Tulajdonosi generációváltással megújul az Ecovis

Történetünk arról, hogyan tervezzük az értékeket megőrizve a múltat meghaladni.

Az Ecovis Hungary Legal átalakult tulajdonosi körében egy partner kivételével mindenki aktív ügyvéd. Koruk alapján generációváltást jelentenek az iroda életében. A tulajdonostársak szakmai céljai, személyisége és közösségi értékrendje sok szempontból formálja az ügyvédi iroda jövőjét, így elkötelezett felelősségvállalásuk mellett egyéni látásmódjuk is meghatározó. Mindannyian tapasztalt szakemberek, saját jogterületeik gyakorlott szakértői, akik remekül kiegészítik egymást a döntéshozatalban is. Ügyfeleiknek továbbra is egyedi, komplex és minőségi megoldásokat, munkatársaiknak hosszútávú megbecsülést nyújtanak.  

Elsőként az irodavezető partner, dr. Jean Kornél beszélt a vele készült interjúban a 2021. július 1-én lezárult tulajdonosi átalakulás hátteréről, az új működési modellről és az ügyvédi munka jövőképéről. Kihangsúlyozta azt is, hogy a tulajdonosi kör közös vízió alapján halad előre a további reformok megvalósításával.

Most az ügyvédként tevékenykedő többi tulajdonos partnert: dr. Szigeti-Szabó Andreát, dr. Bihary Ákost, dr. Hortobágyi Sándort, dr. Molnár Gergőt és dr. Zalavári Györgyöt hívtuk össze egy bemutatkozó beszélgetésre a közös tervekről. Az iroda hetedik tulajdonosa, dr. B. Szabó Gábor az ország piacvezető bizalmi vagyonkezelő társaságának, a Primus Trust Zrt.-nek társtulajdonosa és igazgatója, így ezirányú üzleti elfoglaltságai miatt jelenleg szünetelteti ügyvédi tevékenységét.

Kezdjük a személyes részletekkel. Hogyan lettek partnerek az Ecovisban?

György: 2014-ben még egy másik nemzetközi ügyvédi iroda tagja voltam, és ekkor kértek fel arra, hogy csatlakozzam partnerként az Ecovis Hungary Legalhoz. Az akkoriban éppen megrekedt nemzetközi kapcsolatépítésnek és a külföldi ügyfélkör fejlesztésének kellett újabb lendületet adni. Ezen túlmenően az iroda marketingjének és a magyar cégcsoport fejlesztésének folyamatába is proaktívan kapcsolódtam be, számos kezdeményezésemet megvalósítva. Külön büszke vagyok arra, hogy sikerült a baráti körömből az Ecovis Hungary cégcsoport adótanácsadó cégét, mai nevén az Ecovis Tax Solution Kft.-t is megnyernem az ügynek és kialakíthattunk velük egy szoros együttműködést. Szakértőik kiemelkedő szakmai tudásuknak és tapasztalatuknak köszönhetően azóta nemzetközi szinten is nagyban öregbítették az Ecovis Hungary hírnevét.

Gergő: Minden partner kicsit másként jutott el a jelenlegi pozíciójába. Én az egyetem elvégzése után ebben az irodaházban kezdtem, egy akkor dr. B. Szabó Gábor partner által vezetett ügyvédi irodában. Kezdetben elsősorban társasági joggal és reklámjoggal foglalkoztam. A régi irodánk szervezeti változásai, de különösen egy nagy volumenű, Ecovis-szal közös hitelintézeti ügyfél kapcsán 10 évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy beolvadunk az Ecovis Hungary szervezetébe. A nevezett ügyfél hatékony kiszolgálásához az Ecovis saját fejlesztésű, erős folyamatkezelő informatikai rendszerére, és jól kiépített, fejlett infrastruktúrájára is szükségünk volt. Az első közös ügyfélnél a megbízást az elmúlt 10 évben sikerült tovább építenem, és most már stratégiai ügyfélként, jelentős létszámmal, számos más területen is dolgozunk nekik. Ez a változás egyfelől szakmailag új jogterületet hozott számomra, másfelől pedig lehetőséget kaptam arra, hogy az Ecovis akkori két vezető partnere és dr. B. Szabó Gábor támogatásával én is partneri pozícióba kerüljek. Természetesen ez még mind szervezetileg, mind pedig a „partneri” státuszom szempontjából egy teljesen más helyzet volt a jelenlegihez képest. Számomra azonban ez jelentette az Ecovis-os karrierem kezdetét, és jó érzés arra gondolni, hogy bizalmat szavazott nekem a három vezető partner. Az évek során aztán kialakult a stabil ügyfélkör, akikkel folyamatosan együtt dolgozom, és felépítettem a saját munkacsoportomat. Most pedig a partneri státuszomban történt egy komolyabb előrelépés.

