák, illetve az elektronikus számláktól eltérő, elektronikus formájú számlák esetén, valamint más személyek (pl. nem adóalany  magánszemélyek) részére kibocsátott számlák esetén a tagállami előírásoktól függően szükséges lehet annak a számlabefogadó általi elfogadása.

Számlakiállítási határidő

Közösségen belüli értékesítések és határon átnyúló, a főszabály szerint a fordított adózás alá tartozó szolgáltatásnyújtások, valamint az utóbbi ügyletekhez kapcsolódóan fizetett előleg esetén a számlát a jelenlegi szabályok szerint legkésőbb az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hó 15. napjáig kell kibocsátani. A fenti számlakiállítási határidő rövidül, illetve más, különös teljesítési helyű, fordított adózás alá eső ügyletekre is kiterjesztésre kerül. A 2030. július 1-jén hatályba lépő szabályozás szerint a számlát a fenti ügyletek esetén az adóztatandó tényállás bekövetkezését követő 10 napon belül kell kibocsátani.

A Héa Irányelv elfogadott módosítása szerint a gyűjtőszámla továbbra is alkalmazható (a korábbi javaslat eltörölte volna annak lehetőségét, tekintettel arra, hogy az megnehezíti a valós idejű adatszolgáltatást), azonban legfeljebb 1 naptári hónapban teljesített ügyletekre állítható ki gyűjtőszámla. A fenti határon átnyúló ügyletek esetén a számlakiállítási határidő a gyűjtőszámla naptári hónapját követő 10. nap. A módosítás lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy bizonyos csalásra érzékeny ágazatokban kizárják a gyűjtőszámla alkalmazását, amelyről tájékoztatniuk kell a héabizottságot.

Számla kötelező adattartalmának bővülése

A számlaszintű digitális adatszolgáltatás bevezetéséhez kapcsolódóan 2030. július 1-től az alábbiak szerint bővül a számlák Héa Irányelv szerinti kötelező adattartalma:

• háromszögügylet közbenső szereplője által kiállított számlán jelölni szükséges a „háromszögügylet” hivatkozást;
• helyesbítő számla esetén a számlán fel kell tüntetni a helyesbített eredeti számla sorszámát (a magyar szabályozás eddig is tartalmazta ezt az előírást);
• a számlán fel kell tüntetni a termékértékesítő, illetve szolgáltatásnyújtó bankaszámlaszámát vagy virtuális számlaszámát (vagy számait), amelyre a számlabefogadók a számlát kifizethetik. A banki adatok szolgáltatása amiatt szükséges, hogy az adóhatóságok ne csak a termékeket, hanem a pénzmozgást is nyomon tudják követni.

Közösségen belüli ügyletekhez kapcsolódó digitális adatszolgáltatás

2030. július 1-től megszűnik az Közösségen belüli termékértékesítésekről, saját termék mozgatásokról, háromszögügylekről és főszabály szerinti teljesítési helyű szolgáltatásnyújtásokról benyújtandó összesítő nyilatkozat alkalmazása, helyette új digitális adatszolgáltatási kötelezettség kerül bevezetésre.

A digitális adatszolgáltatás a korábbi összesített adatok helyett számlaszintű adatokat tartalmaz majd és az ügyletek köre is bővül, az a jövőben pl. a Közösségen belüli beszerzések esetén, illetve a főszabálytól eltérő, különös teljesítési helyű termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások nyújtására és igénybevételére is kötelezően kiterjed. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a vevői adatszolgáltatást nem alkalmazzák. Ebben az esetben értesíteniük kell a Bizottságot, amely tájékoztatja a többi tagállamot ezen döntésről.

Az adatszolgáltatás határideje a számlakibocsátói oldalon azonnali, az adatokat a számla kibocsátásával- vagy azzal egyidejűleg, amikor a számlát ki kellett volna bocsátani- kell továbbítani (kivéve önszámlázás esetén, amikor a számlát a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője állítja ki). Számlabefogadói oldalon az adatszolgáltatás határideje a számla kézhezvételétől számított 5 nap.

Az adatszolgáltatási kötelezettség minden esetben kiterjed az ügyletek főbb azonosító adataira (pl. számlaszám, számla kibocsátásának és teljesítésének dátuma, számlakibocsátó és befogadó adószáma, adóalap), illetve z ügyletek jellegétől függően (pl. adóköteles ügyletek esetén az adó mértéke és összege, illetve mentesség esetén az erre történő hivatkozás, ellenértékes ügyletek esetén bankszámlaszám).

