A 120. Magyar Közlönyben az abban definiált építőipari nyers- és alapanyag bányászati tevékenységet érintő, a megszokott működési szabályokat jelentősen felülíró rendelet jelent meg.

A teljesség igénye nélkül szeretnénk kiemelni néhány lényegesnek tűnő rendelkezést és megosztanánk a kedves olvasóval néhány szakmai szempontból indokoltnak tűnő, a rendelettel kapcsolatos kérdést, észrevételt is, reményeink szerint ezzel is segítve a rendeletben foglaltak értelmezését, minden abban érintett szereplő számára.

A rendelet értelmében bizonyos ásványi nyersanyagok (pl. agyag, homok, kavics, stb.), gyűjtőnevükön építőipari nyers- és alapanyag esetében a megszokott kutatási jogadományon alapuló, kutatási műszaki üzemi terv birtokában végezhető tevékenység helyébe, legalábbis a rendelet időbeli hatálya alatt, a bejelentés alapján végezhető előkutatás lép.

A bejelentés, illetve kezelésének részletes szabályait a rendelet nem tartalmazza. Tartalmazza ellenben, hogy amennyiben a bejelentés tudomásul vételére nyitva álló 30 napos határidő alatt a Magyar Állam igényt jelent be az adott előkutatásra, úgy abban az esetben a bányafelügyeletnek meg kell tiltania az előkutatási tevékenység folytatását. 

A bányászati jog – bármilyen jogcímen történő – átruházása esetén a Magyar Államot szintén igénybejelentési jog illeti meg. A rendelet rendelkezéseiből sajnos nem állapítható meg egyértelműen, hogy ez pontosan mit is jelent.

A szavak nyelvtani értelmezése alapján akár azt is jelentheti, hogy ingyenes átruházás esetén is igény jelenthető be, értelmezésünk szerint. Amennyiben az átruházás ellenérték fejében történik, ennek során az igénybejelentés formája véleményünk szerint helyesen elővásárlási jog lehetne, azonban mivel a jogszabály, vélhetően nem véletlenül, nem így fogalmaz, minden valószínűség szerint egy ennél kiterjedtebb esetkört kíván érinteni a jogalkotó. Az mindenesetre jogalkalmazási, jogértelmezési szempontból problémát jelenthet a bányafelügyeletek számára, hogy a rendelet ennek az új jogintézménynek a részletszabályait semmilyen formában nem tartalmazza, ugyanakkor a kérdéses rendelkezés 2020.05.26. óta hatályban van, tehát kötelezően alkalmazandó.

A bányászati jog átruházása iránti eljárásban kötelező ügyfél státust kap a rendelet értelmében a bányászati joggal érintett ingatlanok valamennyi tulajdonosa is. Az sajnos nem derül ki, hogy ezzel mi a konkrét célja a rendeletnek, milyen közvetlen jogi érdek alapján indokolt ez az ügyfél státus. Mindenesetre problémásabb bányatelkek ügyében, ahol gyakoriak a birtokviták, ez komolyabb fennakadásokhoz, az eljárás akár indokolatlan elhúzódásához is könnyen vezethet.

További lényeges változás, hogy a rendelet által meghatározott típusú, fent hivatkozott ásványi nyersanyagokra alapított bányászati joggal érintett ingatlanok átruházása során a Magyar Államot a jogszabály erejénél fogva elővásárlási jog illeti meg.

Mivel a külfejtéses bányászati tevékenység jellemzően eredetileg termőföldnek minősülő ingatlanokat érint, ahol más célú hasznosítás iránti engedélyt elvileg csak a bányavállalkozó kaphat bányászati céllal, részletesebb jogszabályi rendelkezések hiányában izgalmas gyakorlati kérdésnek tűnik első olvasatra, hogy például az ingatlan tulajdonosa és a bányavállalkozó közötti, a leendő bányaterület tulajdonjogának megszerzése érdekében szükséges bonyolult jogi és üzleti procedúrába hogyan fog tudni egy egyszerű elővásárlási jog gyakorlással az állam úgy belépni, hogy az ügylet szereplőinek az érdekei – szigorúan a jogszerűség keretei között eljárva – ne sérülhessenek.

További újdonság, hogy a kitermelés befejezésekor, a bányabezárásra kidolgozott műszaki üzemi terv elfogadása során az állam szintén igényt jelenthet be a bányászati jogra. Az igénybejelentés mibenlétéről a rendelet részletszabályokat nem tartalmaz.

Ez – többek között – értékgaranciális kérdéseket is felvethet szakmai véleményünk szerint, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy egy bányabezárás célja kizárólag a Bt. szerinti minimális tájrendezési kötelezettség teljesítése és ilyen módon egy bezárás alatt álló bánya bányászati joga akár komolyabb forgalmi értéket is képviselhet. A rendelet komoly hiányosságának tűnik, hogy a forgalomképes, vagyoni értékű jogként definiálható bányászati jogra tekintettel az igénybejelentés vonatkozásában nem tartalmazza a bányavállalkozóval történő elszámolásnak legalább a keretszabályait, vagy egyáltalán az elszámolás szükségességét.

Összességében bár a jogalkotói cél vitathatatlanul kiolvasható a rendeletből, ugyanakkor végrehajthatóság és értékgaranciák szempontjából álláspontunk szerint a rendelettel érintett kérdések mindenképpen kisebb-nagyobb kiegészítésekre szorulnak.