Andrea: Sándorral hasonló ívet futott be a pályafutásunk, az alsó lépcsőfokról, munkavállalóként indultunk az Ecovis ranglétráján. Nem titok, hogy mindkettőnknél volt egy olyan pont, amikor egy szükségszerűségből kialakult helyzet teremtett lehetőséget a megszokott ütemben épülő pályaívnél gyorsabb szakmai-üzleti előrelépésre. Sándor esetében egy tulajdonosi kiválás, esetemben az akkori, jelentős vállalati ügyfélkörért felelős mentorom második gyermekének születése miatti hosszabb helyettesítési igény voltak ezek a körülmények. Hálás vagyok azért, hogy még senior ügyvédjelöltként bizalmat kaphattam az Ecovis akkori irodavezetésétől, ami lehetőséget adott a bizonyításra. Ez vízválasztó volt a pályafutásom szempontjából. A bizalom persze önmagában kevés lett volna, az elhivatottságom és a kitartásom kezdettől fogva vitt előre és hatalmas lendületet adott, illetve ad a mai napig is a munkához. A lehetőségek, a bizalom és a kemény munka hármasa formálta az utat a partnerségig, kettesével véve a lépcsőfokokat. Így válhattam végül 30 évesen partnerré az Ecovisnál.

Ákos korábban egyéni ügyvédként dolgozott. Miért csatlakozott az Ecovis csapatához 2008-ban?

Ákos: Bár a csatlakozás előtt formailag egyéni ügyvédként tevékenykedtem, 1999 óta mindig csapatban dolgoztam. A csapatmunka magasabb szintre emelésének a lehetősége volt az, ami vonzott az Ecovisban, és amiben nem is csalatkoztam, hiszen immár 13. éve dolgozom itt. Ezen kívül a nemzetközi hálózathoz tartozás előnyei is e mellett szóltak. A partnerré válás pedig egy organikus, lépésről lépésre felépített folyamat eredménye volt 5 év együttműködés után. A folyamat része volt egyebek mellett a saját ügyfélköröm, természetesen megfelelő garanciákkal történő integrálása és az Ecovis infrastruktúrája által kínált előnyök egyre fokozottabb kihasználása is.

Miért döntöttek úgy, hogy tulajdonossá válnak? Mi változott ezzel a saját életükben az eddigi partner státuszhoz képest?

Sándor: Az iroda tagjai, így jómagam is – dr. Balogh Péter és dr. Jean Kornél korábbi equity partnerekhez képest – eddig jelképes tulajdoni hányaddal bíró tulajdonosok voltak. Mindezek alapján az Ecovis Hungary Legal gazdasági sikerességéből való részesedés mértéke és az irodával kapcsolatos döntések meghozatalában való részvétel is limitált volt számunkra. Az, hogy az üzleti részesedésem az ügyvédi irodában immáron releváns mértéket ér el, az üzleti sikerességben fontos motiváló tényező. Ezen túlmenően pedig sokkal jobban magaménak tudom tekinteni az irodát, élvezem a közös, kollektív munkát és döntéseket, annak minden pozitív velejárójával együtt.

Ákos: Hadd kezdjem a második kérdés felől közelítve. A magam részéről, amint csatlakozom egy irodához – alapvetően nem vagyok egy sűrűn váltó típus, szigorúan véve az Ecovis a harmadik „munkahelyem” 1994 óta -, azt a magaménak érzem, még ha dedikáltan nem is vagyok benne tulajdonos. Így már partnerként is felelősen igyekeztem részt venni az iroda életében, működésében. Természetesen a tényleges tulajdonosi státusz egy magasabb felelősségi fokozat, a munkatársaink és az ügyfeleink érdekeit is körültekintően képviselve.

Ha már előkerült a felelősség: Mit tekintenek az új tulajdonosi kör legfontosabb feladatának rövid és hosszabb távon?

Ákos: Rövid távú feladatunknak az Ecovis eddigi értékeinek és erősségeinek a megőrzését tekintem. Középtávon pedig azt, hogy a közösség értékeinek megőrzése mellett egy, a változó és növekvő szakmai és üzleti kihívásokra rugalmasan és hatékonyan reagáló csapatot alkossunk és tartsunk egyben.

Sándor: Kiegészítve az Ákos által elmondottakat, szerintem a legfontosabb feladat - mind a meglévő és leendő ügyfelek, mind pedig a piac felé - annak az üzenetnek és életérzésnek a közvetítése (és elnézést kérek, hogy kicsit szlengesen fogalmazok), miszerint „Itt vagyunk, jól vagyunk, jók vagyunk, a feladatokra készen állunk és még talán az eddigieknél is lelkesebbek vagyunk! Ötleteink vannak, innoválunk, gondolkodunk, tanulunk, és ebből csak jó sülhet ki!”