A fenti adatszolgáltatási kötelezettséget elektronikus úton, az európai szabványnak és a 2014/55/EU irányelv szerinti szintaxislistának megfelelő struktúra szerint kell teljesíteni. A tagállamok kötelezettsége, hogy gondoskodnak az adatok benyújtásához szükséges elektronikus eszközökről. Az adatszolgáltatást az arra kötelezett fél vagy a nevében eljáró harmadik fél (meghatalmazott számlázási szolgáltató) is teljesítheti.

Belföldi ügyletekhez kapcsolódó digitális adatszolgáltatás

A VIDA csomag lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy a digitális adatszolgáltatási kötelezettséget a területükön teljesített belföldi B2B ügyletekre és saját maguk részére teljesített ügyletekre vonatkozóan is bevezessék mind számlakibocsátói, mind számlabefogadói oldalon.

A fenti adatszolgáltatás határideje megegyezne a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó adatszolgáltatás határidejével (számlakibocsátói oldalon azonnali (önszámlázás esetén a számlakibocsátást követő 5. nap), míg befogadói oldalon a számla kézhezvételétől számított 5 nap).  

A VIDA csomag célja, hogy belföldi ügyletekhez kapcsolódó digitális adatszolgáltatás is az európai szabványnak megfelelően valósuljon meg, így főszabály szerint 2030. július 1-től a fenti adatszolgáltatást is az európai szabványnak és a 2014/55/EU irányelv szerintiszintaxislistának megfelelően kell teljesíteni, új tagállami adatszolgáltatási rendszer bevezetése esetén ezen szabályokat kell követni, azonban a tagállamok ettől eltérő adatformátumok használatát is engedélyezhetik. Azon tagállamok, amelyek 2024. január 1-jén már rendelkeztek általános ügyletalapú adatszolgáltatási kötelezettséggel (vagy ilyen kötelezettség bevezetésére vonatkozó Közösségi engedéllyel), a belföldi ügyletekhez kapcsolódóan továbbra is fenntarthatják ezen rendszereket, csak 2035. január 1-től válnak kötelezetté az európai szabványnak megfelelő adatszolgáltatás bevezetésére (és az ehhez kapcsolódó belföldi ügyletekre vonatkozó elektronikus számlázási rendelkezések implementálására). A fenti átmeneti rendelkezésnek megfelelően Magyarország is csak 2035. január 1-től válik kötelezetté a jelenlegi online számlaadat-szolgáltatás helyett az európai szabvány bevezetésére.

A VIDA csomag értelmében a digitális adatszolgáltatási kötelezettség alá eső ügyletekre a tagállamok nem írható elő további, általános ügyletalapú adatszolgáltatási kötelezettséget, kivéve, ha ez a héabevallás elkészítése és benyújtása, illetve ellenőrzés céljából nemzeti szinten szükséges. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok – az ezen irányelvben meghatározott valós idejű adatszolgáltatási kötelezettségekkel együtt – továbbra is fenntarthatják például a szabványos adóellenőrzési állomány (SAF-T) rendszerén alapuló nemzeti adatszolgáltatási eszközeiket, valamint az olyan adatszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek nem számítanak általánosnak, mint például a pénztárgépekre vonatkozókat.

2.pillér- Platformgazdasághoz kapcsolódó módosítások

A platformgazdaság az online platformokon keresztüli, héafizetést nem eredményező értékesítések és a hagyományos gazdaságbeli, héaköteles értékesítések közötti verseny indokolatlan torzulásához vezetett, amely a rövid távú szálláshely-szolgáltatási és a közúti személyszállítási ágazatban a legjelentősebb. A fenti versenytorzulás kezelése érdekében a VIDA csomag a rövid távú szálláshely-szolgáltatási és közúti személyszállítási ágazatban vélelmezett értékesítői, illetve szolgáltatói modell keretében kötelezné a platformokat a héa felszámítására, amennyiben azt a ténylegesen szolgáltatást nyújtók nem számítják fel, pl. azért, mert nem adóalanyok vagy alanyi adómentes adóalanyok.

A fenti cél érdekében 2028. július 1-től az elektronikus felület, pl. piactér, platform, portál vagy más hasonló eszköz használatával rövid távú szálláshely-szolgáltatások vagy közúti személyszállítási szolgáltatások Unión belüli nyújtását elősegítő adóalanyoknak (a továbbiakban: platformoknak) nyilatkoztatnia kell a szolgáltatásnyújtót arra vonatkozóan, hogy a szolgáltatásnyújtót terhelő héa összegét ő maga fogja-e megfizetni. Főszabály szerint a platform, mint vélelmezett értékesítő kötelezett a héa megfizetésére a fenti szolgáltatások nyújtásának elősegítése esetén, kivéve, ha a tényleges szolgáltatásnyújtó:

1. megadja a platform részére a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye szerinti tagállamban kiadott héaazonosító számát, vagy az egyablakos rendszer használata esetén az azonosítót kiadó tagállam által adott héaazonosító számot és
2. úgy nyilatkozott a platformnak, hogy ő maga fogja felszámítani a szolgáltatásnyújtást terhelő héát.

