Az Innovációs és Technológiai Minisztérium, a Miniszterelnökség és a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat képviselői részvételével, a Magyar Bányászati Szövetség szervezésében került sor augusztusban arra a kerekasztalbeszélgetésre, ahol az építőipar alapanyag-ellátását biztosító iparági szereplők értesülhettek a várható jogszabályi változásokról, illetve az azokat megalapozó koncepcionális elképzelésekről.

Tekintettel arra, hogy az idei, jubileumi Bányásznap a COVID járványveszély okán elmarad, úgy döntöttünk, hogy a szakmát érintő újdonságokról a blog útján számolunk be, egy viszonylag nagyobb lélegzetű írás keretében, a téma iránt érdeklődők számára.

A központi kormányzat a várható jogszabályi változások indokoltsága körében kiemelte, hogy bár összességében elmondható, hogy a kérdéses szegmensben elegendő ásványvagyon áll rendelkezésre, a kitermelés tekintetében jogi-, környezet- és természetvédelmi- valamint örökségvédelmi akadályok egyaránt jelentős mértékben korlátozzák jelenleg annak kitermelhetőségét, amely hátrányosan érinti az építőipar ellátásbiztonságát. Az építőipari konjunktúra fenntartásához éppen ezért állami intézkedések szükségesek.

A minisztérium által végzett felmérés szerint az elmúlt, hosszabb időszakban a kutatási területek mindösszesen 34%-ára került végleges döntéssel jóváhagyásra kutatási műszaki üzemi terv, és ebből csak mindösszesen 27%-nyi területen volt sikeres a bányatelek fektetés. Még lesújtóbb adat, hogy a tényleges kitermelési tevékenység az újonnan fektetett bányatelkek 10%-án indult meg.

A kutatás azt is megállapította, hogy az elutasítások oka az eljárás különböző fázisaiban zömmel arra volt visszavezethető, hogy a bányavállalkozóknak nem sikerült környezetvédelmi engedélyt szerezniük az általuk tervezett tevékenységre.

A 1398/2019. (VII.4.) Korm. határozat végrehajtása:

A határozat célja a stratégia megalkotása, a megvalósításhoz szükséges forrás biztosítása volt. A célok között szerepelt a közép-magyarországi intenzitás növelés, illetve a jogi környezet felülvizsgálata az ellátásbiztonság növelése érdekében.

Az elérhető adatok alapján Magyarországon rendelkezésre álló kavicsvagyon mintegy 23,2 %-án a hasznosítást kizáró-, míg 46,2 %-án feltételes korlátozás áll fenn jelenleg. Homokvagyon tekintetében a teljes ásványvagyon 14,7 %-a esik kizáró-, míg 44,2 %-a feltételes korlátozás alá.

Megoldási javaslat: hosszútávú ásványvagyongazdálkodási koncepció megalkotása és a szabályozó környezet egyszerűsítése.

A kidolgozás alatt álló koncepció elemei:

- a Nemzeti Ásványvagyongazdálkodási Stratégia – Építőipari Nyersanyag Stratégia megalkotása

- társadalmi jelentőségű nyersanyag előfordulások meghatározása

- bányászati hulladékok hasznosításának fokozása

- állami szerepvállalás a kutatásban

- ágazati kommunikáció

Az ITM középtávú stratégiájának a része a hazai építőanyag gyártás támogatása és a hazai alapanyagkitermelés támogatása.

Átmeneti szabályozás:

A járványügyi veszélyhelyzet a jogalkotás részéről azonnali reakciókat igényelt (a víz, a föld, az erdő mellett az építőipari nyersanyagokra is ki kellett terjeszteni a szabályozás hatályát).

Mint ismeretes a veszélyhelyzet időszakában a 228/2020. (V. 25.) Korm. rendelet határozta meg azokat az eredendően átmenetinek szánt szabályokat, amelyek az iparágat érintik. A veszélyhelyzet elmúltával, tekintve, hogy azon tényezők, amelyek szükségessé tették a hivatkozott átmeneti szabályozás hatályba léptetését, alapvetően nem változtak, szükségesnek mutatkozott azok integrálása a jogrendbe, amelyet a 2020. évi LVIII. törvény útján fogadott el az Országgyűlés.