Gergő: Az új tulajdonosi kör egy olyan irodát képvisel, ahol az ügyfeleink hozzászoktak egy szakmai színvonalhoz, rugalmas ügyfélkezeléshez, gyorsasághoz, valamint a problémára szabott egyedi megoldásokhoz. Ennek megőrzése és az új kollégák bevonásával a tovább fejlesztése véleményem szerint az egyik legfontosabb feladat – ebben csatlakozom Ákos gondolataihoz. Konkrétumokkal kiegészítve: Mindehhez nélkülözhetetlen feltétel a hosszútávon és tényleges karrierlehetőségben gondolkodó ügyvédjelöltek és ügyvédek köre, akik közreműködésével az előbbi célok megvalósíthatók. Az irodai erős HR támogatás pedig abban segít, hogy az értékes embereket megőrizzük, hiszen egy ügyvédi irodánál az állandóság és az rugalmasság komoly érték az ügyfelek szemében is.

A már említett közös víziójuk megvalósításában hol látják a saját szerepüket? Mivel tudnak hozzájárulni az iroda sikeréhez?

Sándor: Különböző emberek vagyunk, különféle erősségekkel, és ugyanakkor egy-egy olyan tulajdonsággal is, amelyben kevésbé vagyunk jók. Egy egyéni ügyvédhez vagy kisebb ügyvédi irodához képest az Ecovisnak abban rejlik az egyik előnye, hogy megvan benne a szinergia, hogy az a kolléga csináljon valamit, aki abban tényleg jó. Két dolgot tudok kiemelni, amiben igazán erősnek érzem magam „szervezetileg”: az egyik a rendszerfejlesztés (legyen szó IT-ról vagy egyéb, kicsit „matekos” szemléletű feladatokról), illetve a kollégák gyakorlati szemléletének alakítása. Ha látták esetleg a LEGO-kaland című filmet: az egyetem megtanít szerelési útmutatókból építeni. Én azon (is) vagyok, hogy építőmesterek legyünk.

Andrea: Aki már tapasztalta, tudja, hogy nem egyszerű felállítani és fenntartani egy többes tulajdonosi struktúrát. Az irodaalapítónk kiválásának folyamata során még inkább megtanultuk, hogy mennyire fontos és hasznos a közös gondolkodás, a szinergiák kihasználása és az érdekeink szintetizálása. Ennek a felállásnak szerintem a sokféleségében rejlik az ereje és ez biztosít nekünk lehetőséget arra, hogy az átlagosnál hatékonyabban tudjunk reagálni az ügyvédi piac és a HR környezet folyamatos változásaira. Az újonnan felállt tulajdonosi körben is különböző generációk képviseltetik magukat és mivel a partnerek közül korban én állok legközelebb a fiatalabb kollégákhoz, nőként pedig egy emocionálisabb szemléletmód jellemez, ezért ezeket az erősségeimet szeretném kamatoztatni a belső szervezetépítésben.

Ahogy Sándor is utalt rá, mindegyik partnernek megvannak az ügyvédi munkától független kvalitásai is. Én a marketing területén már bontogatom a szárnyaimat egy ideje előadások tartásával, oktatással, rendezvényeken való kiállítói részvétellel, marketing anyagok elkészítésével, és úgy gondolom, hogy hosszútávon ezzel szeretném és tudom még inkább elősegíteni az iroda, illetve az egyes kollégák fejlődését.

Ákos: Meggyőződésem, hogy az ügyvédi szakma és hivatás egyfajta speciális, jó értelemben vett szolgáltatás, amit magas színvonalon kell nyújtani. Ennek a mindennapi üzleti életbe való átültetése és megerősödése már elkezdődött, de még nagyon sok a tennivaló ezen a téren. A magam részéről ennek a szolgáltatói szemléletnek a meghonosítását és erősítését tartom feladatomnak a kollégák és az ügyfelek között. A magas szintű szakmai munka és a fennálló bizalom további növelése jó alapot nyújt hozzá.

Áttérve a különböző igények kiszolgálására: Miben próbál az Ecovis munkáltatóként a megszokottnál többet nyújtani a munkatársak részére?

Gergő: Az irodai bemutatkozó anyagokban mindig is hangsúlyoztuk, hogy munkacsoportokban működünk. Jellemzően a csoport ügyfélkörét a csoport tagjai csapatként szolgálják ki. Ez a kollégák részére kiszámítható, folyamatos, tervezhető leterheltséget jelent, lehetőségük van nagy cégek működésébe is belelátni, tartós munkakapcsolatot kialakítani ügyfeleink munkavállalóival. Ha előfordul, hogy átmenetileg megnövekszik egy ügyfélnél a munkamennyiség, bármikor be tudunk vonni a feladatok ellátásába más csoportokból is kollégákat. Megbízóinknál ez a fajta rugalmasság komoly előnyt jelent számunkra, miközben az irodában olyan jogterületekkel is tudnak foglalkozni a kollégák, melyekkel eredetileg a csoportjukban nem foglalkoznának. Tehát munkavállalói szemszögből komoly tapasztalatot tudnak szerezni a kollégák, ami a szakvizsgára való felkészülésnél előnyt jelent, a karrierjük során pedig egy használható gyakorlati tudást biztosít. Az ügyfelekkel való tartós együttműködés során a kollégák a feladataikat nagy önállóság mellett végzik. Közben azt is megtapasztalják, hogy egy konkrét jogi problémát, feladatot hogyan közelítenek meg más szakmák gyakorlói, ezáltal pedig sokkal inkább a probléma megoldására szabott válaszokat tudnak adni. Bizonyos ügyfeleknél még arra is lehetőség nyílik, hogy rendszeresen az ügyfélnél végezzük a jogi feladatainkat, így a kollégák alaposabban megismerhetik a nagyvállalati környezetet.