A vélelmezett értékesítői modell szerint a platformot úgy kell tekinteni, mintha ő maga vette volna igénybe és nyújtotta volna a szolgáltatásokat. A szolgáltatást ténylegesen nyújtó adóalany által a platform részére nyújtott szolgáltatások tárgyi adómentesség alá tartoznának, így ahhoz kapcsolódóan a platform adólevonási jogot nem gyakorolhat.

A tagállamok kizárhatják a fenti, vélelmezett értékesítő szabály alól az alanyi adómentes platformokat valamely fenti szolgáltatástípus vagy mindkét szolgáltatástípus esetén.

Az Irányelv szerint rövid távú szálláshelyszolgáltatásnak minősül a szálláshely ugyanazon személy részére, legfeljebb 30 éjszakára történő, megszakítás nélküli bérebadása, míg az Unión belül nyújtott közúti személyszállítási szolgáltatás alatt a szolgáltatásnak az a szakasza értendő, amelyet két Unión belüli pont között teljesítenek.

A hatályos rendelkezések nem határozzák meg a platformok által nyújtott elősegítő szolgáltatások teljesítési helyét, emiatt nem volt egyértelmű, hogy ezen szolgáltatások teljesítési helyét az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra vagy a közvetítői szolgáltatásokra vonatkozó teljesítési hely szabályok szerint kell-e meghatározni. A Héa Irányelv 2028. július 1-től új teljesítési hely szabállyal bővülne, amely szerint a nem adóalany részére valamely elektronikus felület, például piactér, platform, portál vagy más hasonló eszköz használatával nyújtott, termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást elősegítő szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol az alapügyletet teljesítik, azaz, ahol rövid távú szálláshelyszolgáltatás esetén az ingatlan fekvése, illetve a közúti személyszállítási szolgáltatások esetén a szolgáltatás nyújtása során megtett út.

A fenti szabályokat a tagállamoknak 2028. június 30-ig kell implementálniuk. A platformok vélelmezett értékesítőként történő kezeléséhez szükséges intézkedéseket a tagállamok legkorábban 2028. július 1-től, de legkésőbb 2030. január 1-jétől kötelesek alkalmazni.

3.pillér- Egységes EU áfa regisztráció

Az egységes EU áfa regisztrációhoz kapcsolódó módosítások adminisztratív egyszerűsítéseket tartalmaznak, amelyek a Közösségi adóalanyok többszöri, több tagállamban történő nyilvántartásba vételének, áfa regisztrációjának minimalizációját segítik elő a nem adóalanyok részére végzett határon átnyúló értékesítések esetén az egyablakos rendszerek alkalmazásának bővítésével, míg az adóalanyok közötti ügyletek esetén a fordított adózás kiterjesztésével.

Egyablakos rendszer bővítése (B2C ügyletek)

Az egyablakos rendszer a hatályos szabályok szerint a nem adóalanyok részére az Unióban nyújtott összes, határokon átnyúló szolgáltatásra és a Közösségen belüli távértékesítésekre terjed ki.

A héaalanyként egyetlen uniós nyilvántartásba történő nyilvántartásba vétel célkitűzésének támogatása érdekében az uniós egyablakos rendszerre vonatkozó szabályozás hatályát a VIDA csomag az alábbi nem adóalanyok vagy a Közösségen belüli beszerzés után adófizetésre nem kötelezett adóalanyok részére történő termékértékesítésekre is kiterjesztené:

• letelepedés országától eltérő országban teljesített helyi értékesítésekre,
• olyan termékértékesítésekre, amelyek esetén a feladás vagy fuvarozás ugyanazon tagállamban kezdődik és ér véget,
• fel- vagy összeszereléssel megvalósuló értékesítésekre,
• fedélzeti értékesítésekre és
• gáz-, villamosenergia- valamint hő és hűtésienergia hálózaton keresztül történő értékesítésére,
• tagállom közötti sajáttermék-továbbításokra.

A gáz-, villamosenergia- valamint hő és hűtésienergia hálózaton keresztül történő értékesítése esetén az egyablakos rendszer kiterjesztésére 2027. január 1-től kerülne sor, míg a többi termékértékesítés, valamint a tagállamok közötti sajáttermék-továbbítás esetén 2028. július 1-től lépne hatályba a módosítás.

A fentiek mellett az egyablakos rendszer kiterjesztésre kerül az Unión kívül letelepedett adóalanyok által a Közösség területén nyújtott valamennyi fogyasztói szolgáltatásra, nemcsak a Közösség területén letelepedett igénybevevőknek nyújtott szolgáltatásokra.

