Napjainkban a bányászattal kapcsolatos jogi szabályrendszer intenzív változásokon megy keresztül. A globális gazdaság számos nehéz kihívás elé állította és állítja folyamatosan a nemzetgazdaságokat, így az alapanyag ellátás szerepe jelentősen felértékelődött.

A bányászati jog átruházásával kapcsolatos, korábban kevéssé komplex szabályrendszer fejlődése, a jogalkalmazásban tapasztalható, esetenként nem feltétlenül kívánatos jelenségek kiküszöbölése számos új szabály megalkotásához vezetett.

Most induló cikksorozatunkban egyes, szélesebb szakmai és üzleti körben érdeklődésre számot tartó változás boncolgatására teszünk kísérletet, adott esetben akár rámutatva egyes rendelkezések jelentőségére, vagy éppen az azzal kapcsolatban tapasztalható anomáliára.

A cikksorozat első részében a hatósági hozzájárulás és hatósági hozzájárulás közötti különbség témáját fogjuk boncolgatni, amelyhez a kiindulási pontot a bányászatról szóló 1993. évi LXVIII. törvény (továbbiakban: Bt.) 6. § (1) és (4) bekezdése szolgáltatja.

A bányászati jog átruházásával kapcsolatos fő szabály szerint a hatósági engedély alapján gyakorolt bányászati jogot kérelemre, a bányafelügyelet hozzájárulásával lehet átruházni, függetlenül az átruházás jogcímétől. A hatósági jóváhagyás a bányászati jog átruházására vonatkozó szerződés hatályba lépésének elengedhetetlen feltétele.

A 2021. VII.09-től hatályba lépett Bt. módosítás azonban jelentős mértékben kiterjesztette a hatósági hozzájárulással kapcsolatos esetek körét, amikor is úgy rendelkezett, hogy a hozzájárulással kapcsolatos rendelkezések körét a bányászati jog közvetlen, tehát átadó és átvevő közötti, polgári jogi szerződés útján történő átruházásához képest alkalmazni rendelte.

De melyek is ezek az esetek?

a)    A bányászati joggal rendelkező gazdálkodó szervezetek jogutódlása,

b)    a nyilvánosan működő részvénytársaság kivételével a bányászati joggal rendelkező gazdasági társaságok tulajdonrészének visszterhes és ingyenes átruházása,

c)    a bányászati joggal rendelkező nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek 25%-át meghaladó mértékű visszterhes és ingyenes átruházása, valamint

d)    a bányászati jog eredeti szerzésmód (árverés) keretében történő megszerzése esetében is alkalmazni kell.

A bányászati jog átruházása esetén vizsgálandó szempontrendszert alapvetően a Bt. 6. § (3) bekezdése tartalmazza és a jellemzően a bányászati jog gyakorlásához kapcsolódó fizetési kötelezettségek elmulasztását szankcionálja azzal, hogy ilyen esetben a kérelem mérlegelés nélküli elutasításának van helye.

Érdekes kérdés, hogy például egy üzletrész átruházás során vajon alkalmazható-e a gyakorlatban ez a rendelkezés, hiszen a jogügylet tárgya ott nem a bányászati jog, hanem egy céges részesedés átruházása - egyébként véleményünk szerint a válasz nem.

Ugyanúgy, ha egy bányavállalkozó bányászati joga például a bányajáradék fizetési kötelezettségének nem teljesítése miatt törlésre került, álláspontunk szerint az árverés útján történő megszerzés során ezt a körülményt nyilvánvalóan nem lehet figyelembe venni.

Nem túl szerencsés, de a Bt. ezekre nem ad egyértelmű, karakteres választ. Nyilván a jogalkotó is észlelte azt az anomáliát, hogy sem a Bt. sem a végrehajtására szolgáló rendeletek nem adnak a hatóság részére elegendő támpontot a hatósági hozzájárulásra vonatkozó kérelem teljesítésének a mérlegelése során, vélhetően így született meg a 6. § (5) bekezdése, amely 2022.II.01-vel lépett hatályba.  

Az új rendelkezés értelmében a hatósági hozzájárulás körében a fenti hivatkozott követelményeken túl a hatóságnak vizsgálnia kell a jogszerző műszaki és pénzügyi alkalmasságát, illetve amennyiben a jogszerző rendelkezik vagy korábban rendelkezett bányászati tevékenység végzésére jogosító engedéllyel azt, hogy a korábbi bányafelügyeleti engedélyei alapján tevékenységét milyen hatékonysággal és felelősséggel végezte.

Tekintve, hogy a Bt. 6. § (4) bekezdéséhez egyéb rendelkezés a Bt-ben, illetve a végrehajtással kapcsolatos 20/2022. (I. 31.) SZTFH rendeletben (továbbiakban: Bt. Vhr.) a hatályos joganyagban nem lelhető fel, ezek a szempontok adják a hatóság vizsgálódásának a lehetséges körét.

A gyakorlatban több esetben is felmerült az a kérdés, vajon a Magyar Államot a Bt. 6. § (6) bekezdés alapján megillető igénybejelentési jog a Bt. 6. § (4) bekezdés szerinti esetekben gyakorolható-e?

E körben, álláspontunk szerint alapvetően el kell különíteni a Bt. 6. § (4) a)-c) és a d) pontjai szerinti eseteket.

Klasszikus értelemben, bányászati jog átruházásáról csak a d) pont szerinti esetben beszélhetünk, arra véleményünk szerint értelemszerűen vonatkoznia is kell a Bt. 6. § (6) bekezdésében írt igénybejelentési jognak.

Az a) – c) pontok szerinti esetben ettől eltérő a helyzet, tekintettel arra, hogy ott az átruházás tárgya nem a bányászati jog.

A Bt. Vhr. 3. § (5) bekezdése is alátámasztja egyebekben ezt a jogértelmezést, amikor az államot meghatározott esetben megillető igénybejelentési jog gyakorlása során úgy rendelkezik, hogy a hatóságnak az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv részére küldendő megkereséshez mellékelni kell többek között a bányászati jog átruházásáról szóló szerződést. A rendelkezés valójában cizellálja e szerződés lényeges tartalmi elemeit is, azaz annak tartalmaznia kell a bányászati jog átruházásának ellenértékét és esedékességét, valamint adásvételen kívüli átruházás esetén a jogcímnek megfelelő üzleti tartalmat és a szerződő felek valamennyi egyéb lényeges nyilatkozatát.

Ha a jogalkotó akarata arra irányult volna, hogy a bányászati jog átruházásával egy tekintet alá essen a bányászati joggal rendelkező céges érdekeltségek átruházása, vagy éppen átalakulása, a végrehajtási rendeletben nyilván nem úgy került volna megalkotásra a szabály, hogy abból le lehessen vonni azt az egyértelmű következtetést, hogy a Bt. 6. § (4) bekezdés társasági részesdéssel, szervezeti átalakulással kapcsolatos esetei nem esnek az állami igénybejelentési jog hatálya alá.

Sorozatunk következő részében a bányászati jog átruházásával kapcsolatos jóváhagyás megtagadásának új eseteit fogjuk majd elemezni. Folytatás hamarosan.