György: Azt érzem, hogy az elmúlt években a munkavállalóinkkal kapcsolatos munkáltatói felfogás, magatartás rengeteget változott előnyére az irodánkban. Ez betudható a partneri körben bekövetkezett generációváltásnak, a megváltozott piaci környezetnek, és a fiatalabb munkavállalók eltérő elvárásainak hatása is megmutatkozott. Munkatársainkat igyekszünk még jobban megbecsülni, hosszú távú kapcsolatot kiépíteni, valós karrierlehetőséget felmutatni. Én nagyon fontosnak tartom a fiatalabb kollégák mentorálását, amely szélesebb körben mozog, mint a jog elméleti és gyakorlati alkalmazása, mert kiterjed az ügyvédi munka egyéb fontos területeire is, mint az üzlet-, és ügyfélkör építés, vagy akár a kommunikáció. Örömmel említem itt a kollégák számára szervezett, önkéntes prezentációs tréningemet, melynek során heti egy alkalommal minden résztvevő legalább 3-3 percet beszélt a többi munkatárs elé kiállva. A csoport pozitív, támogató módon elemezte ki valamennyi előadó – beleértve a partnereket is - aznapi előadását, kiemelve a testtartás, szemkontaktus, szóhasználat vagy az előadás más fontos elemének szempontjait. Én nagyon élveztem ezeket az alkalmakat és bízom benne, hogy mindannyian sokat fejlődtünk ezeken a kötetlen hangulatú tréningeken.

Mit tartanak szükséges fejlődési lépésnek az aktuális piaci folyamatok, ügyféligények tükrében?

Ákos: Hiszek abban, hogy az ügyvédi tevékenység egyre inkább átüti azt a falat, amit a sokszor tapasztalt beidegződés okozott: ha ügyvédhez kell fordulni, akkor az a „szükséges rossz” kategóriába tartozik. Úgy látom, egyre inkább felismerik az ügyfelek - és a kollégák is - azt a szerintem speciális, és nagyon fontos jellegét ennek a szolgáltatásnak, hogy sokkal inkább preventív, mint követő jellegű. Ennek a meghonosodása sokat erősítene a jogi kultúrán.

Sándor: Csatlakozva Ákoshoz, manapság talán valóban „ügyvéd-tudatosabbak” az emberek, mint korábban. Ugyanakkor a mai napig értetlenség lesz úrrá rajtam, amikor azt tapasztalom, hogy egyébként akár jól prosperáló cégek, kis- és középvállalkozások a „jogi életükben” milyen szarvashibákat követnek el. Ilyenkor meg is fordul a fejemben, hogy vajon eddig hogyan sikerült megúszni ennek a komolyabb következményét? Remélem, hogy a jogi szolgáltatás igénybe nem vétele nem annak tudható be, hogy az ügyfelek úgy tekintenek az ügyvédi szolgáltatásra, mint a foci edzősködésre: 10 millió ember professzionális szinten ért hozzá. Valóban azon kell dolgoznunk, hogy minden meglévő és leendő, reménybeli ügyfelünk felismerje azt, hogy a magas színvonalú jogi szolgáltatás igénybevételével biztonságban tudhatja az ügyeit, és ezáltal közvetve vagy közvetlenül szakmai sikereket érhet el. Szeretném, ha valamiféle tudatos imázsépítéssel az ügyfelek azt éreznék, hogy ügyvédre igenis szükség van, és az ügyvéd pont egy ugyanolyan szolgáltató, mint pl. az autószerelő – már a szónak a tényleges szolgáltatási értelmében. Csak nem autót szerel nekünk, hanem egy talán fajsúlyosabb dolgot: biztosítja a szerződéses kapcsolataink és egyéb jogviszonyaink megfelelőségét, biztonságát, ami jogi szakértelem nélkül a legtöbb esetben sok százezres vagy milliós hazárdjáték.

Andrea az egyetlen nő az Ecovis tulajdonosi körében: Mennyiben befolyásolja ez az üzleti partnerséget?