Az ITM jogértelmezése szerint, az érintett ásványi nyersanyagok vonatkozásában a kutatási jog helyébe lépő előkutatás jogintézménye nem biztosít kizárólagosságot annak a jogosultnak a számára, akivel szemben a bányafelügyelet a bejelentése alapján nem tiltja meg a tevékenység folytatását.

Ez jelentős változás a korábbi kizárólagosságot biztosító jogadomány jogintézményével szemben. Az elhangzott tájékoztatás szerint kizárólagosságot kizárólag a bányatelek sikeres fektetése biztosíthat, továbbá lényeges változás lesz, hogy a bányatelek fektetésre irányuló kérelmeket a benyújtás sorrendjében fogja a hatóság elbírálni. Megjegyzendő, ez is teljesen új jogintézmény lesz a hatályos bányászati jogi környezethez képest.

Az állam szerepvállalásának fokozódása a szektorban tetten érhető, többek között a Magyar Államot

• az előkutatás során,
• a bányabezárásra és tájrendezésre irányuló műszaki üzemi terv jóváhagyása során, valamint
• a kérelemre induló bányatelek törlési eljárások során

megillető igénybejelentési jogban, valamint az érintett ásványi nyersanyagokra fektetett bányatelkek területén található ingatlanokra vonatkozó, szintén a Magyar Államot megillető elővásárlási jogban is.

A szabályozási környezet egyszerűsítése:

Jelenleg szám szerint 5 különböző eljárás létezik, amelyek sikeres befejezése esetén nyílik lehetőség az ásványvagyon kibányászására:

• kutatással kapcsolatos engedélyezés
• környezetvédelmi engedélyezés
• bányatelek megállapítása
• termőföld más célú hasznosítása
• működési engedély (műszaki üzemi terv)

Cél a jogalkotásban: egyszerűsítési javaslatok, különös tekintettel arra, hogy az egyes eljárásokban eljáró hatóságok, szakkérdésben eljáró hatóságok, illetve szakhatóságok ugyanazok.

Bár a 2020. évi LVIII. törvény 170. §-a alapján a kérdéses szabályozási elemek továbbra is átmenetiek, az ITM által adott informális tájékoztatás szerint a cél ezen szabályozási elemek további pontosítása, kiegészítése az egyszerűsítés jegyében, tehát azok várhatóan az év végével sem kerülnek majd kivezetésre a hatályos jogi környezetből.

Nem a teljesség igényével néhány, a várható egyszerűsítések, további változások közül:

Környezetvédelmi engedélyezés:

• bánya bezárásáig hatályos környezetvédelmi engedély lehetőségének megteremtése
• igénybevételi határértékek (kvóta) meghatározása

Bányatelek megállapítás:

• a rendelkezésre álló ásványvagyon teljes mennyiségének kitermelésére törekvés a legkisebb mértékű környezethasználattal
• a kitermelés megkezdésére rendelkezésre álló 5 éves határidő lecsökkentése
• szigorúbb pénzügyi szankciók bevezetése
• szüneteltetési szabályok szigorítása (4. évtől bányászati jog törlése, 2. évtől magasabb kieső járadék pótlás mérték)

Működési engedély:

• 25% helyett akár 50%-kal több ásványanyag kitermelésének lehetősége a műszaki üzemi terv módosítása nélkül
• nagyobb hangsúlyt fektetni a településrendezési tervek kidolgozásánál az ásványvagyongazdálkodás érdekeire
• kiemelt bányászati projektek (pl. új Duna híd, Paks II.)

Termőföld:

• indokolt szükséglet meghatározása
• jelenlegi korlátozó rendelkezések felszámolása

Amellett, hogy a szakma megjelent képviselői egyöntetűen üdvözölték a kormányzat azon szándékát, hogy az építőipari alapanyagokkal való ellátás biztosítását végző bányavállalkozások engedélyezési környezetét egyszerűsíteni, valamint a hazai vállalkozásokat támogatni törekszik, a kerekasztal beszélgetés során többek között felmerült az is, hogy ennek érdekében célszerű lenne a jogi környezetben fennálló jelentős további  anomáliákat (különösen, de nem kizárólagosan a bányavállalkozók kártalanításának a jogalapját megteremtő, de a gyakorlatban nem érvényesíthető Bt. 26/C. § rendelkezései, a településrendezéssel kapcsolatos jogszabályok és a Bt. közötti ellentmondások) is feloldani.