A Kbt.-ben szabályozott előzetes vitarendezés elsődleges, egyúttal alternatív jogorvoslati eszközként áll az érintett gazdasági szereplők rendelkezésére.

Az előzetes vitarendezés, szemben a jogorvoslati eljárással, ingyenes és gyorsabb módja a jogvita rendezésének, figyelemmel arra, hogy a külső fórum előtti hosszabb ügyintézési határidő helyett rövidebb határidő áll az ajánlatkérő rendelkezésére a vitarendezési kérelem megválaszolására. Az előzetes vitarendezés a jelenlegi szabályozás eredményeként már nem kötelezően alkalmazandó, nem előfeltétele a jogorvoslati eljárásnak. Ugyanakkor a közbeszerzési gyakorlatban helyesebb az előzetes vitarendezést a jogorvoslati eljárás előjeleként aposztrofálni.

A Kbt. 80. § (1) bekezdésének a) és b) pontja különbséget tesz az előzetes vitarendezési kérelem benyújtására jogosult alanyok, valamint a kérelem lehetséges tárgyai között. Szükséges megjegyezni, hogy a b) pont alapján benyújtott előzetes vitarendezési kérelem alanyi körébe tartozik bármely érdekelt gazdasági szereplő, a közbeszerzés tárgyával összefüggő tevékenységű kamara és az érdek-képviseleti szervezetek is. Ehhez képest az a) pont alapján megvonható alanyi kör jóval szűkebb, kizárólag az ajánlattevői vagy részvételre jelentkezői pozícióból kezdeményezhető vitarendezés.

Az előzetes vitarendezés hatékonyságának legfőbb komponensei a szoros határidők és a vitarendezési kérelem, valamint a válasz kötelező tartalmi elemei. Amíg határidők és a kérelem vonatkozásában a Kbt. elsődleges forrásként szolgál, addig a kérelemre adott válasz tartalmi elemei, illetve azok hiánya több alkalommal képezték már jogorvoslati kérelem tárgyát.

A jogorvoslati fórumuk egységes álláspontot alakítottak ki abban a kérdésben, hogy „az ajánlatkérő jogsértés követ el, ha nem tájékoztatja a kérelmezőt az előzetes vitarendezési kérelemmel kapcsolatos álláspontjáról a kérelem megérkezésétől számított három napon belül[1]”.

Szükséges megjegyezni, hogy a válasz vagy a válaszban megelőlegezett módosítások elmaradása esetén ajánlatkérő technikai vagy adminisztratív okokra való hivatkozása is hiábavaló. A D.405/17/2018. sz. határozattal érintett eljárás ajánlatkérője arra hivatkozott, hogy technikai okok miatt a kérelmező előzetes vitarendezési kérelme nem került az eljárást lebonyolító felelős akkreditált közbeszerzési szakértőhöz. Tárgyi ügyben érintett ajánlatkérő semmilyen formában nem nyújtott tájékoztatást a benyújtott vitarendezési kérelemre, a Döntőbizottság pedig az előzetes vitarendezési kérelemre adott tájékoztatás elmaradása miatt megállapított súlyos jogsértésekre tekintettel bírság kiszabását is indokoltnak tartotta.

A D.382/19/2019. sz. határozat alapjául szolgáló közbeszerzési eljárásban ajánlatkérő az ismételten benyújtott előzetes vitarendezési kérelemre azt a választ adta, hogy a korábbi válasza adminisztrációs hibából kifolyólag, téves tartalommal került megküldésre a gazdasági szereplők számára és korábban megküldött válaszával szemben mégsem kívánja törölni a kifogásolt előírást. A Döntőbizottság határozatában hangsúlyozta, hogy a Kbt. valóban nem rendelkezik arról, hogy miképpen járjon el ajánlatkérő, vagy ajánlattevő, amennyiben utóbb ajánlatkérő mégsem módosítja az ígéretének megfelelően a korábbi döntését, de a Döntőbizottság a Kbt. 80. §-ába ütköző jogsértés megállapítása helyett alapelvi iránymutatást adott az ügyben, miszerint „ebben az esetben kell az alapelveket segítségül hívni és a verseny tisztaságát és átláthatóságát biztosítani, valamint a jóhiszeműség elve alapján eljárni”.

Az előzetes vitarendezés során a teljes körűségre szükséges törekedni mindkét félnek. A vitarendezés kérelmezőjét terheli az a kötelezettség, hogy az általa jogsértőnek tartott eljárási cselekmény tartalmi elemeinek megnevezésén túlmenően, a javaslatait, észrevételeit és álláspontját alátámasztó adatokat, tényeket, adott esetben dokumentumokat is, ajánlatkérő elé tárja. Ugyanakkor ez a kötelezettség kétirányú, ajánlatkérő arra köteles, hogy valamennyi kérdés kapcsán kifejtse az álláspontját[2], „a határidőn belüli válaszadásnak egzaktnak, a kifogásokat lefogadónak, vagy elutasítónak (igen, nem válasz) kell lennie. Ezt a követelményt nem teljesíti a tárgyalási készség kifejezése”.

Záró gondolatként szükséges megjegyezni, hogy az előzetes vitarendezés gyorsaságából és költségmentességéből fakadóan rendkívül népszerűvé vált a közbeszerzési eljárásban. Számos esetben rendezhető a kialakult jogvita anélkül is, hogy külső fórum előtt érvényesítenék jogorvoslati jogaikat a felek. Abban az esetben ugyanis, ha a felek észrevételeikre, javaslataikra kielégítő választ kapnak, nem fordulnak a Döntőbizottsághoz. Ellenkező esetben azonban továbbra is biztosított, hogy a felek hatósági vagy bírósági eljárás keretében, külső jogorvoslati fórum előtt védhessék meg álláspontjukat.