Andrea: Egy fiatal női partner esetén - bár mondhatnám, hogy ez manapság a férfiaknál sem elhanyagolható szempont - hangsúlyosabban kell foglalkozni a szervezetépítés során a családalapítás és a gyermekvállalás kérdésével. Ki kell tenni az asztalra a feladatot, hogy hogyan tudunk erre egy minden érintett számára kielégítő és megnyugtató megoldást találni, ami az ügyfeleink számára is biztosítja a zavartalan, folyamatos, magas szintű szolgáltatást. Az átalakulásunk során nem csak a kompromisszumhoz szükséges tolerancia és nyitott gondolkodás jelent meg a tárgyalóasztalnál, hanem az egyértelmű támogatás is. Ennek a folyamatnak a tudatos megtervezése, a vállalások tisztázása, a felkészülés és a végrehajtás nagy felelősséget kíván nemcsak a női partnert támogató, helyettesítő partnerek részéről, de az érintett női partnertől is. Szem előtt tartva, hogy egyaránt felelősséggel tartozunk a családunknak, az üzlettársainknak és az ügyfeleinknek is. Úgy gondolom, a mi tulajdonosi közösségünk tudott egy egyedi személyes kérdésre olyan egyedi választ adni, ami win-win szituációt eredményez minden érintett részére, és egyúttal hosszú távon is megalapozta a további fejlődési lehetőségeket.

Visszakanyarodva ezzel a személyes bemutatkozáshoz: Milyen pillanatokra emlékeznek vissza szívesen a szakmai munkájuk kapcsán?

Ákos: Nagyon sok ilyen van, nehéz lenne egyet, vagy kettőt kiemelni. A magam részéről a legjobban mindig annak örülök, amikor egy kollégám személyes szakmai sikert ér el, amelyen keresztül lemérhető, hogy a befektetett energia nem volt hiábavaló. Vagy ha egy ügyfelemnél a fontos, és az elején kilátástalannak tűnő ügyet pozitív irányba lehet fordítani a következetesen végig vitt jogi, szakmai koncepció alapján. Ezek a pillanatok teszik széppé ezt a felületes külső szemlélők által egyébként száraznak tartott szakmát.

György: Az Ecovisban nemzetközi szinten végzett munkám elismeréseként éltem meg, hogy 2018-ban három évre megválasztottak az Ecovis hálózatot vezető svájci központ felügyelő bizottsági tagjává. Ez a pozíció remek betekintést, rengeteg tapasztalatot adott a nemzetközi hálózat építése, működtetése során felmerülő kérdések, problémák és azok megoldásai kapcsán. Sok barátot, együttműködő partnert ismerhettem meg a világ számos pontján, akikkel gyakran sikerült közös munkákban is részt venni, és beleláthattam a más országokban működő ügyvédek mindennapi életébe. Hasonló élményeket szereztem a nemzetközi Ecovis Legal Task Force tagjaként is, ahova szintén meghívtak a hálózat ügyvédjei.

Gergő: Sok olyan üggyel foglalkozom, melyek esetleg önmagukban rutinfeladatoknak tűnnek, ugyanakkor hozzásegítenek ahhoz, hogy egy adott szakterületen széleskörű tapasztalatokat szerezzek, és ezeket aztán stratégiai és folyamatszinten fel tudjam használni. Konkrét példaként hoznám fel, hogy a banki vállalati-workout területen szerzett, közel 10 éves gyakorlati tudásom alapján a megbízónk a hitelmoratórium banki folyamatainak kialakításával foglalkozó munkacsoportjába is bevont. Ugyanígy a pénzügyi fogyasztóvédelmi ügyekben szerzett tapasztalataim alapján tagja vagyok egy olyan projektnek, amelynek célja a kapcsolódó belső banki folyamatok továbbfejlesztése. A hosszú évek tapasztalata, kitartó munkája tehát szakmai szinten is beérett számos esetben.

Szívesen emlékszem vissza azokra az ügyekre is, ahol az angol mellett a német és olasz tudásomat is hasznosítani tudtam. Ezek olyan határon átnyúló ügyek voltak, ahol a kommunikáció során nem az általánosan bevett angol nyelvet használtunk, hanem helyi szinten a németet vagy az olaszt.

Az ügyvédkedésen túl azonban folyamatosan kerestem és még most is keresem az új kihívásokat. Éveken át a Budapesti Ügyvédi Kamara Felvételi Bizottságának elnöki tisztségét töltöttem be, ami egyébként egy meglehetősen „munkás” bizottság hírében áll, hiszen a felvételek előkészítése, a meghallgatások havi rendszerességű elfoglaltságot jelentettek. Ráadásul bizottsági elnökként a kamara elnökségi ülésein is hivatalból részt vettem és ezáltal alaposabban megismertem a szervezet működését. Az újabb kihívás számomra az, hogy a jogi szakvizsgán vizsgáztató vagyok gazdasági jogból. Ez folyamatos felkészülést igényel, naprakész tudást vár el, és nem csupán tudnom kell a hatályos joganyagot és a gyakorlatot, de ráadásul meg kellett tanulnom kérdezni is. A vizsgáztatás során szerzett, hasznos tudnivalókat a szakvizsga előtt álló ügyvédjelölt kollégáinkkal is szívesen megosztom.

