A vagyonrendelés III. (Bejegyzés No. 12.)

Most, hogy már tudjuk, hogy „mit” és „miért”, nézzük meg azt, hogy „hogyan”.

Hogyan? – azaz, miként lehetséges a vagyonrendelés?
 

I. A legtipikusabb módja a vagyonrendelésnek a szerződés, amely két személy, a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között jön létre. A Ptk. alapvetően diszpozitív (megengedő) szabályai miatt a szerződés tartalmát a felek szabadon határozhatják meg.[1]  Ennek megfelelően kötelező tartalmi elemekről nem, de tipikusakról annál inkább beszélhetünk. Ezek a következők:

  • a felek megnevezése és beazonosítása;
  • a szerződéses szándék rögzítése (ti. a bvk. jogviszony létrehozása);
  • a kezelt vagyon pontos megnevezése és mennyiségi, minőségi meghatározása;
  • a kezelt vagyon rendelkezésre bocsátásának módja és határideje;
  • a vagyonkezelési irányelvek vagy részletes vagyonkezelői feladatlista meghatározása;
  • a vagyonkezelő döntési jogkörének meghatározása, amely az egészen kötött mandátumtól a diszkrecionális döntéshozatalig terjedő széles sávon mozoghat;
  • a kedvezményezett(ek) vagy a kedvezményezetti kör megnevezése és beazonosítása, utóbbi esetben a tényleges kedvezményezett vagyonkezelő által történő későbbi kijelölésének szabályozása (mikor, miként, stb.);
  • a vagyonkezelés időtartamának meghatározása (figyelemmel a Ptk. szerinti legfeljebb ötven éves időtartamra is);
  • protektor állítása (ha a felek ezt szükségesnek ítélik meg) és jogkörének meghatározása arra is figyelemmel, hogy a protektort nem illetheti meg több jog, mint a vagyonrendelőt;
  • a vagyonkiadás időpontjának, feltételeinek és módjának meghatározása;
  • a vagyonrendelő díjazásának meghatározása, illetve annak a lehetőségnek a rögzítése, hogy a vagyonkezelői díj a kezelt vagyonnal szemben is rendezhető;
  • a vitarendezés módjának és a vitarendező fórumnak a meghatározása;
  • keltezés;
  • aláírások.

Látható tehát, hogy a bvk. szerződés fenti tipikus tartalma – mutatis mutandis – nem tér el más polgári jogi szerződés tipikus tartalmától. A legszenzitívebb rész talán a vagyonkezelési irányelvek conta részletes vagyonkezelői feladatlista és ezzel szoros összefüggésben a kötött vagyonkezelői mandátum contra diszkrecionális jogkör. Az elmúlt három év hazai, de mindenek előtt a sok száz éves külföldi gyakorlati tapasztalatok alapján elmondható, hogy a bvk. akkor teljesítheti be leginkább a vele szembeni elvárásokat, ha a vagyonkezelő megfelelő mozgástérrel, tehát „csak” egy vagyonkezelői irányelvek által meghatározott pályán tud mozogni, ahol minél inkább szabad belátásán alapuló, azaz diszkrecionális jogkörben meghozott döntéseket tud hozni.

 

II. Bizalmi vagyonkezelést szerződésen kívül egyoldalú jognyilatkozat is létre hozhat, azzal azonban, hogy figyelemmel kell lenni a szigorú alakszerűségi feltételekre, továbbá arra, hogy az ilyen jogviszonyokra is a bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.  A Ptk. ezt két esetben teszi lehetővé:

1. Ha a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye megegyezik, a bizalmi vagyonkezelés a vagyonrendelő közokiratba foglalt visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatával jön létre. Ez tehát egy egyszeri patron, amit egy vagyontárgyra csak egyszer lehet az életben elsütni és ráadásul úgy, hogy „ami fekszik, az nyugszik”. Annak ugyanakkor nincs akadálya, hogy a vagyonrendelő más vagyontárgyai vonatkozásában többször tegyen ugyanilyen egyoldalú nyilatkozatot. Hovatovább annak sincs akadálya, hogy a vagyonrendelő ebben a nyilatkozatában saját magát is megjelölje kedvezményezettnek. Mindössze arra kell ügyelnie, hogy kizárólagos kedvezményezettként nem jelölheti meg saját magát, hiszen a vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezettként való megjelölése a Ptk. szerint semmis (lásd 1. sz. lábjegyzet).

2. Az egyoldalú nyilatkozattal létrehozott bizalmi vagyonkezelés másik esete az, amikor a vagyonkezelési jogviszonyt végrendelet hozza létre. Nyilvánvalóan a végrendelettel létrehozott bizalmi vagyonkezelés esetén is ki kell jelölni a vagyonkezelő személyét, aki azonban nem szükségszerűen rendelkezik erről információval. Ezért ebben az esetben a jogviszony csak a vagyonkezelővé kijelölésnek a vagyonkezelő által a végrendeletben meghatározott tartalommal történő elfogadásával, és a vagyonrendelő halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre. A szigorú alakszerűségi kötöttségek természetesen egy végrendelettel szemben is fennállnak.

Viszonylag könnyen belátható, hogy a végrendelettel létrehozott bizalmi vagyonkezelés számos bizonytalansági elemmel terhelt, ezért magam mindenféleképpen lebeszélnék bárkit is arról, hogy bvk. jogviszonyt így hozzon létre. A közjegyzők egyébként is rettegnek attól, hogy mit fognak kezdeni egy ilyen végrendeleti intézkedéssel a hagyatékátadási eljárás során. Helyzetüket a legutóbbi Ptk. módosítás is csak kis mértékben könnyítette meg, amikor legalább azt kimondta, hogy a jogviszony a vagyonrendelő halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre. Addig ugyanis ez sem volt egyértelmű és világos. Úgyhogy hallgass rám, és dobd ezt az opciót! Koncentrálj a szerződésre!

Az utolsó három bejegyzés talán egy kicsit tömény volt, úgyhogy a következőben lazítunk egy kicsit. Majd keresek valami bulvárt. De azért azt vedd észre, hogy öles léptekkel haladsz a bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó tudásbázis megszerzése felé. Most pihenj egy kicsit, ismételj és emészd az eddig tanultakat, mert jövök és kikérdezem!

________________________________________

[1] A Ptk. mindössze öt kógens (kötelezően alkalmazandó) szabályt határoz meg a bizalmi vagyonkezeléssel összefüggésben: (1) a szerződést írásba kell foglalni; (2) a vagyonkezelő nem lehet kizárólagos kedvezményezett; (3) a kezelt vagyont elkülönítve kell kezelni egyfelől a vagyonkezelő saját vagyonától, másfelől más kezelt vagyonoktól; (4) a vagyonkezelő nem utasítható sem a vagyonrendelő, sem a kedvezményezett részéről; (5) a bizalmi vagyonkezelés maximális időtartama ötven év.

 

Dr. B. Szabó Gábor
Ecovis Hungary Legal | TEP, ügyvéd | Senior Partner
gabor.szabo@ecovis.hu