Tagállamok közötti sajáttermék-továbbítás

A tagállamok közötti sajáttermék-továbbítások esetén főszabály szerint az adóalanyoknak mind a feladás, mind a rendeltetés országában Közösségi adószámmal kell rendelkezniük és az áfa bevallásban a feladás tagállamában Közösségen belüli értékesítéssel egy tekintet alá eső, míg a rendeltetés tagállamában Közösségen belül beszerzéssel egy tekintet alá eső ügyletet kell riportálniuk. A fenti szabály alól az Áfa Irányelv hatályos rendelkezései bizonyos kivételekkel felmentést adnak, pl. a vevői készlet egyszerűsítések, termékek szolgáltatás nyújtása érdekében történő ideiglenes behozatala, fel- és összeszerelés tárgyát képező termékértékesítés céljából történő termékmozgatások esetén.

2028. július 1-től a fenti saját áru mozgatásokra is választható lesz az egyablakos rendszer alkalmazása. Tekintettel arra, hogy az egyablakos rendszerben nincs lehetőség adólevonási jog gyakorlására, csak azon Közösségen belüli sajáttermék-továbbításokra terjed ki az egyablakos rendszer alkalmazása, amelyek tekintetében az adóalanyok teljeskörű adólevonási joggal rendelkeznek. Az egyablakos rendszer alkalmazása esetén a rendeltetés tagállamában adómentes a Közösségen belüli beszerzés és ezzel egyidejűleg nem keletkeztet nyilvántartásba vételi kötelezettséget.

A fenti egyablakos rendszer bevezetésével megszűnik a vevői készlet egyszerűsítés (amelynek célja az adókötelezettségek vevő által történő teljesítésével az egyablakos rendszerhez hasonlóan a rendeltetési tagállamban történő regisztráció és adminisztratív kötelezettségek elkerülése). A vevői készlet egyszerűsítést legkésőbb a 2028. június 30-án feladott termékekre lehet alkalmazni. Az egyszerűsítés a termékek tulajdonjogának a tervezett vevőre történő átruházására vonatkozó 12 hónapos határidő figyelembevételével 2029. június 30-án hatályát veszti.

A fenti ügyletekre egyablakos rendszer alkalmazása esetén nem terjed ki a 2030. július 1-től bevezetésre kerülő számlaszintű digitális adatszolgáltatási kötelezettség.

Egyablakos rendszerre vonatkozó további adminisztratív módosítások

Pontosításra kerül, hogy az egyablakos rendszerben a bevallás annak benyújtási határidejéig módosítható. A benyújtási határidőt követő módosításokat a későbbi adómegállapítási időszak bevallásában kell szerepeltetni az eredeti bevallás benyújtási határidejétől számított három éven belül. A fenti módosítás 2028. július 1-től kerül bevezetésre.

Az egyablakos rendszer alá tartozó értékesítések esetén egységesen szükséges meghatározni az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját, így ezen ügyletek esetén a tagállamok nem térhetnek el a HÉA Irányelv által meghatározott rendelkezésektől.

Fordított adózás kiterjesztése (B2B ügyletek)

A hatályos szabályozás több ügylet esetén kötelezően előírja a fordított adózás alkalmazását, amennyiben a szolgáltatást nyújtó, terméket értékesítő adóalany nem telepedett le gazdasági céllal a teljesítés tagállamában, pl. a főszabály szerinti teljesítési helyű szolgáltatásnyújtások, háromszögügyletek, födgázrendszeren keresztül történő gázértékesítések, villamosenergia-értékesítés, illetve hő- vagy hűtési energia távfűtési vagy távhűtési hálózaton keresztül történő értékesítése esetén. A tagállamok döntése szerint a fordított adózás szélesebb körben is alkalmazható.

2028. július 1-től általános jelleggel kötelezővé válna a fordított adózás alkalmazása, amennyiben a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany nem telepedett le és nem rendelkezik áfa regisztrációval a teljesítés helyén, amennyiben a vevő nyilvántartásba vett adóalany. A fentiek mellett a tagállamok választásuk szerint abban az esetben is előírhatják a fordított adózás alkalmazását, amennyiben az ügyletet teljesítő adóalany ugyan rendelkezik áfa regisztrációval, de a területükön nem telepedett le. (A fenti módosítások nem terjednek ki azon ügyletekre, amelyek esetén a fordított adózást a jelenleg hatályos rendelkezések kötelezően előírják, így ezen esetekben továbbra is minden esetben alkalmazandó a fordított adózás, amennyiben az ügyletet teljesítő adóalany nem telepedett le a teljesítés helyén, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e áfa regisztrációval az érintett tagállamban).