A tulajdonosi átalakuláshoz kapcsolódó közös víziót körbejárva felmerült azért néhány további gondolat az egyéni életutak és tapasztalatok tükrében. Saját példájuk és véleményük a fiatal szakemberek számára is inspiráló lehet.

Melyik az a jogterület, amit szívesen kipróbálnának, vagy amivel hangsúlyosan foglalkoznának a jövőben?

György: A hazai és külföldi gazdasági társaságok képviselete során a cégjog, a munkajog, az ingatlanjog és a kereskedelmi jog tartozik a mindennapi gyakorlatomba. A GDPR megjelenésével kiemelkedő igény jelentkezett az adatvédelem jogi kérdéseinek megoldására, érdekelt is ez a terület, ezért úgy döntöttem, hogy visszatérek az egyetemi képzés világába és 2019-ban posztgraduális diplomát szereztem adatvédelmi jogból. Fontosnak tartom még, hogy elvégeztem a mediátori képzést, és az ott tanultakat nem csak az üzleti mediáció során, hanem az élet minden más területén is szívesen alkalmazom. Szívemhez közel áll, és személyes küldetésemnek tartom a hazai ingatlanközvetítés piacán tapasztalható problémák és visszásságok kapcsán a helyes jogi gyakorlatok és jogi megoldások, valamint az ügyvédi ingatlanközvetítés intézményének minél szélesebb körben történő megismertetését.

Gergő: Engem mindig is a szélesebb értelemben vett gazdasági jog érdekelt, ezen belül a munkajog, társasági jog, bankjog, reklámjog, ez utóbbin belül is a gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket érintő speciális jogterület. Mindenképp szerencsésnek tartom magam, hogy az egyetem után sikerült egy olyan irodában elhelyezkednem, ahol pont ezekkel a jogterületekkel foglalkozhattam, ráadásul az idegen nyelvtudásomat is gyakran kell használnom. Ezért azt kell mondjam, hogy elégedett vagyok, mert mindig is azzal foglalkoztam, ami érdekelt és ezekbe a területekbe igyekeztem minél jobban beleásni magam. A további kihívások is alapvetően a már általam ismert jogterületekhez kapcsolódnak, ugyanis régóta foglalkozom a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök forgalmazását különböző módon érintő jogszabályok alkalmazásával. Ez egy nagyon sokrétű terület, hiszen ide tartoznak a reklámkommunikáción túl a mindennapi üzleti kapcsolatokban alkalmazandó ágazat specifikus szabályok is. Ezen a területen szeretnék tapasztalatot szerezni az egészségüggyel foglalkozó komplexebb jogi megoldásokban, melyek már az ellátórendszert érintő jogi kérdéseket is magukba foglalják.

Sándor: Pályafutásomat egy közbeszerzési főprofilú ügyvédi irodában kezdtem jelöltként, majd az Ecovishoz kerülve, organikus módon a követeléskezeléssel kezdtem el foglalkozni „fő műsoridőben”, és a közbeszerzési terület emiatt háttérbe szorult. Milyen kicsi a világ, az elmúlt évek piaci / gazdasági folyamatai a követeléskezelés piacát, legalábbis átmenetileg, hátrányosan érintették, így Andreával együttműködve ismét a közbeszerzés felé fordítottam a fővitorlám. Ezeken a területeken szeretnék a tőlünk megszokott, magas szakmai színvonalon nyújtott szolgáltatással, maradva a hasonlatnál, a vitorlámba még több szelet befogni, de az orkánoktól sem riadok meg.

Ákosnál egy nagyon speciális jogterületet is találunk. A környezetvédelmi szakjogászi cím hazánkban inkább csak formalitás, vagy lehet ezzel a mindennapokban aktívan foglalkozni?

Ákos: Amikor 2004-ben elkezdtem a környezetvédelmi szakjogászi képzést, szakmai és személyes okok motiváltak. Egyrészt szakmailag érdekelt a jogterület, másrészt magánemberként is igyekeztem többet és tudatosabban tenni a környezet védelméért, harmadrészt hittem abban, hogy ez egy dinamikusan fejlődő jogterület lesz. Napjaink klímaváltozással, túlnépesedéssel és egyéb hasonló problémákkal teli világa számos olyan feladatot ad a környezethasználók részére, amelyek megoldásához ennek a jogterületnek a magas szintű, professzionális ismerete elengedhetetlen. Az eddigi tapasztalatok alapján jó döntés volt belevágni a képzésbe, és szerencsére az Ecovisnál bőségesen van lehetőség a gyakorlatban is kamatoztatni a megszerzett elméleti ismereteket.

