Előző cikkünkben a teljesség igénye nélkül néhány jelentősebb, a külfejtéses bányászatot érintő jogszabályváltozásra és az alkalmazással kapcsolatos tudnivalókra hívtuk fel a figyelmet.

Az egyes energetikai tárgyú és kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2023. évi XCIX. törvény vonatkozásában a jelen cikkben az ásványvagyongazdálkodással kapcsolatos változások kerülnek ismertetésre.

A Bt. ásványvagyongazdálkodással kapcsolatos, alapvető szabályokkal történő kiegészítése komoly hiánypótlás a jogalkotó részéről. Olvasatunkban az utóbbi években nagy mértékben átalakuló hazai, bányászattal kapcsolatos szabályrendszer egy újabb jelentős mérföldkövéhez érkezett ez által.

A törvénymódosítás új adatszolgáltatási kötelezettséget vezet be és önálló résszel (IV/C. rész az ásványvagyon-gazdálkodásra és az ásványvagyon-nyilvántartásra vonatkozó szabályok) bővíti a Bt-t.

2024.01.01-től a bányavállalkozóknak, a jogosultságukban álló bányatelkekből az általuk kitermelt szilárd ásványi nyersanyagról, vagy annak általuk történő elsődleges feldolgozásából származó építési alapanyagként szolgáló termék értékesítéséről negyedévente adatot kell szolgáltatniuk a bányafelügyelet részére.

Az építési alapanyag fogalma még mindig nem került definiálásra a Bt-ben, ugyanakkor a felhatalmazó rendelkezésekből látható, hogy az adatszolgáltatással kapcsolatos részlet szabályokat az SZTFH elnöke fogja, rendeleti úton meghatározni.

A Bt. új IV/C. részében meghatározásra kerültek az ásványvagyon-gazdálkodás alapelvei.

Ezek közül néhány különösen fontos:

Meg kell akadályozni az ásványi nyersanyag indokolatlan kitermelését és igénybevételét.

Biztosítani kell a visszahagyott ásványvagyon további kitermelhetőségét.

Az ásványvagyon-gazdálkodás célja az ásványi nyersanyagoknak a társadalom érdekében történő olyan kiaknázása, amely biztosítja a lehető legnagyobb fajlagos értékkel rendelkező termék előállítását az elérhető legteljesebb módon, a legkevesebb veszteség mellett.

Az ásványi nyersanyagvagyon védelme és szabályozott kitermelése nemzetgazdasági érdek. Az ásványi nyersanyag védelmét az adott előfordulás ásványvagyonának gazdaságos kitermelhetőségétől függetlenül biztosítani kell.

A bányászati tevékenységet úgy kell végezni, hogy az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia potenciál csökkenését vagy értékvesztését indokolatlanul ne idézze elő. A bányavállalkozónak törekednie kell a teljes ásványvagyon kitermelésére.

Az alapelvek jelentőségét a törvénymódosítás azon szabálya adja, amely értelmében 2024.01.01-től, az ásványvagyon-gazdálkodás keretében, a bányafelügyelet az ásványi nyersanyagok jövőbeni kedvezőbb kitermelése, vagy magasabb fajlagos értékű ásványi nyersanyag kitermelésének lehetősége érdekében

• a bányatelek megállapítását vagy módosítását, továbbá
• a műszaki üzemi terv jóváhagyását vagy módosítását elutasíthatja, vagy
• ezekben az eljárásokban korlátozó rendelkezéseket állapíthat meg.

A bányafelügyelet az elutasítás vagy korlátozás indokaként a jövőben várható körülményekre vagy a magasabb fajlagos értékű ásványi nyersanyag ismertetésére hivatkozhat.

Ezek a rendelkezések a mérlegelési jogkör gyakorlása keretében adnak lehetőséget a hatóság részére, azaz a hatóságot a tényállás-szerűség és okszerűség körében indokolási kötelezettség fogja terhelni, részben a közigazgatási jog általános, részben a Bt. szerinti speciális, mérlegelési jogkör gyakorlással kapcsolatos rendelkezéseinek megfelelően.

Sajnos az újfent megállapítható, hogy a törvénymódosítás, mint már oly sok esetben, értékgaranciális rendelkezéseket ismét nem határozott meg arra az esetre, ha a bányavállalkozások beruházásokat eszközölnek a bányászati jog gyakorlása érdekében, majd utóbb a fenti korlátozásokkal kell, hogy szembesüljenek, az állam hosszabb távú ásványvagyongazdálkodási érdekeire történő hivatkozással.

A Bt. szövege alapján ma még nehéz megjósolni, hogyan alakítja tovább a hazai bányászatot az ásványvagyongazdálkodás, mint nemzetgazdasági érdek nevesített megjelenítése, nyilván a törvény végrehajtását szolgáló rendeletek fogják majd azt részletes tartalommal megtölteni, illetve az SZTFH mindennapos jogalkalmazási gyakorlata.