2021. július elején négy olyan kormányrendelet is hatályba lépett, amelyek alapvetően érintik az építőipari nyers- és alapanyag előállításával foglalkozó bányavállalkozások mindennapjait.

A kormányrendeletek szövege az alábbi linkeken elérhető:

• 402/2021. (VII.8.) Korm. rendelet:  https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2100402.kor
• 403/2021. (VII.8.) Korm. rendelet: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2100403.kor
• 404/2021. (VII.8.) Korm. rendelet: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2100404.kor
• 405/2021. (VII.8.) Korm. rendelet: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2100405.kor

A rendeletek – bányászati szempontból - a kiviteli korlátozástól az egyes ásványi nyersanyagokat és a cementet érintő extra bányajáradékon át, az új eljárásokkal bezárólag számos újdonságot tartalmaznak.

Az építőiparban, ezen belül is az alapanyagok piacán az utóbbi időben tapasztalható rendkívüli áremelkedések nyilvánvalóan igényeltek és igényelnek továbbra is némi jogalkotói beavatkozást, ez nem lehet kérdéses, hiszen fogyasztóként mindannyian a bőrünkön tapasztalhatjuk az említett jelenség következményeit.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a hatályba lépett rendelkezések, amelyek a kormányzati kommunikációhoz képest kétségkívül rövid idő alatt öltöttek jogszabályi formát, ráadásul az iparági szereplőkkel folytatott szakmai egyeztetés nélkül, kétségkívül nem minden esetben tartalmaznak egyértelmű rendelkezéseket.

Utóbb a kiviteli szabályokról rendelkező kormányrendelet egy közlönyön belül két alkalommal is jelentős módosításokon esett át, amelyek nyilvánvalóan a bevezetést követően a minisztériumot elárasztó kérdésáradatot és a kialakult jogbizonytalanságot hivatottak kezelni.

Nem tisztünk az ominózus jogszabályok helyességének, várható hatékonyságának az általános értékelése, és az elmúlt hetekben ezt már amúgy megtették helyettünk sokan mások.

A szektort támogató jogalkalmazóként azonban fontosnak tartanánk kiemelni ezen rendeletek néhány olyan rendelkezését, amelyek egyelőre még az indokoltnál kisebb figyelemben részesültek, megítélésünk szerint azonban jelentőséggel bírhatnak az elkövetkező időszakban.

Első olvasatra azon bányavállalkozók számára, amelyek nem felelnek meg annak a hármas feltételrendszernek, amely esetben extra bányajáradék fizetési kötelezettség terheli a bányavállalkozókat úgy tűnhet, hogy semmit nem kell változtatniuk az értékesítési gyakorlatukon.

A vonatkozó kormányrendelet bevezeti a tisztességes, illetve a tisztességtelen haszon fogalmát, azonban mindezt olyan módon, hogy nem határozza meg pontosan, mit ért pontosan ez alatt. A tisztességtelen haszonnal végzett értékesítés esetén ugyanakkor adóigazgatási eljárás lefolytatását helyezi kilátásba.

Mivel a rendelkezés visszautal a rendelet által bevezetett árakra, ebből arra kell következtetnünk, a jogalkotói szándék valójában arra irányul, hogy azon bányavállalkozások, amelyek nem esnek automatikusan az extra bányajáradék fizetési kötelezettség alá, de a különadó fizetés alapjául szolgáló összeghatár feletti áron kívánják értékesíteni az általuk kitermelt aggregátumot, indokolt esetben adójogi szankciók alkalmazásával legyenek kényszeríthetőek az alacsonyabb árak alkalmazására.

Alapvetően nem is a piacgazdaságból eredő értékgaranciális rendelkezésekkel való viszonyt kívánjuk firtatni, ezt és ennek lehetséges következményeit vélhetően mérlegelte a jogalkotó a rendeletalkotás során, inkább arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a részletszabályok hiányában ez a jogalkalmazás során jelentős bizonytalanságot keletkeztethet.

Az egyes bányák és bányavállalkozások állandó és változó önköltségei között például jelentős különbségek merülhetnek fel. Maga az építőipari alapanyag piac is számos tényező függvényében érzékenyen és folyamatosan változik (szállítási távolságok, üzemanyagárak változása stb.). Remélhetőleg az esetleges adóigazgatási eljárások során, az eljáró adóhatóság előtt megfelelő módon lehet majd ezzel érvelni, és a hatóság naprakész információkkal fog rendelkezni az alkalmazott haszonkulcs tisztességének, illetve tisztességtelenségének a megítélése érdekében.

A vonatkozó rendelkezések hiánya jogbizonytalanságot teremtett a piacon, amely legalábbis rövid távon olyan reakciókat szülhet az érintettek részéről, amelyek elkerülhetőek lennének mindenkire érvényes, egzakt, de méltányos, a jogalkalmazó szervek számára mérlegelési jogot biztosító szabályok bevezetésével.

A terjedelem okán a következő cikkünkben fogjuk egy másik érzékeny terület, a kötelező kitermelési kvóták kérdéskörét vizsgálat alá vonni. Továbbá törekszünk folyamatosan nyomon követni és hírül adni az ominózus kormányrendeletek leginkább húsba vágó rendelkezéseivel kapcsolatos jogalkalmazói gyakorlat érdekesebb eseteit is