Sokszor hallani, hogy fiatalon próbálja ki magát minél több területen / irodában az ember. Ezzel szemben Sándor – a diplomaszerzést követő két évet leszámítva – már 14 éve az Ecovis csapatát erősíti. Mit tanácsolna a pályakezdőknek: próbálják ki magukat sokféle helyzetben, vagy inkább egy helyen szerezzenek hosszabb tapasztalatot?

Sándor: A munkahelyváltások java részének, ahogyan én látom, nem az áll a hátterében, hogy valaki tudatosan ki akarja magát próbálni 3-4-5 vagy több szakterületen, majd leül egy Excel tábla elé, felsorolja a pro és kontra érveket, és a végén – hogy egy kis közbeszerzési fogalomra is kikacsintsunk – súlyszámokkal szorzott összpontszám alapján azt mondja: „OK, kipróbáltam X dolgot, és ezentúl én ezzel akarok foglalkozni”.

Elkezdünk dolgozni, és ha jól érezzük magunkat egy helyen, és mind szakmailag, mind anyagi megbecsültségben megtaláljuk a számításunkat, összeegyeztethető az életünkkel és látunk perspektívát benne, akkor szerintem kevésbé fogalmazódik meg bárkiben a váltás gondolata. Hiszen végső soron mindannyiunkat egy cél vezérel: az életben való boldogulás. Éppen ezért a váltás / nem váltás kérdéskört zömmel inkább ezek a paraméterek fogják eldönteni.

Illetve, még egy dolgot nem szabad elfelejteni, ami szintén legalább ennyire fontos: az adott személy emberi alapbeállítottsága. Jómagam sem a magánéletben, sem a munkában nem vagyok egy ugrándozós típus, fontos alapértéknek tekintem a lojalitást. Rögtön itt szeretném azt is hozzátenni, hogy tessék csak végig nézni a partnerek névsorán, és tegyünk mindenki mellé egy számot is: az itt eltöltött évek számát. Lehetséges, hogy ez a bizonyos lojalitás egy kifizetődő „valami”?

Összegezve tehát szerencsésebb inkább abban tanácsot adni a pályakezdőknek, hogy ezen paramétereket tegyék mérlegre magukban, amikor elkezdenek dolgozni. Az, hogy ennek váltás, nem váltás, esetleg többszöri váltás lesz az eredménye, inkább következmény, mintsem primer döntési kérdés.

Ha már a pályakezdőknek adunk tanácsot, menjünk kicsit mélyebbre: Melyik az a 3 tulajdonság, amit az Ecovisnál mindenképpen keresnek egy ideális pályázóban (a precizitás, csapatjátékos, megbízható stb. kliséken túl)?

Sándor: Igényesség, lojalitás, alázat. Az igényesség túl sok magyarázatot nem kíván. Amikor elhangzik egy „szaki” szájából a mindenki pulzusát egekbe emelő mondat, miszerint: „Jó lesz az úgy”. Nos, nem. Nem lesz jó. Nálunk pláne nem jó. Csakis „ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. A lojalitásról a fenti kérdés kapcsán írtam részletesebben. Ami az alázatot illeti, annak minden formáját értem ez alatt. Szakmai, emberi, társadalmi, szervezeti. És ki tudja még milyen más „alváltozatban” bújik meg alázat. Nagyon sok dolog van még e mögött, de véleményem szerint a Tisztelt Olvasó tudja, hogy mit értek ez alatt. Ha nem, szívesen várok bárkit egy kávéra!

Gergő: Évek alatt jöttem rá, hogy számomra a legnagyobb érték a lojalitás és a kitartás. Megemlíteném a szorgalmat is, de azért az elég sablonos lenne, habár legalább annyira fontos, mint a másik kettő. Szerintem a szakmai ismeretek elsajátíthatóak, szinte mindenki meg tud tanulni jogszabályokat, hiszen ezt a képességet az egyetemen kifejlesztettük, ellenben a lojalitás és a kitartás olyan tulajdonságok, melyek, ha valakiből hiányoznak, akkor szinte lehetetlen kifejleszteni. Sőt szinte már látásmódként működnek ezek a gyakorlatban és beleivódnak az ember személyiségébe. 

Andrea: Az elhangzottakon kívül én kiemelném még a hivatástudatot is. Azok, akik bizonytalankodnak az ügyvédi pálya kapcsán, és inkább csak kipróbálás jelleggel vágnak bele, jellemzően előbb vagy utóbb, de letérnek a pályáról. Azok, akikben megvan a belső elköteleződés az ügyvédi hivatás iránt, sokkal erősebb szakmai motivációval rendelkeznek, tudatosabban építkeznek, jobban mernek felelősséget vállalni a munkájukért, és a kisebb eredményeket is jobban megbecsülik, hiszen azok is viszik őket előre. Nálam ez is sokat jelent.

A hivatástudathoz kapcsolódva nem kerülhető meg a téma: Egy pályakezdő ügyvédnőnek mindenképpen választania kell a karrier és a család között? Vagy létezik arany középút?

Andrea: Mára már nem csak hiszem, de be is igazolódott számomra, hogy van köztes jó megoldás. Én nem az arany középutat keresve vágtam bele a munkába, az ügyvédjelöltség és az ügyvédség első évei sokszor a napi 12-14 óra munkáról szóltak számomra, és a legkevésbé sem éreztem ezt tehernek. Aztán mint sokaknál, nálam is eljött a pillanat, amikor a párkapcsolat, a családalapítás, vagy akár csak az énidő megteremtésének igénye átrendezte a prioritásokat. Szerintem a jó értelemben vett kompromisszumokat akkor kell megkötni, (de akkor meg kell), amikor azok időszerűek és szükségszerűek, és nem előbb. Bár tiszteletre méltónak és megfontolandónak tartom, hogy a jelenlegi pályakezdők kezdettől fogva sokkal tudatosabban figyelnek a munka-magánélet egyensúlyának megtartására, ugyanakkor nem egyszer az az érzésem támad, hogy ez a szemléletmód már-már igazolásul szolgál a kihívások és a kockázatvállalás elkerülésére, és ideje korán gátat szab a szakmai előmenetelnek. Ahogy a túlzott karrierizmus, úgy szerintem a szakmai kiteljesedést akadályozó megfontoltság sem követendő példa.

Ennek a szakmának az egyik nehézsége, hogy viszonylag lassan, évek alatt, és sok munka árán lehet látványos eredményeket felmutatni. Itt nem ülsz be az egyetem után egy milliós fizetést biztosító 8 órás pozícióba. Ha vagy is olyan szerencsés, hogy 8 órában megáll a munkaidőd, akkor azt folyamatos tanulással, komoly emberi és anyagi kockázatokkal járó feladatok ellátásával, és ami különösen fontos, embereknek való közvetlen szolgáltatásnyújtással kell töltened. Ez, ha helytállóan kezeled, komoly felelősségvállalást jelent. Ha megvan valakiben a kellő kitartás, a fejlődésre való igény, a tenni akarás mások problémáinak megoldása érdekében, akkor az egyik legalkalmasabb számára az ügyvédi pálya lehet. Magunk választjuk és alakítjuk a körülményeket a munkával kapcsolatban is, ezért ha valaki – legyen akár nő, akár férfi - úgy érzi, hogy a szakmai életben az ügyvédi pályán tud kiteljesedni, akkor ennek némi nehézség nem képezheti az akadályát.

Lehet, hogy a karrier és a család közötti egyensúlyra való odafigyelés folyamatos velejárója ennek a szakmának, de ahogy nem mondanék le fontos családi pillanatokról, úgy nem áldoznám fel azokat az élményeket, sikereket sem, amelyek az ügyvédkedéssel együtt járnak: az aktív közös szellemi munkát vagy az ügyfelek számára elért eredmények örömét, legyen szó akár az első közös lakás megvásárlásáról vagy éppen egy több évre munkát biztosító sokmilliárdos értékű közbeszerzési eljárás megnyeréséről.

A beszélgetés lezárásaként említsenek meg pár konkrétumot: Hogyan támogatja az Ecovis a kollégák karrier és magánélet közötti egyensúlyának megtartását?

György: Nehéz kérdés, mert az ügyvédektől sokszor elvárják, hogy szinte mindig készen álljanak a problémák megoldására, és a piaci verseny miatt meg kell felelni az ügyfelek elvárásainak. Az ügyvédi irodában eltöltött 25 év alatt hosszabb időre teljesen talán soha nem sikerült kikapcsolni az ügyfelekhez, az ügyekhez, a megoldandó jogi feladatokhoz kapcsolódó gondolatokat. Jövőre leszek fél évszázados, és ennek kapcsán is nagyon örülök annak, hogy a generációváltás során a jelenlegi partneri kör elfogadta a más országokban már régebben működő „sabbatical leave” lehetőségét. Az iroda partnereinek lehetősége van három hónapos, rekreációs szabadságot igénybe venni, amely az állandó hajtás jellemezte magyar ügyvédi irodák életében talán még új elemnek számít. Várom is ezt az időszakot, amikor 25 év munka után a mindennapos mókuskerékből kilépve lesz időm egy kicsit többet foglalkozni saját magammal.

Andrea: Mivel a partnerek már megélték a magánélet és a munka közötti egyensúly megteremtésének nehézségeit, ezért fontos számunkra, hogy az iroda a lehetőségeihez mérten szervezeti szinten, plusz egyedi megoldásokkal is támogassa a kollégák igényeinek érvényesülését. A rövid idejű, napközbeni személyes távollétek biztosítása, az eseti home office munka lehetőségének megteremtése, indokolt esetekben a rugalmasabb munkaidő beosztás kialakítása (pl. iskolakezdéshez és befejezéshez igazodó munkaidő beosztás), és a rekreációs célú programok szervezése mind olyan eszközök, amelyekkel igyekszünk támogatni a munkának a magánélettel való nagyobb összhangját.